A drog a legveszélyesebb fájdalomcsillapító az életre – Interjú egy korábban kábítószerfüggő pszichológussal

Mióta foglalkozol drogprevencióval és mikor kezdődött pszichológusi praxisod?

Bő 18 évvel ezelőtt, még a rehabilitációm közepe táján döntöttem el, hogy drogprevencióval szeretnék foglalkozni, és ez mindvégig célként lebegett előttem. Sokat beszélgettünk a kábítószerezés pokláról, iskolákba is eljárogattunk. Mindez Magyarországon történt. Felkészültségem akkor még nem volt, így saját tapasztalataimból indultam ki.

Miután hazakerültem, eldöntöttem, hogy távoktatáson elvégzem az akkor még ötéves pszichológiai egyetemet. Mi voltunk az első és az utolsó évfolyam, amelyik öt évet tanult a távoktatáson. A mesterin addiktológiát és kriminológiát szerettem volna választani, sajnos aluljelentkezés miatt nem indult, így egy kis várakozás után végül a függőségekhez legközelebb álló területet, a mentálhigiéné szakirányt választottam. Pszichológiával hivatásszerűen 2008 óta foglalkozom, a rendelőt 2009-ben nyitottam. A fő területem azóta is a függőségek, de bármilyen más problémával is foglalkozom, amivel az emberek megkeresnek.
 

Beszélgetésünk apropóját az adja, hogy Kolozsváron is nagy riadalmat kelt az úgynevezett zombidrog, amit egyre több fiatal próbál ki. Elöljáróban tegyünk rendet a fejekben a drogok fajtáit illetően. Hogyan csoportosítjuk ezeket?

Ma már „csak” két nagy kategória létezik a drogok kategorizálásakor. A „klasszikusok” azok, amelyeket mindenki legalább hallomásból ismer. Ilyen a marihuána (kannabisz), a speed, az ecstasy. Az ópiátok közül a legismertebb a heroin, de számos alfaja létezik, és ott vannak az amfetaminok, a metamfetaminok, a kokain, a hallucinogének, mint például az LSD vagy a varázsgombák stb. Ezek régóta léteznek, ismerjük a hatóanyagaikat, tudjuk, hogyan hatnak a szervezetre.

És honnan jön ez a beszédes nevű zombidrog?

Különböző helyeken hallottam és olvastam, hogy Kolozs megyéből indult a romániai terjesztés. Egyesek azt is mondják, hogy a marihuána hatóanyagát tartalmazza, de én ezt kétlem. A marihuána hatóanyaga a tetrahidrokannabinol, vagyis a THC, ami önmagában egy jól működő szer, értelmetlen lenne ebbe belerondítani külső beavatkozással.

Valószínűbb, hogy a gyógyszertárakban is kapható, nagyon alacsony hatóanyagú, nagyon enyhén pszichoaktív növények, például a látnokzsálya felhasználásával készül. Ezeket áztatgatják, mindenféle „szeméttel” kiegészítve terjesztik.

A körülötte zajló hisztéria ellenére nincs sokkal több lődörgő anyagos Kolozsváron, mint volt a zombidrog megjelenése előtt. A különbség az, hogy ijesztő látványt nyújtanak az utcákon, a köztereken a beállt fiatalok, mivel olyan testhelyzeteket vesznek fel, hogy rossz nézni.

Én az állomás közelében lakom, nap mint nap látom őket, valószínűleg valahol a közelben terjesztési pont van. A feleségem néhányszor mentőt is hívott hozzájuk. Több esetben végignéztem tehát, hogyan zajlik le a folyamat, attól a pillanattól, hogy beveszi, majd hatni kezd a szer. Félelmetes látvány, ez tény, de csínján kell bánni a jelenség körüli hisztériakeltéssel. Nem arról beszélünk, hogy eszméletlenül megnőtt a dizájnerdrogok használóinak száma. Eddig is voltak, csak kevésbé látványosan nyilvánultak meg.
 

Milyen halmazállapotban fogyasztják ezeket?

A legtöbb esetben szívják, mint a marihuánát, már amennyiben az áztatott látnokzsálya a kiindulási alap. Többnyire por formájában érhető el. Általában 10-15 perc alatt kezd el hatni, ez fokozható különböző módszerekkel. Vannak felszívódást segítő trükkök, de tippeket nem adnék senkinek. A hatása sok mindentől függ, például attól, hogy milyen állapotban van a fogyasztó szervezete, milyen gyors az anyagcseréje, de átlagosan fél órától egy óráig tart az állapot.
 

