A szintetizátor az első igazán új hangszer az emberiség történetében

Ha betévedünk bármelyik bevásárlóközpontba, kávézóba, szinte biztos, hogy valamilyen elektronikus zene megy a háttérben. Nem kell feltűnőnek vagy prototipikusan gépiesnek lennie – ma már szinte mindenféle népszerű popzenei műfajt elektronikus úton állítanak elő, az analóg, akusztikus hangszerelésű dallamokat is többnyire.

No de hogy jutottunk el idáig? Az elektronikus zenei műfajok kialakulásának történetét igen velősen foglalta össze az elmúlt napokban a Bolyai Társaság által rendezett interdiszciplináris konferencia keretében Herbály Dorottya, aki a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának doktoranduszaként foglalkozik az elektronikus zene piacával.

– mint később kiderült, nem kizárólag hozzá –, ami értelemszerűen maga a theremin. Lényegét tekintve ez egy rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátor. Az elektronikus zene és az elektronikus tánczene között azonban érdemes különbséget tenni, ugyanis az első gyűjtőfogalom magában foglalja a másodikat is, amely számítógépekkel és elektronikus hangszerekkel készített, gyakran táncra szánt, heterogén zenék csoportját jelöli.

Az elektronikus tánczene Amerikában született az 1970-es években – ide sorolhatjuk a disco, a chicagói house és a detroiti techno műfajait –, és innen került át Európába, hogy először olyan szubkultúrákat hozzon létre, mint az 1980-as években létrejött rave. Innen már borítékolható, hogy a későbbiekben, főként a kilencvenes években sikeresen beépült a popkultúrába, hogy az ezredfordulótól aztán megszülethessenek a hatalmas EDM- (electronic dance music) fesztiválok. Innen jutottunk el napjainkig, amikor a közösségi média felerősödésével és a streamingszolgáltatók térnyerésével elképesztő méretű növekedést figyelhetünk meg a piacon.

A jelenség az alábbi pontokban foglalható össze:

• az IMS Business Report szerint az elektronikus tánczenei ipar értéke 11,8 milliárd dollárra rúgott 2023-ban, miután a koronavírus-járvány után újraindultak a fesztiválok és a streaming is elképesztő növekedésbe kezdett;
• a Verified Market Research adatai szerint az elektronikus zene globális piacának értéke 2031-re el fogja érni a 19 millió dollárt a technológiai újítások, a fesztiválok és élő események, valamint a közösségi média növekvő szerepe révén;
• az ezredfordulós (millenniál) generáció és a Z-generáció játsszák a kiemelkedő szerepet a zenei trendek kialakításában;
• az EDM piaca nem csupán globális, hanem helyi kultúrák és preferenciák hatására formálódik (lásd a helyi szcénákat, közönséget);
• érdekesség – bár nem meglepő –, hogy az afrikai zenei hatások gyakorolják a legnagyobb benyomást az elektronikus tánczenei trendekre.

A továbbiakban Ercsey-Ravasz Ferenc is csatlakozott Herbály Dorottyához – a segítségével képet kaptunk arról, hogy minek köszönhetjük ennek az elektronikus zenei boomnak a létrejöttét:

Ercsey arra világított rá, hogy mechanikus módon tulajdonképpen csak néhányféleképpen lehet hangot kelteni: dörzsöljük a húrt, pengetünk, fújunk vagy ütünk, ezen túl nem lehet egyebet tenni, és az összes analóg hangszer megszólaltatásához valamelyik fent említett módszert alkalmazta az emberiség a történelem során.

Az elektromosság felfedezésével és tanulmányozásával azonban határtalan lehetőségek bontakoztak ki. A theremin kitalálását megelőzően is akadnak példák az elektromosság zenei használatára.

