Drakula bekapja… és élvezi!

Ez az írás nem mélyenszántó esztétikai-filozófiai-szociológiai-filmelméleti-stb. elemzés, nem tudós okfejtés, amelyeket tiszteletre méltó, sokdiplomás professzorok szoktak elkövetni néhány hasonszőrűn kívül a kutya által se olvasott szaklapok sápatag oldalain.

Ez az írás az egyszerű néző szemüvegén keresztül látottakat, hallottakat igyekszik visszaadni, ráadásul a legújabb román Drakula-film rendezői stílusában, azaz többé-kevésbé hűtlenül, hiszen

Az egyszerű néző ajkai – főleg, ha ez a derék ember erdélyi és magyar – többnyire mosolyra húzódnak, ha Drakula nevét látja, hallja. Mert az erdélyi néző egyszerűen tudja, hogy Drakula valójában székely. Hiszen egy Bram Stoker nevezetű ír író 1897-ben hitelt érdemlően megírta. És az íróknak hinni kell.

De ha Stoker úr mégis füllentett (ki bízhat meg az írekben a vasárnapi magyar–ír után, ugye… ) és a világ egyik legismertebb figurája

Legalább nem szakadt valahová a határon túlra, ugye. Csakis azért tervezhettek hatalmas Drakula-parkot Segesvár mellé a Năstase-kormány idején, egész pontosan 2001-ben, Dan Matei Agathon turisztikai miniszter vezetésével, mert a székely gerófról lerántott Drakula-maszk rákerült Vlad Țepeș havasalföldi uralkodó úr arcára. Ezt minden becsületes néző tudja. Az igaz, hogy a segesvári Drakula-parkból nem lett semmi, a Șpagatonnak (Baksisista) becézett Agathon úr pedig börtönviseltség nélkül tért meg teremtőjéhez 2023-ban.

Persze, minden rosszban van valami jó. Mert minden egyszerű néző tudja, hogy

újabb Drakula-park víziója fénylett fel a mioritikus égen, ráadásul Csíkszeredában! Ami azt jelenti, hogy elképzelhető, Drakula grófról a végén tényleg kiderül, hogy székely, az új Drakula-park atyjának, Lénárd András úrnak jó barátja, továbbá szereti a Tiltott Csíki Sört! Olyan 2027-ben tessék piszkosul figyelni, kedves nézők, akkorra ígérték az erdélyi Disneylandnek is becézett Drakula-parkot.

Drakula úrnak fogproblémája van. Fotó forrása: imdb.com.

Az egyszerű nézőt időről időre egyetlen dolog zavarja. Ha ugyanis napnál világosabb, hogy Drakula erdélyi, székely, de legalábbis román, akkor

Ráadásul egy bánsági születésű magyar színész, bizonyos Blaskó Béla Ferenc Dezső segítségével. Ki az az egyszerű néző, aki ne látta volna Lugosi Bélát ama poros-pókhálós kastély lépcsőjén állva, bűnrossz angolsággal búgni, hogyaszongya:

Bizony, Drakula gróf az emberiség egyik kultikus sztárja. Ott áll ő is Jézus, Julius Caesar, Erzsébet királynő, Mozart, Kossuth, Michael Jackson és a többiek mellett. Sőt, talán túl is denevérszárnyalja őket.

Miért is cifráznánk: a székelyek, magyarok szégyellték a székely Drakula grófot, a románok szégyellték a románt. Jelen cikk szerzője egyetlen olyan erdélyi magyar irodalmi műre emlékszik, amelynek bár címében ott a gróf neve: Bogdán László Drakula árnyéka című regényéről van szó. És az egyszerű olvasó halálra unja magát, ha nekiveselkedik az amúgy nem túl vastag könyvnek, ugyanis nincs benne semmi, de semmi vérszopás, se izgalom, se akció. Van viszont sok belső monológ és diktatúra. Aminek a vámpír, ugye, remek metaforája, amint azt bárki derék néző tudja.

Többségi barátainknál sem igazán dőlt le a könyvespolc, illetve össze a mozikassza a vámpíros könyvek, illetve a jegyekért kifizetett összegek súlya alatt. Jelen írás szerzőjének van egy sejtése, amely lényegében arról szól, hogy

Magas művészetet ír, kérem! Hogy abból nem igazán lehet megélni? Nem baj, kérem! Majd panaszkodunk, esetleg éhen halunk! De jottányit sem a magas művészetből! Bár az is lehet, hogy ezek az írók… ezt jelen írás szerzője igyekszik nagyon halkan leírni… szóval az említett magasművészeti írók és filmrendezők nem tudtak volna jó vámpíros könyvet írni, illetve filmet csinálni. Persze, akad pár kivétel, de ezek mennyiségileg elhanyagolhatók.

és csak néztünk egymásra, egyszerű nézők, kicsit szomorúan, kicsit háborogva, kicsit sután, hogy hát mi van, nincs egy művész széles a határban, aki jól megragadná a vérszopó grófot a grabancánál fogva és megmutatná, hogy nem vagyunk mi, kelet-európaiak olyan primitívek, mint ahogy azt az amerikaiak szokták írogatni, mondogatni vámpíros regényeikben és filmjeikben?! Hát senki sem akad, aki helyre tenné a gőgös kapitalista-kolonialista bandát?

A pópa mindig gyanús, legalábbis a független-szubjektív áltrashfilmekben. Fotó forrása: imdb.com.

És ahogy így szomorkodtunk, dohogtunk, búsmagyar- és búsrománkodtunk mi ott mind együtt a keresztúton, ahol köztudomásúlag gyakran megfordul a vérszopók hada, váratlanul arra sétált Radu Jude, a román film poszt-újhullámos… na jó, ezt felejtsék el, ez valami értelmiségi izé kifejezés, szóval

Az a címe, hogy… Drakula! Nem vicc, nem ámítás, tényleg. És tessék megfogózni az egyszerű nézői székben: szinte három órát tart. Tarr Béla is elégedetten csettintene.

Jude úr 2015-ben mászott az egyszerű néző retinájára (persze, nem akkor kezdte a filmcsinálást) az Aferim! című dolgozattal, aztán a csillaga meg a munkakedve is huss, felívelt, 2020 óta gyakorlatilag évente csinál egy filmet, olyan is van, hogy kettőt. Ilyen még egy nincs a mioritikus hazában, komolyan. Ezért tehát nem érdemes csodálkozni azon, hogy pont ő, az értelmiségi elit nagy kedvence csípte fülön és csinált filmet Drakula grófból. Pontosabban

Az ötlet tényleg remek. Nincs vidámabb dolog a szatíra karójába húzni azt a tragikomikus blöffáradatot, amit Drakula-mítosz néven árulnak manapság Segesvártól Törcsvárig és Bukarestig meg vissza.

Az egyetlen probléma az, hogy Jude úr gyakorlatilag nem meri vállalni a szatírát. Mert ahhoz le kéne menni kutyába. Ő ugyan szeret úgy tenni, mintha lemenne, vagyis afféle udvari bolonddá válna, aki finom vagy épp mocskos humorral a király arcába vágja, hogy meztelen,

akinek a filmjeiről egyre-másra születnek az idegen szakszavakkal megtűzdelt, egyben olvashatatlan kritikák, recenziók, méltatások (nyilván az egyszerű Olvasóra gondolok, nem az egyetemeken elheverő professzorokra). És akkor hirtelen visszahőköl a saját szatírájától, mint vámpír a fokhagyma, a kereszt vagy a napfény láttán.

Drakula, a kapitalista vérszopó. És zombik is vannak. Ne kérdezze senki, miért. Fotó forrása: imdb.com

Az eredmény pedig egy szinte három órás katyvasz, amely az egyszerű nézőt nem is Drakulára, hanem valami szkeccsekből, TikTok-videókból, színházi előadásból, performanszból és néha filmből

A rendező váratlanul Ion Creangă híres-hírhedt történetét, A fasz meséjét (Povestea pulei) is belekeveri a filmbe, feltehetően azért, hogy a pópákat kritizálja.

A film mesterséges intelligencia segítségével kreált szörnyfigurákkal indul (mert miért is ne használja már a rendező úr a mesterséges intelligenciát, ha olyan népszerű), amelyek ugyanazt a mondatot ismétlik:

A film végén aztán kiderül, hogy a rendező saját magát szopatta meg, tekintettel arra, hogy az egyszerű néző még csak dühös sem lesz, inkább szundít egyet a jótékony mozisötétben. Időnként felijed, egy karakter épp az ő fasiszta Eliade barátjáról beszél (mert egy Drakula-filmben ugye, muszáj lefasisztázni Mircea Eliadét), aztán felsejlik a vásznon Marx árnyéka és a félálomban lebegő egyszerű néző előtt megjelenik a szöveg:

ahol a tőkés értelemszerűen vámpír és a munkások vérét szopja, ezt már nagyon unja az egyszerű néző, hiszen az ideológiai skála bal fenekén mozgó magas művészek csontig rágták már ezt a metaforát, de nem baj, még van egy kicsi ebből a filmszörnyetegből… és a végén tényleg van egy szép kis történet. Igazi, megható, szívszorítóan szép. Az egyszerű néző gondolatban hálát ad Jude-istennek ezért az öt percért.

Amikor maga Drakula is elborzad. Fotó forrása: imdb.com

Ami

Ennyibe került ugyanis a mozijegy abban a filmszínházban, ahol jelen cikk szerzője végigszenvedte Jude úr halva született fércművét.

A legszomorúbb ebben az, hogy továbbra sincs igazán igazi erdélyi magyar, se román vámpíros film. Olyan, amitől az egyszerű néző megborzong. Olyan, amit aztán érdemes parodizálni. Lehet, ezért sikerült olyan üresre Jude úr mozija. Mert nem volt előkép, amit kifigurázzon. Mit is mondhatna az egyszerű néző: egy szelíd karót kíván a film szívébe s békét haló poraira.