„Dr. Google mindig kéznél van, de az orvosi szakvéleményt nem tudja pótolni” – interjú Fehér Gabriella háziorvossal

Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy a járványhelyzet fenekestül felforgatta az életünket, s persze az orvosokét is, nem beszélve arról, hogy a víruskrízis óta az egészségügyi szakemberek és a páciens közti viszony is átalakult. Több felmérés is azt mutatja, az emberek többsége utánanéz egészségügyi panaszának az interneten, mielőtt orvoshoz menne anélkül, hogy pontosan tudná, a keresések eredményeként kapott találatok közül melyik releváns, de ugyanez elmondható a gyógyszerfogyasztásról is. Többek közt ezekről, illetve a járványhelyzet utáni szakmai kihívásokról beszélgettünk Fehér Gabriella kolozsvári háziorvossal. Embert próbáló időszakon vagyunk túl – ha egyáltalán túl vagyunk rajta –, és eléggé egyértelműen látszik, hogy a járványhelyzet változást hozott az orvos-páciens közti viszonyban is. Úgy tűnik, az emberek egy része egy része ma bizalmatlanabb az orvosokkal szemben általában, ezen belül a háziorvosokkal is. Jól látjuk ezt?   Háziorvosként szerencsésnek mondhatom magam, mondjuk egy szakorvoshoz képest, aki nagyon ritkán – vagy netán csak egyszeri alkalommal – találkozik a páciensével, nem folyamatos a kapcsolat. Én családorvosként viszont sok gyereket születésétől fogva rendszeresen követek, ismerem a kórtörténetüket, a családi hátterüket is. Ebben a helyzetben a bizalom is könnyebben kialakul köztem és a pácienseim között. Az orvos és beteg közötti találkozások összhangja nagyon fontos a hosszútávú bizalom kialakulásához. Habár a praxisom során többnyire gyerekekkel foglalkozom, nekem arra is kell figyelnem, hogy nemcsak velük, hanem a szülőkkel is, illetve a többi felnőttel is egy bizalmas, jó kapcsolatot tartsak fenn. Kimutatott tény, hogy egy háziorvosi vizsgálat során a végleges diagnózis felállítása túlnyomóan a helyes anamnézisen alapul, és csak kisebb mértékben tesz hozzá a klinikai vizsgálat, illetve a kiegészítő paraklinikai vizsgálat. A járványhelyzet ebből a szempontból nem okozott nehézséget számomra, hiszen a járványhelyzet alatt is, meg azóta is mindig elérhető vagyok a pácienseim számára.   A járványhelyzet ideje alatt óvintézkedésként bevezették a távkonzultáció lehetőségét – ez hogyan befolyásolta az orvos-beteg viszonyt? Csorbult-e a gyógyítás hatékonysága, az odafigyelés minősége? Amint az előbb említettem, praxisom javarészt gyerekekből áll. Azért említem meg ismét ezt, mert a gyerekeknél gyakrabban fordulnak elő akut betegségek, gyakrabban van szükség orvosi vizsgálatra. A járványhelyzet elején valóban nagyon nehezen alkalmazkodtunk – én is, ők is – az új helyzethez. Nehéz volt megszokni, hogy telefonon elküldött hanganyag alapján kellett minél helyesebben diagnosztizálnom egy-egy köhögést, vagy egy fénykép alapján kellett megítélnem egy-egy kiütéses betegséget, netalán egy torokgyulladást. Ezt a helyzetet nem tudtam megszokni, így nagyon hamar visszatértem a rendelőben zajló normális, élő konzultációra. Első körben megpróbáltam kezelést felírni a távkonzultáció alapján, viszont ha ez nem volt eredményes, akkor mindenképp a rendelőben fogadtam a betegeket, természetesen a megfelelő óvintézkedéseket betartva.   A lakosság nagy része utánanéz egészségügyi panaszának az interneten, mielőtt orvoshoz menne anélkül, hogy pontosan tudná, a találatok közül melyik releváns, vagy orvosilag megalapozott. A Covid idején ez a trend csak felerősödött. Hogyan lehet eligazodni ebben az információzajban? Az internet ma már nélkülözhetetlen mindannyiunk számára. Valóban gyakran előfordul, hogy a betegek a Dr. Google-hoz fordulnak, hiszen az mindig kéznél van. Ez sok esetben rendben is van.

