// 2026. október 30., péntek // Alfonz

„Tudni kell, hogy mit szeretnél az élettől” – A kisvállalkozó, aki tizennégy év után tért haza Londonból

// HIRDETÉS

A külföldi munkavállalás kalandjairól, a hazaköltözés és az újbóli beilleszkedés körülményeiről kérdeztük Bădin László építkezési vállalkozót.

Bădin László 39 éves, jelenleg Kolozsvár mellett, Mérában él családjával. Tizenhat évesen már az járt a fejében, hogy lakást vásároljon. Amikor meghalt az idős szomszéd, a felesége eltartót keresett az apartman tulajdonjogáért cserébe, így ajánlkozott, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem ő lesz a befutó. Akkoriban a dési ferences kolostorban lakott, ahová azzal a szándékkal költözött, hogy tisztázza magában: alkalmas-e a papi pályára.  

2005 körül egyértelművé vált, hogy nem fogja Istennek szentelni életét papi szolgálati értelemben. Tett még egy kósza próbálkozást némi lelkészi segítséggel, hogy idősekre vigyázva lakáshoz jusson, de hamar tudatosította, ha célt szeretne érni, saját magának kell kezébe vennie az irányítást. Építkezésben dolgozott, de minden erőfeszítés dacára nem sikerült úgy beosztani a pénzt, hogy egyik hónapról a másikra eleget tudjon spórolni.  

Ismerősi körökben többen már külföldön próbáltak szerencsét, az ő fejében Anglia járt egy ideje. Kapóra jött Románia 2007-es EU-csatlakozása, mivel megszűnt a vízumkötelezettség, így a legelső adandó alkalommal kockáztatott és egy barátjával London felé vették az irányt. A londoni reptéren rögtön ízelítőt kapott a külföldi munkavállalói léttel járó nehézségekből, ugyanis elveszett a poggyásza.

Szerencséjére némi készpénz és az okmányai a kézitáskában voltak, így folytatódhatott a nulla nyelvtudás és előre egyeztetett munkalehetőség nélküli kaland, ami végül tizennégy évig tartott.  Az első két hétben egy ismerős nappalijában aludt, és minden munkát elvállalt, amit talált.  

„Dolgoztam mesterséget, segédmunkásként fizettek, de nem bántam. Meggyőződésem volt, hogy a végén minden jóra fordul. Belehúztam, kitartóan és keményen végeztem a feladataimat. Az álmom, immár a feleségemmel közös álmunk továbbra is a lakásvásárlás volt, de ez alkalommal már Kolozsvárban gondolkodtunk. Ezt megvalósítottuk, és egyre jobban helyt álltunk. Azt tapasztaltuk, hogy további erőfeszítésekkel újabb célokat tűzhetünk ki”  

- mondja. 

László nem beszélt angolul, nyelvtudása négy szóra korlátozódott: yes, no, cat, dog. Rövid időn belül kiderült, enélkül lehetetlen érvényesülni, és miután a fodrásznál sem boldogult, beszerzett egy nyelvkönyvet. Emellett a lakótársaktól tanult társalogni, idővel már magabiztosan uralta a nyelvet. 

Építkezésben, főként belső felújításokon dolgozott, a megbízások folyamatosan érkeztek, és néhány év múlva már azt a luxust is megengedhette magának, hogy egyes munkákat visszautasítson.  

„A romániai munkavállaló előnye abban rejlik, hogy olcsóbban és gyorsabban dolgozik. Az angol szakmunkás kényelmes, jobban megkéri a munkája árát. Így jutottunk oda, hogy az angol kliens egyenesen kereste a román szakikat, mert tisztában volt vele, hogy pénzt spórol és korábban végeznek”.  

A kezdeti időszakot leszámítva, amikor még minden képlékeny volt, évente tízezer fontot tudtak félretenni. Az angol emberekről szólva elmondja, hogy szemtől-szembe egyenrangú félként kezelnek mindenkit, de a szívük mélyén az angolokhoz ragaszkodnak, a sajátjaikat szeretik.  

