// 2025. szeptember 18., csütörtök // Diána
Édes nosztalgia

A régi fényképek közösségépítő erejéről faggatuk az Azopan fotóarchívum alapítóját

// HIRDETÉS

A Régi fotók Erdélyből a maga több mint negyvenezer tagjával Romániai legnépesebb olyan Facebook-csoportja, melyben archív fényképek megosztása nyomán nosztalgiáznak, találnak egymásra emberek. A csoportot 2018 elején indította el Szőcs Edgár, aki az Azopan fotóarchívum megálmodója és megvalósítója is.

Honnan jött az Azopan fotóarchívum, illetve Régi fotók Erdélyből Facebook-csoport ötlete?

2017-ben kerestem meg két középiskolai barátomat a fotóarchívum ötletével, én akkor már évek óta gyűjtöttem és digitalizáltam fényképeket, tulajdonképpen már eleve azzal a szándékkal, hogy egy archívumot hozzak létre. Akkoriban ez az egész már 10 éve dédelgetett terv volt: körülbelül 2007 környékén találtam ki, akkor még Magyarországon sem létezett a Fortepan fotóarchívum, csak hát imádok halogatni. Ha jól emlékszem, 2010-ben jött létrejött a Fortepan, ami egy nagyon jó modellt jelentett.

Szóval végül '17-ben kerestem meg két barátomat, akik közül az egy informatikus, a másik református lelkész és fotós. Az ötlet tetszett nekik, de elég hamar beláttuk, hogy időbe telik, amíg elő tudunk rukkolni egy online adatbázissal, ezért kitaláltam, hogy közben kezdjünk el szervezni egy közösséget. Így jött létre a Facebook-csoport, mely jelenleg több mint 40 ezer taggal büszkélkedhet.

Az archívum elnevezése honnan ered?

Én marosvásárhelyi származású vagyok, ahol régen gyártottak analóg kamerákba való filmet is. Édesanyám is a gyárban dolgozott, én is jártam oda gyerekként iskola után. Ennek a gyárnak a fekete-fehér filmjének a márkaneve az Azopan. Ez a -pan végződés több országban is előfordult a filmmárkanevek esetébn, a magyarországi Fortepan nevében is ugyanezért szerepel.

Ez számodra egy hobbi? Gondolom, nem nyersz belőle semmit anyagilag...

Sőt, viszi a pénzt. Másfelől meg rengeteg időm, illetve energiám van benne. A digitalizálást úgy 2014-ben kezdtem el, azóta nagyon sok munkaórát ráfordítottam. De másfelől egy hatalmas szellemi, lelki elégtétel, mivel a gyűjtés, kutatás során nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, nagyon sok kapcsolatot alakítottam ki.

Hol találsz, honnan gyűjtesz új képeket?

Az archívum alapvetően romániai képeket gyűjt nemzetiségtől függetlenül. A hogyan, honnan meg nagyon változó. Hallok valamit például egy amatőr vagy profi fényképészről, aki nagyon idős, esetleg már elhunyt, s akkor felkutatom vagy őt vagy a leszármazottjait, érdeklődöm a hagyatéka felől. Persze minden helyzet más és más, van, amikor örülnek az érdeklődésnek, és nekem adják a képeket, vannak, akik nem akarják eladományozni a felvételeket, negatívokat, de nyitottak arra, hogy bedigitalizáljam, mert úgy mások számára is láthatóak lesznek.

Rengeteg kép van egyébként fizikailag a tulajdonomban, sok még vár rám, hogy legyen időm rájuk, csak sajnos nekem is véges az időm. Jelenleg egyedül végzem a digitalizálást, de remélem, hogy a jövőben akár egy egész önkéntes csapat alakulhat ki.

A Facebook-csoport már bizonyos értelemben túlnőtt rajtad, az emberek a te tevékenységedtől függetlenül is közzétesznek képeket, felfedeznek érdekességeket. Milyen érzés ezt látni?

Nagyon jó érzés. Eleve az volt a cél, hogy amennyire lehet, aktivizáljuk, bevonjuk a közösséget. Rengeteg emberhez eljut egy-egy kép, annak meg én örülök a legjobban, ha saját képeket is elővesznek, megosztanak a személyes gyűjteményükből.

Persze alapvetően nem olyan nagy a posztolók, kommentelők száma a csoportban, a többség csendes megfigyelő. Szerencsére a csoport adminisztrációja nem igényel nagy energiát, erőfeszítést, illetve a Facebooknak nagyon jó eszközei vannak, így nem kell mindig rajta tartsam a szemem. De például arra kényesen ügyelek, hogy ne alakuljanak ki konfliktusok, mert sok kép potenciálisan magában rejti ezek lehetőségét. Tudjuk, milyen a közösségi média, percek alatt elfajulhatnak a dolgok. Épp ezért például vannak szűrő-kulcsszavak beállítva – például vulgáris kifejezések, vagy az olyan szavak mint az oláh, ami pejoratív is lehet –, amiknek a leírása nyomán jelez nekem a Facebook, és akkor ott fokozottan figyelek, és ha probléma van, közbe tudok lépni.

