„Vitázzon híres romániai magyarokról a legfőbb ügyész és a SRI vezetője a tévében!”

Azt valószínűleg senki nem vitatja, hogy a centenáriumi évhez kapcsolódó nagy elefántdübörgésben remek ötlet volt egy olyan kampányt indítani, amely arra próbált rávilágítani, hogy a romániai magyarok az elmúlt száz évben mi mindennel járultak hozzá az ország épüléséhez.

Az RMDSZ 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában című programja azonban nem keltett feltűnést

ott, ahol kellett volna, nem generált vitákat, s úgy tűnt, hogy a romániai magyar közösség számára sem tudott érdekes lenni, de legalább fontos, hiánypótló „termékeket” is hagyott maga után.

A Magyarok Romániában – száz év története című dokumentumfilm-sorozat mellett az évről évre egyre szerényebb kolozsvári könyvhéten bemutatott, 100 év – száz kiemelkedő romániai magyar személyiség című kiadvány is ebbe a kategóriába tartozik, amely azoknak az erdélyi magyaroknak az életpályáját ismerteti, akik az elmúlt száz évben hozzájárultak Románia kulturális-, tudományos- vagy sportsikereihez.

A válogatás nyilván szubjektív és nem lehet teljes, dilemmázott is rendesen az a 14 szerkesztő, aki szerepet vállalt a kötet összeállításában. Ezt Novák Csaba Zoltán RMDSZ-es szenátortól, a kiadvány főszerkesztőjétől tudjuk, aki a kötetbemutatón elmondta, a parlament centenáriumi bizottságának a tagjaként szembesült azzal, hogy milyen ünnepi rendezvénysorozatok készülnek a nagy egyesülés századik évfordulója alkalmából, és számára egyértelművé vált, hogy erre válaszolni kell egy kampány keretében.

Szerkesztők egymás közt: Rostás Péter-István, Fodor János és Novák Csaba Zoltán. 

„Nyilván a legkézenfekvőbb az lett volna, ha sérelmi perspektívából közelítjük meg a centenáriumot, de történészként inkább azt tartottam fontosnak kiemelni, hogy a romániai magyar közösségnek mindig sikerült főnixmadárként feltámadnia, újraépítkeznie. Ezt kívántuk valahogy megmutatni a román többségnek” – foglalta össze az alapkoncepciót a marosvásárhelyi politikus.

Az Iskola Alapítvány Kiadó új, ingyenesen elérhető kötete bevallottan a szélesebb közönséget próbálja megcélozni, nem kell tudományos alapossággal, új kutatásokon alapuló információkkal telerakott lexikonszerű szócikksorozatra gondolni, és persze hetekig lehetne vitázni azon is, hogy miért pont ez a száz alkotó került be a lajstromba. Mindenképp dicsérendő egyébként, hogy a szerkesztők ügyeltek arra, hogy úgy válogassanak, hogy a jellegzetes szakterületek, időszakok és régiók ne hiányozzanak a kiadványból. A szakterületek közül egyébként a szerkesztők kiemelten kezelték a sportot, az irodalmat, az orvostudományt, az építészetet, a zenét, a kultúrát és természetesen a közéletet. Piros pont jár azért is, hogy a szócikkek könnyen olvastatják magukat – a rendelkezésre álló információk mennyisége és minősége miatt persze nem egyformák, de ez természetes –,

azért viszont pontlevonás jár, hogy a szócikkekhez nem mellékeltek portréfotókat.

Nagy kár ezért, majd talán a kiadvány bővített verziójában – ha lesz ilyen – erre mindenképp sort kell keríteni.

Mi hiányoltuk a fotókat a kiadványból. 

A kötetet szerkesztő Fodor János történésztől tudtuk meg, szerkesztési alapszabálynak tekintették, hogy a kötetben 1918 után tevékenykedő személyiségeket ismertessenek, lezárt életpályákat mutassanak be, s mint mondta, a nagy nehezen összeállított, szubjektív listát „az utolsó pillanatban” bővíteni kellett Kányádi Sándor és Kallós Zoltán halála miatt. Novák Csaba Zoltán elmondta még, a kiadványt eljuttatják oktatási intézményekhez, könyvtárakhoz is, de mivel kiemelten a többségi román társadalmat célozták meg a projekttel, a könyvnek már román fordítása is készült – Rostás Péter-István munkája –, ebből még a román honatyák asztalára is kerül egy-egy példány.

„Mi örülnénk, ha vitát, párbeszédet generálna ez a kiadvány, ha a román sajtóban megjelenne egy negatív kritika erről a könyvről. Nyilván a legideálisabb az lenne, ha

a legfőbb ügyész és a SRI vezetője főműsoridőben a könyvünkről vitázna a televízióban,

de persze annak is örülünk, ha a román közösséghez eljut a kiadvány és ilyen formában is megmutathatjuk, hogy az erdélyi magyarság értéket teremt, gazdagítja, gyarapítja az országot” – mondta a szenátor. A kiadvány tartalmát egyébként előbb-utóbb a román és a magyar Wikipédiára is feltöltik.