Meglepetés: a romániai magyarok idegenellenesebbek a románoknál és az anyaországi magyaroknál is, legalábbis egy felmérés szerint.
Az, hogy a 2015-ös menekültválság hatással volt a migráció megítélésére, sejthető volt, eléggé világosan kirajzolódott két, meredeken szemben álló álláspont: a nyugat-európai országok megengedőbb és befogadóbb politikájával szemben fogalmazta meg magát a bevándorlásellenes közép-kelet-európai államok nagy része, élükön Magyarországgal. Arról azonban nem voltak hivatalos adataink, hogy az erdélyi magyarok hogyan ítélik meg a kérdést, több, ezzel összefüggő jelenséggel együtt – mindeddig.
Most először készült ugyanis reprezentatívnak nevezhető adatfelvétel az erdélyi magyarok értékrendjéről egy nagymintás nemzetközi összehasonlító vizsgálat, a European Values Studies keretén belül, melyet a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet valósított meg – ennek első részéről, amely a család, a nemi szerepek, a vallásosság kérdéskörével foglalkozott, mi is beszámoltunk.
A vizsgálat „második fordulója” a bevándorlással és az idegenekhez való viszonnyal foglalkozik, ezt prezentálta egy – a kovidos időkhöz illeszkedő – online bemutatón Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, Kiss Tamás szociológus, illetve Toró Tibor politológus. Az alábbiakban szabadon összefoglaltuk az általuk elmondottakat.
A bevándorlás mint probléma tehát a 2015-ös menekülthullám következtében került a politikai viták kereszttüzébe, mégpedig azért, mert egy több évtizedes konszenzust ingatott meg az a tény, hogy egyes, jellemzően közép-kelet-európai országokban – nem csak Magyarországon egyébként – egy antimigrációs diskurzus vált uralkodóvá. Azelőtt ugyanis nagyjából egyetértés alakult ki a mainstream közgondolkodásban, ennek pedig az volt a lényege, hogy:
– Európában a népesség-reprodukció nem képzelhető el csak belső forrásokra támaszkodva, a termékenységi együttható a szükséges 2,1 százaléknál jóval alatta marad, vagyis demográfiai és gazdasági okokból masszív bevándorlásra van szükség;
– a hatvanas évektől pedig egyre inkább teret nyert az a nézet is, hogy a bevándorlókat nem komilfó származási ország, eredet, kulturális háttér, vallási hovatartozás és hasonlók szerint megválogatni, a munkaerőpiacnak nincs etnikuma.
A migrációs átmenet elmélete szerint a bevándorláshoz szükség lesz befogadó, támogató politikára, aztán, a folyamat betetőzéseképp, a közvélemény is támogatni fogja. Legalábbis a nyugati, mert a keleti államok még nem bevándorlóországok, de előbb-utóbb úgyis azok lesznek.
Forrás: EVS
2015 óta mindez – klasszikussal szólva – ma már csak emlék: a visegrádi országok keresztbefeküdtek a migrációs konszenzusnak.
tehát valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Mert – meglepetés! – a Nyugat továbbra is elfogadóbb a bevándorlókkal és idegenekkel szemben, mint a Kelet.
Módszertani kérdés, de talán túl is mutat azon: kérdésünkre, hogy a mintavétel során tettek-e különbséget a bevándorlók között a tekintetben, hogy milyen kulturális hátterű, származású stb. bevándorlókról beszélnek, Kiss Tamás elmondta, hogy ez a vizsgálat nem tért ki erre, de korábbi felmérésekből tudni lehet, hogy a hazai közvélemény jóval elfogadóbb az Európán belüli (mondjuk ukrán vagy moldáv) bevándorlókkal, mint az Európán kívülről érkezőkkel.
De mi a helyzet az erdélyi/romániai magyarokkal? A felmérés több típuskérdésre lebontva vizsgálta honfitársaink viszonyulását a jelenséghez, például rákérdeztek arra, hogy mit szólnának ahhoz, ha bevándorló, más fajú (bármit is jelentsen ez), muszlim vagy roma költözne a szomszédjukba. Nos, a jelek szerint
(Megjegyzendő, a felmérés még a ditrói pékbotrány előtt készült, a különböző országokban pedig – bár mind 2017 után, de – nem egy időben zajlott a mintavétel, és nagy nemzetközi események – például a minapi bécsihez hasonló terrortámadás – sem borzolták a kedélyeket.)