Vannak olyan fényképtémák vagy korszakok, amelyek különösen népszerűek a csoportban?

Nagyon változó a tematika is, az is, hogy milyen korszakban készült képek kerülnek megosztásra. Azt talán ki lehet emelni, hogy megfigyelhető egy erős nosztalgia a kis magyar világ iránt. De például most nemrég valaki egy hetvenes évekbeli képet osztott meg a diákmunkáról, és az is érezhetően nagy aktivitást váltott ki – persze, volt mindenféle reakció. A kommunista időszak képei gyakran erős érzelmeket váltanak ki az emberekből, és néha nem túl szalonképesen fogalmazzák meg a gondolataikat.

Voltál tanúja nagy egymásra találásoknak a csoport történetében?

Voltak, vannak egymásra találások a csoportban a képek által. Például én is a csoportom által ismertem meg egy Budapesten élő rokonomat, és kerültünk kapcsolatba. Sok hasonló eset volt. Van olyan is, hogy magyarországiak fedezik fel erdélyi rokonaikat a képeken.

Szoktál úgy közzétenni képeket a csoportba, hogy érdeklődsz, hogy valaki tudja-e, hol készült a kép. Ezekre mindig választ kapsz?

Legtöbbször igen. Általában akkor teszek fel ilyen kérdést, amikor nekem már nagyon nincs ötletem. Épp az ilyen esetekben nagy segítség egy ilyen nagy közösség. Én egyébként sajtófotókat is gyűjtök, például a marosvásárhelyi Új Élet archívumának egy részét is folyamatosan dolgozom fel vagy például Csomafáy Ferenc sajtófotós hagyatékával is foglalkozom. Amikor ezek közül a képek közül osztok meg, akkor melléjük szoktam tenni a folyóiratból a cikket is.

Pályázol anyagi támogatásért, hogy az archívumot működtesd, bővíts?

Nem, eddig nem pályáztam. Ha kapnék két-háromezer lejt, az nem lenne akkora segítség, inkább ember kéne, néhány ember, aki úgy, mint én, önkéntes alapon, lelkesen segíteni tudna a munkába. Úgy érzem, hogy az az energia, amit egy pályázat megírására fordítanék, nem érné meg.

Az átlagemberek lelkesedésén túl kapsz szakmai visszajelzéseket is?

Persze, sokan használják az archívumot, akár kutatásokhoz, de van, hogy online újságok kérnek képeket illusztrációnak, néha kiadók is megkeresnek, hogy használnának egy-egy képet akár borítón. Sőt dokumentumfilmek készítői is szoktak megkeresni, hogy kérjenek anyagot.

Országos szinten egyébként milyen a helyzet az archív képek feldolgozása kapcsán?

Nagyon sok munka lenne még ezen a területen, de egyébként pár éve kicsit kezdett beindulni a dolog. Van az enyémen kívül még néhány hasonló kezdeményezés, illetve néhány intézmény is fordít erre figyelmet, például a Székely Nemzeti Múzeum – bár az ő gyűjteményük kevésbé elérhető online. Brassó környékén is van egy srác, aki hozzám hasonlóan elindított egy ilyet, de azért elég lassú a dolog, és közel sem olyan nagyságrendű, mint például Magyarországon a Fortepan. Nálunk az emberek sem kapcsolódtak be olyan aktívan ebbe a folyamatba, mint ott, nálunk elég nagy a passzivitás. Persze, nálunk is vannak kivételek, voltak, vannak, aki nagyon lelkesek. Voltak, akik már az elején megkerestek felajánlásokkal, adományoztak nekem anyagokat.

Volt egy terv egy marosvásárhelyi fotómúzeum megalapítására is, de jelenleg úgy tűnik, hogy nem fog megvalósulni. Egyébként ez az ötlet nem is volt újkeletű, már a 19. század végén is beszéltek róla, majd Erdélyi Lajos is felvetette ezt a 20. században, de azóta sem sikerült megvalósítani a dolgot. Úgyhogy egyelőre maradnak a magánkezdeményezések, vannak ilyenek Kolozsváron is, Gyergyószentmiklóson is, illetve a románság körében is.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken
Főtér

Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken

A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton
Krónika

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton

Tömegverekedés tört ki a HelloJets légitársaság Tel-Avivból Bukarestbe tartó járatán hétfőre virradóra – közölte a román határrendészet.

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében
Főtér

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében

A kormány október 1-jétől eltörölné az alapélelmiszerek árrésplafonját, ez pedig újabb drágulásokhoz vezethet. Craiován egy ember meghalt, négyen megsebesültek egy utcai tömegverekedésben. Hírek szombaton.

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány
Székelyhon

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint
Krónika

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint

Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni
Székelyhon

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.

// még több főtér.ro
Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS