Lehet nemzeti identitásról, erdélyiségről, együttélésről beszélni – a kutyák példáján keresztül? Lakatos Róbert filmrendező bebizonyította, hogy igen.
Kedves olvasóink bizonyára emlékeznek – ha máshonnan nem, gyermekkorukból – Jean de La Fontaine állatmeséire: A róka és a holló, A tücsök és a hangya, A felfuvalkodott béka, sorolhatnánk. Ezeknek röviden az a lényege, hogy a mesében szereplő állatok változatos emberi tulajdonságokat jelenítenek meg, ezeket aztán a szerző jól kifigurázza, így az állatok világának ábrázolásán keresztül fogalmaz meg nem ritkán csípős bírálatot az emberi társadalomban uralkodó viszonyokról. Az állatmesék tehát valójában embermesék, amelyek görbe tükröt tartanak elénk – ebben a tükörben magunkra ismerni néha kellemetlen, néha szórakoztató érzés.
Valami hasonlót tesz Lakatos Róbert kolozsvári rendező is a legújabb, Ki kutyája vagyok én? című egészestés filmjében, amely ugyanabban a dokumentarista, de fikciós történetszerű elemeket sem nélkülöző stílusban készült, mint néhány évvel ezelőtt a Bahrtalo! Jó szerencsét! című fergeteges road movie. Csak most nem Lali cigány és Lóri, a kolozsvári életművész viszontagságait követhetjük nyomon, hanem – a Talpas nevű kutyáét. Vele együtt pedig magának a rendezőnek a kalandjait, ezen kalandok kiváltó oka, mondhatni origója pedig nem más, mint Talpas kutya és büszke tulajdonosa, Lakatos Róbert identitása.
Máris megérkeztünk az identitáskérdéshez, amely mindkettejük közös problémája.
Talpast és gazdáját kezdetben azonban egy jóval földhözragadtabb probléma köti le. A kutyának ugyanis már nagyon kéne egy menyasszony, vagyis egy tüzelő szuka, amelynek cuki kis kölyköket nemzhet. Elindul tehát a hajtóvadászat a megfelelő társ után, de hát egy olyan nemes fajtának, mint a kuvasz, nem akármilyen pár dukál. Azazhogy – valóban annyira nemes ez a fajta? Olvasóink között valószínűleg akadnak olyanok, akik tájékozottabbak a kutyaevolúció terén, de számomra meglepetésként hatott az információ, miszerint a kuvasz (ellentétben szintén nagytestű, szintén ősmagyar kollégájával, a komondorral) az utóbbi évtizedekben degenerálódott, magyarán elkorcsosult, puhánnyá vált, aki (ami?) azt sem tudja, merre meneküljön, ha meglát egy medvét.
„Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajúl?” – tehetnénk fel a költői kérdést.
Nincs más hátra, be kell szállni a kutyapolitikába – de ez nem jelentheti azt, hogy le kell menni kutyába.
És itt kezdődnek a problémák.
Lakatos bravúros módon az összes, kisebbségi léthelyzetből fakadó (vélt vagy valós) gondunkat, sérelmünket, frusztrációnkat a kutyák nyelvén mondatja el, Talpast egyfajta alteregóként használva – végül is volt már a magyar a lovak nyelve is, egy levitézlett kolozsvári sovén politikus szerint, akinek juszt sem írom le a nevét. Az ebgondolatok és szó-, azaz ugatásbeli kifejeződéseik, a képregények megoldásait követve, animált szóbuborékokban tűnnek fel, így értesülünk például a hazai kutyaetnikai ellentétekről („barbár magyarok, menjetek vissza Ázsiába”, „kifelé a magyarokkal az országból”), a pannon „őshonosok” határon túli talpasokkal szembeni ellenérzéseiről („menjetek vissza Romániába”, „nem itt adóztok, ne szavazzatok itt”) vagy a kutyaöntudat különböző megnyilvánulásairól („magyar nemzeti kincs vagyok”, „a nemzeti fajták degeneráltak”).
rendezőnk és ebalteregója végigjárják a kisebbségi magyarok számára felkínálkozó politikai modellek mindegyikét, a nagymagyar nacionalizmustól a multikulturális transzilván regionalizmuson át a liberális globalizmus brüsszelita változatáig – hogy mindebből egy sírva-nevetős, helyenként esetlen humorú, de kifejezetten fergeteges szatíra kerekedjék. A következtetések pedig, a derűs témakezelés ellenére, lehangolóak.