És hogyan hat?

Na, ez az, amit nem tudunk. Az biztos, hogy elég ocsmányul rombolja az agysejteket. Blokkokat állít fel az agyban: hiába küld jeleket a mozgáskoordinációért felelős területekre, az nem veszi az „adást”. Ezért van az, hogy furcsa testhelyzeteket vesznek fel. Láttam például olyat, hogy a szerfogyasztó teste derékszögbe hajlott, csoda, hogy nem tört el a gerince. Amerikában a K2 néven elhíresült cucc járt elég hasonló tünetekkel. A K2 példája is mutatja, hogy hiába vizsgálják be a szer hatóanyagát és teszik rövid időn belül tiltólistára, azonnal elkezdik mással helyettesíteni. Nem kell ehhez semmi más, mint néhány amatőr vegyész, akik tudják, hogy milyen hatóanyagnak milyen tulajdonsága van. Ezt kevergetik addig, amíg valami eladhatót nem kapnak. Soha nem lehet tudni előre, hogy milyen szerek fognak a piacon megjelenni.
 

Milyen remélt hatást várnak el azok a fiatalok, akik kipróbálják? Felszabadultságra vágynak vagy vagányságnak gondolják?

Egyszerűen csak kiüti őket: amíg be vannak állva, addig sincs semmi baj. Azon a környéken, ahol élek, a két szememmel látom nap mint nap, hogy többnyire – nincs ezen mit szépíteni – cigány legények a fogyasztók. Lányokat ritkábban látni. A fiatalabb korosztályt főleg a nagyobb testvérek, barátok utánzása és a kíváncsiság fordítja a drogok felé, és menet közben kapnak rá.

Nagyon olcsón, 25-30 lejért már könnyen be lehet szerezni, akár az interneten is. A legnagyobb gond, hogy többnyire azok kotyvasztják össze a szert, akik terjesztik. Egyes internetes fórumokon fenn vannak a teljes receptek, ott van az orruk előtt. Nagyon kemény dolog ez, régebben nem volt ilyen egyszerű droghoz jutni.
 

A te idődben?

Akkor még nem volt internet. Én ópiátfüggő voltam, azt pedig konkrétan a dílertől lehetett beszerezni, tehát bonyolultabb volt. Aztán rájöttünk arra, hogy a heroinnak lehetnek helyettesítői, amelyeknek ugyanolyan hatása van. Rövid időn belül be is került a nagy drogkönyvbe Kod-Nox néven (Codein és Noxiron keveréke). Ha nem volt heroin, akkor ezt mi állítottuk össze, de nem annyi volt az ára, mint a mai szereknek. És az sem volt, hogy házhoz hozzák a szert, mint a pizzát.
 

A házhoz szállítással azt gondolhatnánk, hogy felszámolódik az utcai terjesztés. Kolozsváron hol találhatóak még meg azok a gócok, ahol köztudomásúan drogot terjesztenek? Említetted az állomás környékét...

Nem szoktam erre fókuszálni, a terjesztés mikéntje nem az én kutatási területem. Aki fogyasztó, az jól tudja, hol szerezheti be a napi adagot. Megvannak a helyek, ahol ácsorognak egy darabig, megjelenik a meseautó, lebonyolítják gyorsan a tranzakciót, és mindenki megy tovább. Az állomásról vagy a Monostor negyedről is lehet tudni, hogy vannak terjesztőpontok, de talán a leghíresebb ilyen hely a Sora áruház hátsó bejárata.
 

Ha ennyire ismertek azok a helyek, ahol az utcán terjesztik, akkor valószínűleg a hatóságok is képben vannak ezzel. Miért nem lépnek közbe?

A fél város tudta, hogy a Sora mögötti részen terítenek. Sőt, egy ott élő lakos, akinek az ablaka alatt folyt a kereskedelem, részletesen beszámolt a sajtóban arról, hogy mi történik a környéken, mégsem lépett senki. Sokáig híres volt ez a hely, most csend van körülötte. Nincs rálátásom a rendőrség munkájára, de bizonyára megvan a saját stratégiájuk: a kígyó fejét (vagyis nem a pitiáner terjesztőket – szerk.megj.) próbálják meg levágni. Csakhogy ez egy huncut kígyó, mert rögtön nő egy másik feje.
 

A marihuána-fogyasztókkal vagy -terjesztőkkel szemben mintha ugyanolyan szigorral lépnének fel, miközben kevésbé káros, mint a dizájnerdrog.

