// 2025. május 9., péntek // Gergely

„De ki a franc megy Szibériába?”

// HIRDETÉS

Ezt Solymosi Zsolt kérdezte, aki társával, Mátyás-Metz Dáviddal együtt a Selyem útján jutott el a Csontok útjáig – Kolozsvárról Magadanba, terepjáróval.

Egy negyvenéves lelkész-tanár és mérnöknek tanuló, huszonéves egykori tanítványa vesznek egy leharcolt, 24 éves, jobbkormányos Toyota Land Cruisert, amit hétszemélyes járműből kétszemélyes mobil apartmanná alakítanak át, ággyal, hűtőszekrénnyel, zuhannyal, és elindulnak egy 30 ezer kilométeres útra, a világ másik végére – így hangzik egy középkategóriás hollywoodi road movie alapötlete.

Pedig ez nagyon is valós és közép-kelet-európai történet: pontosan ezt tette Solymosi Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója és társa, az elektronikai kérdésekben szakértő Mátyás-Metz Dávid, kalandjukról pedig be is számoltak, a Nyitott szemmel rendezvénysorozat keretében, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol – szinte szó szerint – a csilláron is érdeklődők lógtak.

De miért indul el két kolozsvári férfiember egyenesen a Távol-Keletre, miért utazik a sarkkörön túlra? Solymosit, elmondása szerint, a hosszas és mindennapi mókuskerékből, a munkás túlhajszoltságból való időleges kilépés vágya mozgatta – csak ő épp nem valamelyik turistaparadicsom felé vette az irányt repülővel, mert arra mindenki képes – „de ki a franc megy Szibériába?”, ráadásul egy lestrapált terepjáróval. Némi tapasztalata az utazásban persze volt, hiszen ő vezeti évek óta a JZSUK legendás, országhatárokon átnyúló biciklitúráit, de Belső-Ázsia mégiscsak más terep.

Üzbegisztán úttalan útjain|Fotók forrása: Transylvania to Magadan Facebook-oldal

A két vándor - akinek útját a Transylvania to Magadan Facebook-oldalon lehetett követni - ugyanis nem „légvonalban”, Moszkva felé vette az irányt, hanem a Selyemút vonalát követve haladt át Kisázsián, a Kaukázuson, Üzbegisztánon, Kazahsztánon, Mongólián, hogy elérjen az Ohotszki-tenger mellé, a kelet-szibériai tengerpartra, Magadanba. Ez a város legfennebb onnan lehet ismerős számunkra, hogy a második világháborút követően civilek millióit hurcolták oda, az ott működő, még a „Gulág-szigetvilágon” belül is ritka kegyetlennek számító Kolima-vidéki kényszermunkatáborokba.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen a Solymosiék által szenvedéllyel és élvezettel elmesélt élményanyagban könnyű „eltévedni”, és főként képtelenség visszaadni azt a rengeteg élményt, történetet, benyomást, amely – elmondásuk szerint – érte őket a fél világot átölelő út alatt.

Találkozások ismeretlen helyiekkel (akik közül többeket véletlenszerűen választottak ki a facebookos profiljuk alapján), szintén ismeretlen hazaiakkal (milyen lehet egy magányos bukaresti motorossal összefutni a tajga kietlen útjain?), gasztronómiai élvezetek és „élvezetek”, gyomorszorító katonai ellenőrzések közép-ázsiai diktatúrák határán, Vámbéry Ármin szellemének megidézése Buharában, kalózzenei kollekciók (vagy zenei kalózcédé-kollekciók?) bagóért való felvásárlása Taskentben – elvégre a hosszú-hosszú úton valamivel csak szórakoztatnia kell magát az embernek –, vergődés mongóliai földutakon, jakutföldi hidegben, súlyos történelmi emlékeket hordozó helyszínek meglátogatása – mindez benne van a „csomagban”, amit hazahoztak.

Kadikcsan, a szellemváros

Benne van Beszlán, ahol 2004-ben csecsen és ingus terroristák több mint háromszáz embert, többnyire gyerekeket öltek meg a helyi iskolában egy balul sikerült túszejtő akció során. „Ott láttam életemben először szomorú plüssállatokat” – meséli a torokszorító élményt az unitárius lelkész-vándor. De az is, hogy az utasokat később újdonsült csecsen ismerősök látják vendégül, a legnagyobb tisztelettel és kedvességgel.