Mennyi esélye van egy erdélyi magyar kutyafajta – ez lenne a rendezőnk által vizionált gyimesi kalibakutya – kitenyésztésének? A nemzetközi szabályozás szerint minden kutyafajta, amely Románia területén születik, románnak számít – de akkor egy erdélyi magyar író is román, akkor mi mind románok vagyunk globális nézőpontból? Ráadásul Romániában törvény írja elő a fajtánkívüli kutyák sterilizálását, ami nagyjából ellehetetleníti új fajták kitenyésztését.
És az sem segít, ha Erdélyből Magyarországra akarnánk visszahonosítani ezt a bizonyos fajtát, mert a magyar szabályozás nem fogadja el a határon túl született kutyákat magyarnak, legyen bármily nemes az újranemesítés terve. (Pedig rendezőnk még az erdélyi magyar politikumot is megszólítja ezügyben – parádés trollkodásnak számít, amikor Lakatos a Hargita megyei tanácselnököt is „interpellálja” egy lakossági fórumon.) Az individualista út – amikor eldöntetik, hogy a nemzetpolitikai szempontokat ezentúl nem veszik figyelembe Talpas párválasztásában, hiszen, mint egy genetikai vizsgálatból kiderül, gazdája is bőven „kevert fajú” – sem bizonyul sikeresnek, épp a drámaian individuális, azaz emberi, pardon, kutyatényezők miatt…
Mert végtére is ilyenek lennénk: kicsit elárvultak, kicsit önfejűek, de azt tudjuk, hogy a nemzetiséget nem cseréljük úgy, mint a fehérneműt. És talán még a humorérzékünket sem vesztettük el. Mostanában pedig ez sem kevés.
Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című filmjének november 2-án volt az előbemutatója a kolozsvári Győzelem moziban, bemutatója november 9-én lesz a Művész moziban. A film november 4-től látható a romániai mozikban.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Kormányt buktatna szeptemberben az Alfa Kartell szakszervezeti szövetség. Újabb nyúlfarknyival bővülhet az észak-erdélyi autópálya.
Orbán Viktor miniszterelnök a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem hagyományos előadása után idén is maradt a színpadon, hogy válaszoljon a közönség több esetben igencsak személyes jellegű kérdéseire.
… egy polgár elkötötte a mentőautót, amely éppen érte érkezett, majd furikázott egy jót… és megvan az első város (erdélyi!), amely a megszorítások nevében lemondta a városnapokat.
Megérkezett Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja szélsőséges egyesület vezetője néhány szimpatizánsával együtt Tusványosra, ahol nem engedték be őket a tábor területére.
A rendőrségtől a gyermekvédelemig számos hatóság akcióba lendült, miután a héten felkerült a TikTokra egy videó, amelyen az látható, hogy a Szeben megyei Erzsébetvárosban egy nő megpróbálja kiűzni a démonokat a lányából.
Komoly veszélyben van a parajdi sóbánya a gazdasági miniszter szerint. Radu Miruță csütörtök este kijelentette, hogy a sóbánya födéme a lejtőkről beszivárgó víz miatt folyamatosan vékonyodik, és heves esőzések esetén a szerkezet összeomolhat.
Nem vagyok szomorú, hogy a CFR ment tovább, nem lettem volna csalódott, ha a Paks jut a következő körbe.
Nem vagyok szomorú, hogy a CFR ment tovább, nem lettem volna csalódott, ha a Paks jut a következő körbe.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.