Emiatt mindig azt javaslom, hogy egy orvosi szakvéleményt is kérjenek ki.   A gyógyszeripar látványos marketingstratégiáinak köszönhetően nagyon sokan részesítik előnyben a táplálék-kiegészítőket, az immunerősítőket, a vitaminkészítményeket. Főleg most, a légúti megbetegedések csúcsszezonjában nem ártana tudni: mikor indokolt ilyesmikre pénzt költeni? Pácienseim gyakran hallhatják tőlem, hogy bizonyos gyógyszer- vagy vitaminreklámok azt sugallják, hogy amint bevesszük az illető készítményt, rögtön minden rendbe jön, és mindenki – szülő, gyerek – boldog lesz, mosolyogni fog. Biztosan van ezeknek a reklámoknak értelmük is, én még mindig keresem… Én azt javaslom, hogy akár táplálékkiegészítőről, akár vitaminról legyen szó, mielőtt nekifognánk egy kezelésnek, kérjük ki az orvos véleményét is.

Ezenkívül nagyon fontos odafigyelnünk, ha valamilyen gyógyszeres kezelés alatt állunk, nehogy keresztreakció lépjen fel a vitaminnal vagy a táplálékkiegészítővel, hiszen ez nagyon súlyos következményekkel járhat. Ugyanígy az esetleges allergiás reakciók miatt is óvatosnak kell lennünk. A ma embere többnyire ülőmunkát végez, alig mozog, sőt, szabadidejét is jobbára otthonában, tévé vagy számítógép előtt tölti, a táplálkozás minőségéről nem is beszélve. A covid-bezártság erre csak rátett egy vagy akár több lapáttal. Mit tanácsol, hogyan lehet érdemben tenni a civilizációs betegségek ellen?   Nemrég olvastam egy érdekes cikket, melyben a szerző párhuzamot állít fel a gépjármű és az emberi test között. Apró alkatrészeire „szedi” szét a gépjárművet és próbálja valamennyi alkatrészt a neki megfelelő szervvel beazonosítani. Érdekes megközelítés, és ha ennél a képnél maradok, nagyon egyszerűnek fog hangzani, amit tanácsolok. Ahogyan mindannyian rendszeresen karbantartjuk a gépjárműveinket, rendszeresen tisztítjuk, rendszeresen szervizeljük, ellenőriztetjük, tankoljuk autónkat, úgy a testünkre is fordítsuk a megfelelő figyelmet.

A szülőknek jó példával kellene elől járniuk, hiszen tanulmányok azt mutatják, az egészséges életre való nevelés gyerekkorban sokkal sikeresebb, ezek a gyerekek felnőtt korukban is könnyebben tartják be a már megszokott életmódot. A háziorvosnak mennyiben van tere eligazítani a pácienst, hogy a saját szakállára ne vásároljon össze mindenféle gyógyszereket a reklámok hatására, melyekkel minden irányból bombázzák őket?   Ha sikerül az orvos és a beteg között az összhangot megteremteni, ha kialakul a megfelelő kölcsönös bizalom, akkor ezt könnyebb kivédeni. Hiszen a páciens felhív, mielőtt egy gyógyszerhez nyúlna, előtte inkább megkérdez engem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fordul elő ilyesmi a praxisomban, viszont igyekszem a betegekkel megértetni, hogy nem csak üres beszéd, amikor elmondom nekik, hogy ezt meg azt nem kellett volna bevegyék, hiszen a felelőtlen gyógyszerfogyasztásnak lehetnek súlyos következményei is. Jó most háziorvosnak lenni Romániában? Mennyire leterhelő, mennyire átlátható a rendszer, jut idő emellett kikapcsolódásra, szabadidős tevékenységekre?   Óriási kihívás jó háziorvosnak lenni! Nagy felelősség, hiszen a betegeim zömére úgy tekintek, mintha családtagjaim lennének. Sokakat születésüktől fogva követek, kezelek, ismerem a családi, személyes kórelőzményeiket. Szeretek a rendelőmben lenni. Viszont nem tagadom, sokszor nagyon fárasztó, gyakran fizikailag is lehetetlen minden hívásra válaszolni. Elmondhatom, szinte a nap 24 órájában elérhető vagyok. Gyakran keresnek meg hétvégén is.

Ezenkívül nagyon leterhel a rengeteg adminisztráció is. Igen, gyakran érzem, hogy most már tényleg kimerültem, nem megy tovább. Ilyenkor igyekszem picit lelassulni, magamra és családomra is gondolni. Heti többszöri alkalommal futok, ami sokat segít a stressz levezetésében, a feltöltődésben. Ezenkívül igyekszem a családommal is néha „elmenekülni” a világ zajától. Ha ismét pályát kellene válasszak, most is ezt választanám!