Nem az erdélyi magyarság az egyetlen kisebbségi közösség, amely ennyire bevándorló- és idegenellenes, a macedóniai albánoknál, sőt a bulgáriai muszlimoknál is hasonló a helyzet.
Az egyetlen kategória, amelyben viszonylag jól állunk, a romákhoz való viszony, ez kissé átírja a szokásos nyugat-kelet dichotómiát is: Olaszországban például jóval erősebb a romaellenesség, mint Magyarországon vagy Romániában. Sőt, a felmérés
a helyzet ezzel szemben az, hogy ezeken a településeken – bár a politikai korrektség kultúrája nemigen van jelen, ezt jelzi a „más fajúak” nagyarányú elutasítása – könnyebben fogadnak el egy romát szomszédnak, mint a PC elméleti alapvetéseivel inkább tisztában lévő, magasabb végzettségű kolozsvári polgárok.
A felmérés az erdélyi magyarok attitűdjének háttértényezőit is vizsgálta, vagyis azt, hogy milyen gondolkodás- és életmódbeli tényezőkkel függ össze az idegenellenesség – és itt sem minden a papírforma szerint alakult.
A bevándorlás elutasítása szinte semmilyen összefüggésben nincs például az általánosabban vett autoriter beállítódással (tekintélytisztelet, halálbüntetés-pártiság, szigorú nevelési elvek, egyebek), de a magánéleti liberalizmussal sem, sőt a jóléti sovinizmus sem markáns tényező (az elutasítás hátterében ezek szerint inkább kulturális okok állnak); persze azok, akik általában véve nagyobb bizalommal tekintenek a világra, nagyobb eséllyel fogadják el az idegeneket is.
A politikai irányultsággal viszont van összefüggése – igen, a jobboldaliak elutasítóbbak, mint ahogy azok is, akik erősebben hisznek a demokrácia közvetlen formájában (szemben a fékek és ellensúlyok liberális demokráciájával).
Mondanánk, hogy a vallásosságnak sincs különösebb összefüggése a bevándorlással és az idegenekkel kapcsolatos viszonyulással, de az a helyzet, hogy
Milyen hatást gyakorolnak a bevándorlók az ország fejlődésére? Az erdélyi magyaroknak erről a kérdésről is radikálisabb véleményük van, mint a romániai, sőt mint a magyarországi átlagnak, bár az utóbbihoz azért valamivel közelebb állnak – ezzel egyébként a finnországi svédekkel vagy az észtországi oroszokkal vannak nagyjából azonos kategóriában.
Ami azt a kérdést illeti, hogy a bevándorlás rontja-e a bűnözési helyzetet, nincs durva eltérés Nyugat és Kelet között (igen, rontja), és abban sem, hogy megterheli-e a jóléti rendszert (igen, megterheli), bár az „elveszik a munkánkat” típusú viszonyulás inkább jellemző a keleti országokra, mint a nyugatiakra.
Ami bennünket jobban érdekel, az a multikulturalizmushoz való viszony, avagy annak a kérdése, hogy mi a jobb: ha a bevándorlók megőrzik sajátos szokásaikat vagy hagyományaikat, vagy sem. Az integráció- vagy inkább asszimilációpárti listát összeurópai szinten magasan Csehország, majd némiképp lemaradva Dánia és Magyarország vezeti (de szinte mindenütt elég magas az igény, hogy a bevándorlók adják föl a hagyományaikat, és olvadjanak be a többségbe).
Ebben az ügyben viszont az erdélyi magyarok inkább a román hozzáállást osztják, vagyis nagyobb arányban hajlanak a sajátos hagyományok megőrzésére – talán nem túl merész feltételezés, hogy ebben a kisebbségi léthelyzetnek is szerepe van. Sőt, az erdélyi magyarságon belül sincs konszenzus ebben a kérdésben, régiónként eltérnek a vélemények:
Úgy tűnik, hogy a vegyes vidékeken élő magyarok identitás, pontosabban önkép tekintetében inkább asszimilálódtak a román többséghez, mint a kisebbségi különálláshoz ragaszkodó székelyek – és ez önmagában is legalább annyira elgondolkodtató fejlemény, mint a felmérés tulajdonképpeni tárgya.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.