Nem látok különbségtételt a tiltott szerekkel szembeni fellépés kapcsán a hatóságok részéről. Ami a marihuána veszélyességét illeti, néha keserédesen megállapítjuk a kollégákkal: eljön az idő, amikor visszasírjuk a klasszikus drogokat, mert azokat legalább ismerjük. Ismerjük a marihuána hatóanyagát és hatásmechanizmusát. Túladagolása nem halálos, bár eszméletlenül rosszul lehet lenni tőle. Az ópiátokról is tudjuk, hogy mit kell lépni túladagolás esetén. Ehhez képest a dizájnerdrogoknál azt sem tudjuk, mi a hatóanyag.
 

A zombidrogok esetében mennyi idő kell elteljen, hogy függőség alakuljon ki?

Mivel nem ismerjük a hatásmechanizmust, nem ismerjük a függőségmechanizmust sem. Fizikailag és sejtszinten is olyan durván pusztítanak, hogy azelőtt kicsinálják magukat a fogyasztók, hogy hosszabb távon a függőség kialakulna. De ez csak a személyes véleményem. A zombidrog-használattal kapcsolatosan heroinfüggők számoltak be nekem arról, hogy amikor átálltak a dizájnerre, ők is megrémültek attól, hogy milyen gyors leépülést okoz fizikai szinten.
 

Praxisod során találkoztál-e zombidrog-használókkal? Milyen gyakran foglalkozol függők terápiájával?

Volt már 12 éves anyagosom itt Kolozsváron, de zombidrogosokkal az utóbbi időben nem foglalkoztam, csak jó pár évvel ezelőtt, amikor megjelentek a porok.  Már akkor lehetett sejteni, hogy milyen irányba haladnak a drogfogyasztási trendek. A kábítószer-használó magától nem, csak külső hatásra – például a szülők vagy az élettárs nyomására – jön el segítséget kérni. Itt komolyan meg kell dolgozzon azért, hogy megjelenjen a saját motivációja. Ha régóta fennáll a függőség, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy hosszú távú felépülésre van szükség, és akkor valahová el kell mennie rehabilitációra.

Ezen a ponton ütközünk a legnagyobb problémába, éspedig hogy itt Romániában gyakorlatilag nincs hová menni, mivel nincsenek rehabok. Magyar nyelvű egyetlen egy van, Magyarózdon, de ők is inkább az alkoholizmus gyógyítására fókuszálnak. Nem könnyű minden függőséget egyetlen ilyen központban kezeltetni. Ha nagy a baj, Magyarországra szoktam irányítani a függőket.
 

Milyen mélypontot kell elérnie egy függőnek ahhoz, hogy felismerje, hogy baj van?

A kulcsszó tényleg a mélypont, ez pedig egyénenként változó. Van, aki halálközelig kell eljusson, van akit egy érzelmi „zsarolás” vesz rá a változtatásra. A legtöbb esetben sajnos közös, hogy az illető rájön: ha valamit kezdeni akar az életével, akkor el kell jusson a mélypontig. Az is egy külön történet, hogy mit él meg az ember, amikor a szervezetből megy ki az anyag. Nem nagyon van mivel enyhíteni. Ismertem olyan függőt, aki – ha nem volt pénze „rendes” drogra – összepótolt a barátokkal egy ragasztóra, amit zacskóból szívtak be. Ez az egyik legrosszabb módja az agysejtpusztításnak. Ez is egy mélypont.
 

Neked mi volt a mélypontod?

Nekem sok mélypontom volt, de egyik sem ijesztett meg, míg egyszer elém nem állt az édesanyám, és azt mondta, nem bír tovább szenvedni mellettem. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy lépni kell. Ha az egyetlen ember, aki mindvégig mellettem maradt, félreáll, akkor baj van.
 

Mennyi időbe telt lejönni a heroinról?

Nyolc hónapot töltöttem rehabon, de még jó néhány évbe telt, amíg stabilizálódott az állapotom. A rehabon sok mindent helyre kellett tenni. A legelső kihívás az volt, hogy tudjak az érzéseimről beszélni. Az évek során olyan vastag és magas falakat emeltem magam köré, egy idő után magam is elhittem, hogy nincsenek érzéseim. Miután szavakba tudtam önteni az érzéseimet, szép lassan beindult egy gyógyulási folyamat, amelynek részeként megtanultam, hogy ne meneküljek a problémáim elől, kommunikáljak, ne seperjem a szőnyeg alá a konfliktusaimat, építsem újra a társas kapcsolataimat, tűzzek ki célokat, és tanuljam meg ezeket elérni. Maradjak alázatosnak az élettel szemben. Határozottság, következetesség, kitartás – ezek a kulcsszavak a rehabon.
 

