// 2026. november 18., szerda // Jenő

Európa süllyedő köztársasága, Velence

// HIRDETÉS

Nehéz elképzelni még egy olyan várost, ahol ennyire sűrítetten szimbolikus módon, egy időben lenne jelen a nagyszerűség és a hanyatlás szelleme.

A Szent Márk bazilikára nincs észszerű magyarázat. Bármit állítson a művészettörténet, meggyőződésem, hogy Velence központi székesegyházát földönkívüliek építették, esetleg angyalok, hogy Bizánctól errefelé több mint egy évezred építészeti lenyomatául szolgáljon.

Velence nem város, hanem múzeum; tragikuma abban áll, hogy nem annak készült, hanem azzá vált. Velence egy óriási kirakat, ahonnan instant módon megvásárolható mindaz a hangulat és érzület, amelytől nagyon európainak érezhetjük magunkat, aki pedig a vén kontinensen kívülről jön, beleborzonghat egy valaha volt idegen kultúra nagyszerűségébe. És mindenek előtt az „igazi olasz életérzésbe”, amely sosem válhat annyira klisészerűvé, hogy ne sejlene föl mögüle a nagyszerűség, ennek a fölfoghatatlanul gazdag kulturális tradíciónak a grandiozitása.

Így hát a kultúrexploitationre vágyó turisták megkapják a tangóharmonikával, gitárral és énekszóval (ó, O sole mio, ó, Volare, ó, Marina!) kísért gondolautakat az alkonyodó Canal Grandén, a kínai kereskedők által forgalmazott eredeti karneváli maszkokat és a bangladesi személyzet által szervírozott eredeti olasz pizzát.

Ha a Szent Márk tér vonzáskörzetéből valamilyen csoda folytán kiemelnék a mindenhonnan – de főleg Nyugat-Európából és a Távol-Keletről – ideözönlő turistákat, illetve az afrikai és ázsiai bevándorlókat, Velence kísértetvárossá válna, ahol az Itália legrégebbi kávéházának számító Florian Caffé árkádjai alatt

" target="_blank">játszó zenekar, a város esti társasági életének egyik főattrakciója – a tér túlsó oldalán muzsikáló társával együtt – alig néhány lézengő olasznak és a térre berepülő sirályoknak húzná a keringőket és rapszódiákat.

De ha átverekedjük magunkat a szelfibottal hadonászók tömegén és távolodunk, a kicsiny, zömök hidak és zegzugos, egymásba nyíló sikátorok sokaságán át – a sikátorokon, amelyek annyira szűkek, hogy Szerb Antal szerint „szinte indiszkréció ezeken az utcákon járni éjszaka” –, alig tíz-tizenöt percnyi járásra „a” tértől mintha nem is ugyanabban a városban volnánk. Olyan csend honol, hogy hallatszik, ha valaki elkáromkodja magát a behúzott spaletták mögött; az emberek nem sétálnak, hanem sietnek dolgukra; a campókon pedig olaszul társalognak.

Ez még a történelmi belváros része, Castello, Cannaregio vagy Santa Croce, de már távolabb a zsivajtól, itt élnek a velenceiek, a víziváros „őslakói”, akik már rég képtelenek megfizetni a központi árakat, de akik vannak olyan büszkék regionális identitásukra, hogy lépten-nyomon kitűzzék a szárnyas oroszlánnal díszített bíbor-arany venetói zászlót.

Ezeken a helyeken elvétve még találni olyan boltokat, ahol nem a made in China egyenszuveníreket árulják, hanem régi, valóban kézműves tárgyakat, és ahol tényleg úgy beszélnek az emberek, mint egy neorealista filmben. Ez a Velence-múzeum eldugottabb, de szabadon látogatható és talán izgalmasabb tárlata, amit leginkább céltalan kóborlással fedezhetünk fel magunknak.

Ebben a múzeumban minden sarok, minden utca, minden épület, minden kő, minden sikátor, híd és kapualj arra emlékeztet, hogy hiába megismételhetetlen és lenyűgöző, amit ezerakárhány év itt összehordott, ha úgyis elkerülhetetlenül az enyészet felé tart. Velence szimbólum, talány és paradoxon, ami feloldásra vár.

Velence mi magunk lennénk, ha képesek volnánk átlátni a kirakat csillogásán.

A Szent Márk térre esténként feljön a víz, nagy, összefolyó foltokban teríti be a kövezetet, és – kívülről látni – becsorog a székesegyház belsejébe. Úgy képzelem, hogy egyszer majd egy hatalmas hullám az Adriáról a hátára veszi ezt a teret, az ufók vagy angyalok építette bazilikával, a Dózse-palotával, a Campanilével, az óratoronnyal, a Libreriával, a Sóhajok hídjával, az Ólombörtönnel, a salétrom marta bizánci, román, gótikus, reneszánsz és barokk palazzókkal és templomokkal, ezt az egész, cölöpökre épült valószínűtlen lagúnavárost a szigeteivel, Európa süllyedő, egykor volt köztársaságát, és kiviszi a nyílt tengerre, hogy ott ússzon tovább vagy merüljön el végleg.

A zenekar pedig, ahogy a történelemkönyvekből és rossz filmekből tudjuk, rendületlenül játszik tovább.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix
Főtér

Tizenegymillió lejjel vágta át a közlekedési minisztériumot egy személyszállító cég ügyvezetője – hírmix

Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért
Székelyhon

Unger Anna: a nyomozók tudták hova kell menni a pénzért

A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS