Ekkora barbár kori aranyékszert még sosem látott, de most megteheti

A kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum az utóbbi időben nem sokat tett azért, hogy a kincses város minden tagja – és persze, az idelátogató vendégek – valóban azt érezzék, kincsek között járnak, elég, ha az egy évvel ezelőtti csikicsuki lapidárium-botrányra gondolunk.

Azóta sok víz lefolyt a Szamoson, most pedig úgy tűnik, sikerült megnyerniük a múzeumlátogató közönséget, ugyanis nemrég nyitották meg a múzeum második emeletén az Elfeledett harcosok és örök ékszerek - Vándorló barbárok a római birodalom válsága idején című kiállításukat.

Lelőhelyek Románia-szerte

Erről pedig túlzás nélkül azt lehet állítani, hogy kielégíti mindenki gyerekkorból fennmaradt kincskeresési vágyát, hiszen szó szerint kincseket láthatunk kiállítva, s nem is akármilyeneket. Mint a mesében: aranyból, ezüstből, drágakövekből – hatalmasakat, míveseket, elképesztően megmunkált, kifinomult mesterműveket letűnt barbár korokból. Az emberi tehetség, előkelőség iránti igény örök letéteményeseit. Húszlejes belépőjegyért. Mindenkinek megéri.

Koponyanyújtás

A novemberi nyitástól számítva a kiállítás 2025 március elejéig látogatható az Erdélyi Történeti Múzeumban, így aki Kolozsváron jár, vagy itt él, bőven van ideje beiktatni egy órás múzeumlátogatást, ugyanis nagyjából ennyi ideig tart végigjárni az ízlésesen és izgalmasan berendezett, kialakított tereket.

Mitológiai jelenet

Kissé labirintusszerűen oldották meg a térrendezést, és néhol alaposan meresztenünk kell a szemünket a különböző háttér- és spot-fények, sötét sarkok váltakozásai miatt, a hangulat azonban garantált: mintha egyszerre csöppentünk volna valami földalatti járatrendszerbe, ókori vagy kora középkori vastagfalú épületbe, meg egy hiperrealista képzőművészeti kiállításra. Aki kitalálta, elégedetten dörzsölheti a markát.

Rosamundát érdemes követni!

Dicséretes munkát végeztek azok is, akik a múzeumpedagógiai történetmesélés megalkotásában vettek részt, mert sikerült olyan narratívát találni, amely egyszerre tud szólni gyerekhez és felnőtthöz is. Ha úgy tetszik, a kiállítás kabalafigurája és mesélője egy Rosamunda nevű idős asszony, fiktív szereplő, aki a vándorló barbárok kaotikus korát igyekszik egy összefüggő történet medrébe terelni, felhasználva a korabeli írásos forrásokat és régészeti kultúrákról szóló kutatások adatait. A látogatók igényelhetnek tabletet és fülhallgatót is az audio guide-hoz, de saját telefonjukat is használhatják Rosamunda 1-3 perces történeteihez, amelyeket az arcával megjelölt kihelyezett pontokon hallgathatnak meg – a QR-kóddal beolvasott hanganyag szövegét is el lehet olvasni közben. Ez ajánlatos egyébként, mert némelyik teremben már eleve várja a látogatót egy román nyelvű magyarázó hang.

Itt jegyezzük meg, hogy korábban a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeum lényegében elbliccelte a lehetőséget, hogy a magyar látogatókhoz saját nyelvükön szóljon, a barbár kincsek azonban itt magyarul is mesélnek nekünk. A kiállítás feliratai románul és angolul olvashatók, a nagyobb feliratok, „mérföldkövek” viszont magyarul is – ez kicsit következetlenség, mivel időnként az angolt helyettesíti, ami meg hiányzik. A termekben van, ahol kisfilmet is vetítenek egyébként ízléses, fekete-fehér animációkkal, ezeknek háromnyelvűek a feliratai. Rosamunda – és, eláruljuk, Priszkosz rétor is – románul, magyarul és angolul is mesél, ha a bejáratnál a megfelelő nyelvű kódot olvassuk be, hogy elindítsuk. Noha helyben kevés a magyar felirat, az összes régészeti leírás és történeti információ elérhető magyar nyelven is, ezt is egy kóddal kapjuk meg, de ha kíváncsiak vagyunk, és nagy képernyőn is elolvasnánk, akkor itt található.

Mind az időrendi és tematikus sorrendben kihelyezett kiállítási tárgyak láttán, mind pedig a tér immerzív élményt nyújtó berendezése miatt már-már elvész az ember. Magához tér azonban attól, amikor meglátja azt az üvegbura alatt kihelyezett két csontvázat, egy fiatal nőét és férfiét, akiket valamikor az ötödik század körül temettek el gyönyörű értéktárgyaikkal együtt – megható, ahogy ott fekszenek, és azt sugallják: valamikor éltünk, és jó volt. Csontjainkból ennyi maradt az utókor számára, jelenlétünkkel viszont hírt adunk egy korról.

Kiemelkedően fontos a kiállítás szempontjából az, hogy most látható Erdélyben először a szilágysomlyói kincs, a gepidák aranya, amely az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum történetének legértékesebb kiállítása. Egyedülálló kincseket tartalmaz, köztük ékszereket, medálokat, arany- és ezüstedényeket, amelyeket több mint tíz hazai és külföldi múzeum gyűjteményéből kölcsönöztek.

Hatalmas ruhacsatok

A híres ónixfibula

A kiállítás legfontosabb tárgyai a két szakaszban (1797-ban és 1889-ben) feltárt szilágysomlyói aranykincsek részét képezik, amelyeket a bécsi Kunsthistorisches Museum és a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben őriznek. A kincs mind regionálisan, mind Európában az egyik legfontosabb népvándorlás kori leletnek számít. A tárgyak között található egy látványos tömör arany fibula, amelyet az egyik legnagyobb fazettált kővel díszítettek – lenyűgöző méretű és kivitelezésű. A tárgy egyedülálló a világon, és az i. e. 5. századi elit figyelemre méltó gazdagságát szemlélteti. Ezek a nagyméretű aranycsatok a császári jelvények részét képezték, és a római császárok felvonulási ruházatának fontos tartozékai voltak. A szilágysomlyói sírból származó fibula a császári fibula kategóriájának legimpozánsabb darabja, amely a mai napig fennmaradt.

Kincslyukak

Megnézhetjük továbbá a Pietroasele-kincshez tartozó darabokat is, illetve láthatjuk az apahidai fejedelmi sírokból származó leleteket is, valamint a Szászfenes-Polus Center (ma Vivo) sírból származó aranydarabokat is. (A pláza megépítése előtti ásatásokból származnak.)

Régészeti disputát képez a gyűrű felirata

A kiállításon bemutatott népvándorláskori elitek világa arra világít rá, hogy Európa fejlődését befolyásoló jelentős történelmi és régészeti jelenségek olyan kulturális örökségek, amelyek a népvándorlás korát nem sötét korszaknak állítják be, hanem inkább a késő antikvitásból egy új korszakba való átmenet időszakának, és annak a katalizátornak, amelyre a középkori európai államok története épült. A Közép-Duna régió gazdagsága és kulturális sokszínűsége az ókortól napjainkig stratégiai jelentőségű terület volt.

Nem kis erőfeszítés lehetett ennyi múzeummal együtt dolgozni, de sikerült, a tárgyak az alábbi múzeumok gyűjteményéből származnak:

• Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
• Kunsthistorisches Museum Wien / Művészettörténeti Múzeum, Bécs
• Román Nemzeti Történeti Múzeum, Bukarest
• Gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeum
• Buzău Megyei Múzeum
• Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézete, Kolozsvár
• Körösök / Crișurilor Megyei Múzeum, Nagyvárad
• Prahova Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum, Ploiești
• Szatmár Megyei Múzeum
• Brukenthal Nemzeti Múzeum, Nagyszeben
• Curtea Domnească Nemzeti Múzeumkomplexum, Târgoviste
• Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely
• Bánáti Nemzeti Múzeum, Temesvár
• Tordai Történeti Múzeum