Benne van az is, hogy az ember elvetődik egy igazi szellemvárosba: Kadikcsan – amely kezdetben fogolytáborként működött, itt raboskodott a híres író, Varlam Salamov is – egy kilencvenes évekbeli bányarobbanást követően lassan, de teljesen elnéptelenedett, és ma már csak a szél fúj át az elhagyott blokképületek, iskolák, intézmények üres terein, az élővilág jelenlétét pedig csak a grizzlyk közelségére utaló medveürülék jelzi.

És szinte érintetlenül, a kíméletlen időjárás szabad prédájául maradt ott minden (barakkok, szögesdrótok, épületmaradványok) a kolimai bányavidék egykori lágereiben, ahol – mint már tudjuk egy Gulág-kutatóval készült beszélgetésünkből – alig három hetet ért egy emberélet. Az útépítés embertelen körülményei közepette egy méternyi szakasz átlagosan egy ember halálát jelentette, az örök fagy, a mínusz 40-50 fokok világában a halottakat el sem temették, egyszerűen bedarálták őket az útalapba – a Kolima gyorsforgalmi út alatt tíz-, vagy inkább százezrek alusszák örök álmukat, ezért nevezik mindmáig ezt a Csontok útjának. A sztálini terror, a szovjet idők örök mementójaként, amelyet – erősítették meg a kolozsvári utazók – arrafelé (is) máig nagyon sokan visszasírnak.

Gulág-maradványok

De benne van a pakliban az a rengeteg emberség, barátságos fogadtatás, amelyben részesültek. Ez nemcsak a nemzeti hovatartozásuknak szólt (a magyarokkal szembeni tiszteletben sok minden szerepet játszik, a közép-ázsiaiak közt mai napig élő közös – hun – eredettudattól az Ikarusz buszok iránti nosztalgikus rajongásig), hanem annak is, hogy – amint egy kazah férfi megfogalmazta – arrafelé „minden utazó, minden vándor szent”. Nem árt ez egy olyan autóúton, ahol a GPS néha olyanokat mond, hogy „maradj ezen az úton 1800 kilométert, aztán fordulj jobbra...”

Magadanban egyébként szobra van Vlagyimir Viszockijnak, az oroszok fenegyerek nemzeti bárdjának, a „moszkvai Cseh Tamásnak”, aki két dalt is szentelt a börtönvárosnak. Az egyik dalban azt énekelte, hogy „a barátom Magadanba ment, nem küldték, szabad akaratából ment oda”.

Akárcsak a két kolozsvári világutazó.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?
Főtér

Mi történt május 4-én Romániában? És mi jöhet?

Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.

Habemus papam! Amerikai bíborost választottak Róma püspökévé
Krónika

Habemus papam! Amerikai bíborost választottak Róma püspökévé

Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.

Románia ügyvivő elnöke kinevezte a PNL ügyvivő elnökét ügyvivő miniszterelnöknek…
Főtér

Románia ügyvivő elnöke kinevezte a PNL ügyvivő elnökét ügyvivő miniszterelnöknek…

… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.

Fenyegető hangvételű plakátok Csíkszeredában
Székelyhon

Fenyegető hangvételű plakátok Csíkszeredában

Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.

Magyargyalázó akciót hajtott végre egy Timok-völgyi román férfi Belgrádban
Krónika

Magyargyalázó akciót hajtott végre egy Timok-völgyi román férfi Belgrádban

Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.

George Simion híve máris lebozgorozta a romániai magyarokat
Székelyhon

George Simion híve máris lebozgorozta a romániai magyarokat

A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.

// még több főtér.ro
A vers által egyre mélyebben ismerünk önmagunkra
2025. április 15., kedd

A vers által egyre mélyebben ismerünk önmagunkra

Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.

A vers által egyre mélyebben ismerünk önmagunkra
2025. április 15., kedd

A vers által egyre mélyebben ismerünk önmagunkra

Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
2025. április 07., hétfő

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
2025. április 07., hétfő

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.

// HIRDETÉS