„Diplomatikus emberek, nem mutatják ki, hogy mit gondolnak. A közel tizenöt év alatt háromszor fordult elő, hogy valaki jövevénynek vagy hasonlónak nevezzen, ilyesmivel bántson”. 

Az angliai, londoni mindennapokról szinte csak pozitívumokban tud beszélni. Lenyűgözőnek találta azt a színes etnikai kavalkádot, amivel találkozott, sokféle náció tagjaival megismerkedett. Leginkább az ragadta meg az egészben, hogy ez sokszínű embertömeg az eltérő kulturális háttér ellenére kiválóan együtt tudott működni az élet minden területén, bár kivételek is akadtak. 

„Voltak, akikre felnéztem, másoknak nem értettem egyet a viselkedésükkel és a munkához való hozzáállásukkal. Erről nem igazán lehetett beszélni, kimutatni, kimondani, mert akár büntetés is járhatott érte”.  

Az emberek közömbösségét, a barátkozása való hajlam hiányát nehezen tudta megszokni, de alkalmazkodott hozzá.  

„Az angolok nem olyan segítőkészek, mint itthon, ahol, ha felnyitod a motorháztetőt az út szélén, biztos, hogy az ötödik-hatodik sofőr megáll és érdeklődik, hogy mi történt. Ott ilyesmire nem szabad számítani, oldd meg magadnak. A szomszédok itthon keresik az alkalmat a közös időtöltésre, kávézás, poharazás, Angliában senki nem csinál ilyesmit. Nem barátkoznak, sokszor a szomszédok sem ismerik egymást, zárkózottak, nem nyitottak az emberi kapcsolatépítésre”.  

Munka- és pénzkereseti szempontból nagyon jól kijöttek a román kollégákkal, folyamatosan segítették egymást, kitűnő kapcsolatok alakultak ki. Egy-egy házibuliba a londoni magyar katolikusokkal jártak, akikkel inkább társasági életet éltek, de elmondása szerint ők nem mutatkoztak olyan segítőkésznek, mint a románok, ha munkáról, megélhetésről volt szó. Nem voltak olyan típusok, akiket érdekeljen, hogy ilyen szempontból mi van a másikkal.  

Az idő múlásával mindinkább égetőbbé vált a maradás vagy hazaköltözés kérdése. Megfordult a fejükben, hogy maradnak, de végül tartották magukat az eredeti elképzeléshez és két évvel ezelőtt maguk mögött hagyták Londont. Ugyan végig kapcsolatban maradtak az otthoni közeggel, tisztában voltak a kiköltözésük óta megváltozott társadalmi, gazdasági helyzettel, de nagyon tartottak a változástól.  

„Minden szempontból felkészültem. Munkagépeket, szerszámokat vásároltam, hogy legyen mivel dolgozzak, akármilyen mostoha körülmények is adódjanak. Felkészültem, hogy akkor is elő tudjam teremteni a megélhetéshez szükségeseket, ha nem úgy és nem annyit fogok tudni félretenni, mint Londonban. Bíztam a tudásomban, és ami tőlem telik, megteszem, hogy ne ugyanabban a csónakban evezzek, mint az itthoniak”

- idézi fel a László, aki úgy véli, hetven százalékban összejött, amit tervezett, vállalkozást indított, amiből itthon is nagyon jól megélnek. 

Az erdélyi létnek is ugyanúgy megvannak a pozitívumai és negatívumai, mint a londoni életnek. Itthon kevesebbet dolgozik, nyugodtabb életet él, és ugyan kevesebb a bevétele, de semmiben nem szenvednek hiányt. Angliában sokat keresett, de nem volt ideje, hogy élvezze.  

Azt mondja: ma sem cselekedne másként, ma is ugyanúgy szerencsét próbálna Angliában, hisz ma sem lehet úgy keresni itthon, hogy bankhitel nélkül lakást lehessen vásárolni. Úgy látja, itthon dübörög az építőipar, de az elvándorlás miatt hiánycikk a komoly, megbízható, tisztességes munkaerő. 

„Itt találtam meg a piaci rést. Hazajöttem az Angliában tanult mentalitással, amit nagyon szeretnek az itthoni megrendelők. Bőven van munkám, és ahogy nem bánom, hogy annyi ideig Angliában éltem, úgy nem bánom, hogy hazaköltöztem, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. A külföldi élet sok mindenre felkészít, sokat lehet tanulni, az ottani emberek pozitívan állnak hozzá az élethez. Ezt a mentalitást itthon nem mindenki érti, sokan azt gondolják, felvágsz. Legalább hetven évvel vagyunk lemaradva az angolokhoz képest ezen a téren”  

- véli László.   

Az angliai mindennapokból a civilizáltság magas foka, az angolok problémamegoldó-képessége és néha azt a plusz luxus, modernség hiányzik neki itthon, ami a magasabb átlagkeresettel rendelkező és életszínvonalat élő társadalmakban jelen van.  

Az angol problémamegoldás kapcsán példának hozza fel, hogy ha kicsorbul egy kis kézifűrész éle, akkor nem a reszelő után nyúlnak, mint itthon, hanem vásárolnak egy másikat.  

„Ezzel forog a pénz, a fűrészgyártónak is van megrendelés, a vásárló is könnyebben dolgozik a jó szerszámmal. Nem tesznek a fejszébe új nyelet, hanem vesznek egy új fejszét. Az építkezéseken a biztonság a legfontosabb szempont. Itthon régen faállványokon és egyebeken dolgoztunk, ott minden szakszerűen van megszervezve, a biztonsági előírások maximális betartása nélkül elképzelhetetlen, hogy elkezdjenek egy munkálatot. Nagyon komolyan veszik az ilyesmit”.  

Ambíció nélkül sem külföldön, sem itthon nem lehet előre lépni - vallja. Sok barátja volt, aki a külföldön megkeresett pénzt fel is élte, szerencsejátékokra, alkoholra, drogokra vagy luxusautókra költötték. 

„Ha kellőképpen elszánt vagy, és tudod, mihez akarsz kezdeni magaddal, akkor itthon és külföldön is fogsz tudni boldogulni. Aki itthon nem tud meglenni, annak a külföld sem hoz szerencsét, de tudni kell, hogy mit szeretnél az élettől”.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója
Főtér

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

Románokat telepítene a magyar többségű térségekbe az AUR képviselője
Krónika

Románokat telepítene a magyar többségű térségekbe az AUR képviselője

Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
Főtér

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Több hétvégi házra is átterjedt a tűz Büdösfürdőn
Székelyhon

Több hétvégi házra is átterjedt a tűz Büdösfürdőn

Tűz ütött ki Büdösfürdőn kedden este, a lángok több hétvégi házikót és egy lakókocsit is elértek. A tűzoltók megfékezték a lángok továbbterjedését, jelenleg az oltáson dolgoznak.

Sok anyaországit elriaszt Erdélytől a magyar–magyar megosztottság, a turizmus is megsínyli
Krónika

Sok anyaországit elriaszt Erdélytől a magyar–magyar megosztottság, a turizmus is megsínyli

Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.

Elemzés: egy kétgyermekes családnak havi 11 668 lejre van szüksége a tisztességes megélhetéshez
Székelyhon

Elemzés: egy kétgyermekes családnak havi 11 668 lejre van szüksége a tisztességes megélhetéshez

Egy két felnőttből és két gyermekből álló családnak havi 11 668 lejre van szüksége a tisztességes megélhetéshez Romániában – derül ki a Friedrich Ebert Alapítvány romániai képviselete és a Syndex Románia kedden közzétett elemzéséből.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS