A régi sikereket idéznék a gyergyói kosárlabdázók

Kisváros nagy sportélettel – így is jellemezhetnénk Gyergyószentmiklóst, ahol a legendák szerint az újszülöttek hokikorcsolyával a lábukon jönnek világra. Jelen írásban viszont nem a legnépszerűbbnek számító helyi szakágról, a jégkorongról lesz szó, nem is a szép eredményeket elérő labdarúgó klubról, hanem a hamvaiból feléledő kosárlabdáról.

Arról a labdajátékról, amely a múlt század ötvenes éveiben vetette meg a lábát a Piricske tövében, a néhai Basilides Tibornak köszönhetően. A tornatanár egyébként megalakította a város első jégkorongcsapatát is, valamint ő alapította meg a gyergyószentmiklósi sportiskolát is, ahonnan számos országos bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok sportoló került ki az évtizedek alatt.

Ma már az ő nevét viseli a 2007-ben átadott városi sportcsarnok, ahol a férfi kosárlabdacsapat is edz. A mérkőzéseiket a szárhegyi sportcsarnokban játsszák, mivel ott van olyan parket, amit a Román Kosárlabda Szövetség kér. Remélik, hamarosan sikerül felújítani a Basilides Tibor sportcsarnok padlózatát és megfelelő parkettre cserélni.

Tizenhat év után, 2022-ben lett újra felnőt férficsapata a városnak. A klubvezetés elsősorban a saját nevelésű fiatalokra építve igyekszik helytállni a román másodosztály küzdelmeiben.

A harmadik szezon nyitánya előtt Kercsó Zoltánt, a Gyergyószentmiklósi ISK-VSK edzőjét kérdeztük, aki már 1998-ban elindította az első csapatát. Érdekesség, hogy abból a társaságból az egyik alapjátékos ma is a keretet erősíti. Lokodi Mátyás szép profi karriert befutva tért vissza a nevelőegyesülethez.

A szakember büszke arra, hogy több generációt sikerült kinevelni, mivel a romániai rendszerben nem egyszerű egy 17-18 éves játékos számára, hogy egyből a profi ligába kerüljön. Ezért van létjogosultsága a csapatnak, így szeretnének fejlődési és játéklehetőséget biztosítani a fiataloknak.

A szakágra is jellemző az az általános tendencia, hogy számos külföldi játékost igazolnak, főképp szerbeket és amerikaiakat, így az általuk hozott színvonalat nehéz rögtön megugrani. Felnőtt csapat nélkül ezek a gyergyói generációk elvesztek volna, nem jutottak volna játéklehetőséghez.

A Kercsó által dirigált 2003/2004-es korosztály hatodik helyezést ért el az U19-es bajnokságban, és egy kiszállás alkalmával döntöttek úgy, hogy nem szeretnék annyiban hagyni ezt a történetet. Ekkor merült fel a felnőtt csapat megalapításának ötlete az edző részéről, a játékosok pedig egy kivétellel, fülig érő szájjal mondtak igent az elképzelésre.

Tizenhat év alatt jelentős fejlődésen ment át a román bajnokság második vonala. Míg a kezdetekkor 30-40 néző látogatta a mérkőzéseket, ma már 300 fős teltház előtt játszanak, és jól fogynak a szurkolói mezek is. A mérkőzéseket a román kosárlabda-szövetség élő adásban közvetíti a YouTubeon. A csapatnak tavaly egy szlovén és egy amerikai légiósa volt, előbbi most is az együttest erősíti. A légiósok teljes szerződéssel játszanak, míg a hazai játékosok ingyen, vagy pár száz lejes jelképes összegért játszanak.

– mondja Kercsó Zoltán, akitől azt is megtudom, hogy Romániában a legtöbb leigazolt sportoló a labdarúgás után a kosárlabdában van.

Szépen indult tehát a gyergyói kosárlabda legújabb fejezete, ám tavasszal olvastam egy Facebook-bejegyzést, amelyben az edző elkeseredésnek adott hangot a klub anyagi helyzetét illetően.

– idézi fel.

Viszont a posztnak köszönhető, hogy további két olyan támogató jelentkezett, akik jelezték, készek a gyergyói kosárlabda ügye mellé állni. Ezen kívül vannak olyan Gyergyóból elszármazott vállalkozók, akik szintén segítik a szakágat. Egy volt játékos Németországban vezet sikeres céget, ő is lelkes támogatója a csapatnak, egy másik volt kosaras pedig szintén cégvezetőként állt a projekt mellé, Maros megyéből. Jelen állás szerint egy kolozsvári céggel is sikerült megegyezniük, így egyelőre elhárultak az anyagi problémák, az idei esztendőre adott a szükséges anyagi keret.

A csapat éves költségvetése 70-80 ezer euró között mozog, ami azt jelenti, hogy minimum ennyi szükséges az induláshoz. Ahol lehet spórolnak. Például egy bukaresti kiszállás nem ottalvós, a mérkőzés után utaznak is haza, vagy a játékosok közül csak a nem helyi illetőségűek kapnak ebédet napi szinten.

Az első szezon a tapasztalatszerzés jegyében zajlott, a fiatal játékosainkat bedobtuk a felnőtt bajnokság mélyvizébe. Az eredmények biztatóak voltak, az utolsó hat mérkőzésből ötöt nyertek. A második szezonban igazolták a már említett két légióst. Sokan nem értették, miért van szükség rájuk. Az amerikai játékos edzőként is dolgozott, a kis csapatokat edzette, míg a szlovén játékos pedig a karakterével, a hozzáállásával rengeteget segített a fiataloknak.

A második szezonban volt olyan időszak, hogy zsinórban hét mérkőzést nyertek. A jó sorozat nyomást helyezett a csapatra, sokan a final fourról meg az első osztályba való jutásról kezdtek el beszélni. Két győzelemre álltak az egyenes kiesés szakasztól, de ahhoz, hogy feljussanak az első osztályba, nem elég csak a pályán jól teljesíteni. A profi ligában való szerepléshez minimum 350-400 ezer euróra lenne szükség, ami jelenleg nem reális.

Ennek apropóján említi az edző, hogy három moldovai játékos, aki a junior korában a borszéki Kosárlabda Akadémiánál játszott, a gyergyói csapatot választotta egy próbaedzés után. Van egy kézdivásárhelyi játékosuk is, aki edzői pályát fontolgat, ezért hazaköltözött Magyarországról, és ő is a VSK-t választotta, hogy náluk játszhasson.

Hosszútávú tervekből sincs hiány a csapat háza táján. Még 2018-ban indítottak el egy projektet, amelyben kérték a magyar kormány segítségét egy székelyföldi kosárlabda akadémia létesítésében. E kapcsán több egyeztetés és találkozó volt, körvonalazódtak a lehetőségek, de a kedvezőtlen világgazdasági konjunktúra nem kedvezett a továbblépésnek.

Kercsó reméli, hogy nincs veszve az ügy, mivel létjogosultsága van az akadémiának, a szakmai és anyagi segítségnek, hisz a régió számos városában van kosárlabdaoktatás, de mindenki anyagi gondokkal küzd.

Ezzel le is zártuk volna a telefonbeszélgetést, ám ekkor a háttérből megszólal egy női hang:

Igaza volt Kercsó Annamáriának, nem sokat tudni arról, hogy sportágtól függetlenül miként élik meg az edzőfeleségek a sikerek és kudarcok állandó változását, azok hatását a családi életre.

- emlékszik vissza az edző a találkozó emberi oldalának a csúcspontjára.

Éltem a lehetőséggel, és megkérdeztem én is, mivel jár edzőfeleségnek lenni.

Már fogalmaztam magamban a kérdést, hogy mindezek után ki szedi össze az edző feleségét, de ekkor gyerekzsivaly töltötte meg a helyiséget.

Úgy gondolom, jó kezekben van a támogatóit kereső gyergyói kosárlabda.