Sajnos csak leírásokból ismerhetjük egy cseh teológus és természettudományokkal foglalkozó tudós, Václav Divíšek – ismertebb nevén Prokop Divíš – találmányát, a Denis d’or-t (Ercsey humoros megjegyzése szerint Arany Déneskét, valójában Arany Dionüszoszt), amely alapvetően egy mechanikus húros hangszer volt, mintegy 49 húrt tartalmazott, a húrok különböző módon pendültek meg, hogy hangokat hozzanak létre – tehát a hangképzés alapvetően akusztikus volt, nem elektromos. Viszont az elektromosságot nem közvetlenül a hangok előállítására, hanem a játékos segítésére használták. A hangszer képes volt az elektromosság segítségével a billentyűzeten bizonyos húrokat ideiglenesen megváltoztatni. Ez lehetővé tette a hangszínek, hangmagasságok vagy játékmódok módosítását, de elég nagy spektákulumot csinált – szikrázott is rendesen. Sajnos a találmánynak nem volt folytatása, de az 1750-es években ez nagy újítás volt.

Noha tudjuk, hogy Alexander Bell találta fel és szabadalmaztatta a telefont, vele egyidőben, szoros versenytársként, a bejegyzésről csúnyán lemaradó Elisha Grey érdemeit sem szabad szem elől tévesztenünk. Ez a Grey nevű úriember azt adta a világnak, hogy észrevette:

És arra is rájött, hogy ennek a rezgésnek a frekvenciáját tudja befolyásolni, be tudja őket hangolni, s ezzel létrehozta az első olyan oszcillátort, ami igazából egy szintetizátor működésének az alapja.

Hanggörbék

Az oszcillátor egy olyan eszköz vagy rendszer, amely ismétlődő, periodikus mozgást vagy jelet hoz létre. A zene és a hangszerek világában az oszcillátorok elektromos rezgéseket állítanak elő, amelyeket hanggá alakíthatnak, például szintetizátorokban. Egy szintetizátornak pedig nagyon jól körülhatárolható egységei vannak, amelyek különböző feladatokat látnak el. Mivel a legfontosabb belőle az oszcillátor, ez állítja alá elő a hangot fizikailag úgy, hogy különböző rezgéseket, különböző görbéket generál – egyenletek alapján ezeket meg lehet írni.

Attól függően, hogy milyen ez a görbe, olyan lesz a hang is, ha egyszerűen fogalmazzuk meg: ha egy számítógépen akarjuk manipulálni, akkor a görbét az egérrel arra a paraméterre húzzuk, ahova akarjuk, illetve vannak szűrők, amelyekkel szintén manipulálhatjuk a hangokat. Az oszcillátorok által létrehozott hullámformákat (pl. szinusz, négyszög, fűrészfog) szűrőkkel, burkológörbékkel és modulációs eszközökkel formálják, hogy különböző hangszíneket hozzanak létre. A hangszert billentyűzettel vagy más vezérlőkkel lehet irányítani, és egyaránt képes természetes hangok utánzására vagy teljesen új, futurisztikus hangok generálására. Ha az elektronikus zene kiemelkedő és kísérletező alakjait kellene példaként felhoznunk ez utóbbira, akkor ezek közül mindenképp említésre méltó a német Kraftwerk.

Különleges jelenség a mintavétel – azaz a sampling – ugyanis a zenei hangszerektől kezdve a hétköznapi tárgyakig millió hang van a környezetünkben, amiket fel tudunk használni zeneileg, ezt pedig egy szintetizátorral, valamint a megfelelő beállításokkal le is tudjuk utánozni.

Sampler felület

A ’80-as években megjelent aztán a MIDI – (Musical Instrument Digital Interface) egy szabványosított kommunikációs protokoll, amely lehetővé teszi elektronikus hangszerek, számítógépek és más zenei eszközök közötti adatcserét. A MIDI nem magát a hangot továbbítja, hanem utasításokat (például melyik hangot kell lejátszani, milyen hangerővel vagy milyen időzítéssel). MIDI segítségével zeneszerzők, előadók és producerek könnyen vezérelhetnek több hangszert egyszerre, vagy számítógépes szoftverrel rögzíthetnek és szerkeszthetnek zenét – s az a rengeteg zene, amit hallunk, akárhová is megyünk, mind ezen készül, a szoftverekkel kiegészülve.