Milyen módszerekkel készítenek fel erre a belső folyamatra?

Többféle terápiás módszer van, egyesek kemény szembesítésekkel dolgoznak, mint például az encounter. Hat embernél több nem is nagyon szokott egy csoportban lenni. Kímélőbb a drámaterápia. A rehabon mi vegyes csoportokat alkottunk, de sok helyen vannak külön férfi és női csoportok. A legtöbbet az segített, hogy minden napra kitűztünk egy célt, amit minden reggel kiragasztottunk egy jól látható helyre. Mindig az aktuális nappal számoltunk. Azt a kérdést tettem fel magamnak folyamatosan, hogy mit tehetek meg ma annak érdekében, hogy a kitűzött célom teljesüljön. A sikerélmények folytán megtanulja önmagát szeretni az ember.

Fontos tudatosítani, hogy mindent önmagunkért tegyünk meg, nem a külvilág elvárásaiért vagy elismeréséért. Ezt általában fordítva csinálják az emberek. Kiposztolnak egy fotót a Facebookra, és a kezüket tördelve várják, hogy vajon hány lájk érkezik rá. Önzően hangozhat, de meg kell tanulnunk önmagunkért cselekedni, önmagunk vállát megveregetni, nem a visszajelzésekért. Ennyi kell, enélkül bukta.
 

Ez nem csak a drogfüggőknél lehet jó életvezetési stratégia.

Igen, és emellett fontos az is, hogy ne projektáljunk a jövőbe, csak azzal foglalkozzunk, ami ma van. Mit tudunk ma megtenni a céljainkért. Az ember hajlamos arra, hogy folyamatosan megpróbálja kitalálni döntéseinek következményeit, emiatt nem mer dönteni, inkább egy helyben toporog. Minél hosszabb ideig csinálja ezt, annál több negatív érzés, szorongás, fájdalom keletkezik benne. Ezek elől kényelmes, de teljesen haszontalan a droghoz menekülni. Ilyenkor nem a problémák elől menekülünk, hanem a problémák által okozott érzéseket akarjuk lecsillapítani.

Ez olyan, mint amikor fáj a fogunk, beveszünk egy fájdalomcsillapítót, amitől elmúlik, de attól még a lyukas fog ott marad, és addig fog fájni, amíg el nem megyünk egy fogorvoshoz. A függőség is ilyen. Nem lehet elnyomni a fájdalmat. Ráadásul vannak, akik rétegelik a problémáikat, és mivel belőve úgy érzik, hogy minden rendben van, egyre többször vágynak erre az állapotra. Megjelenik a sóvárgás, és képtelenek lesznek az elvonási tünetekkel együtt élni. Ezek az emberek kiengedték a folyamatosan éhes, nagy pocakú szellemet a palackból, amit soha nem lehet jóllakatni. Minél többet adnak neki enni, annál többet kér. Aki ebben az állapotban van, belehalhat. Szerencsére van, aki képes összeszedni magát.
 

Erős lelki állóképességgel meg lehet úszni a folyamatos menekülést?

Nem lelkiekben kell erősnek lenni, hanem tudatban. Tudatosan kell kezelni a gondolatainkat, és akkor automatikusan a lelkünk is követi az irányt. Amennyiben a függőséget a lelki gyengeség felől közelítjük meg, arra a téves következtetésre juthatunk, hogy akkor vagyunk erősek, ha jól el tudjuk nyomni az érzéseinket.
 

Az introvertált emberek estében ez hogyan csapódik le?

Az introvertált ember jól tud nyelni befele, de az extrovertált ember is ugyanúgy megküzd az érzelmeivel, csak másképpen. Ők is ugyanúgy ki vannak téve a függőség veszélyeinek.
 

Hogyan veheti észre egy szülő, ha a gyermeke drogozik, vagy hajlamos arra, hogy drog felé nyúljon?

Most nem sorolnék fel fizikai jeleket, mert sok olyan van köztük, ami másra is utalhat, és esetleg félrevezetheti a szülőket. Feltételezem, hogy a szülők jól ismerik a gyermeküket, észreveszik, ha hirtelen változások következnek be, például ha egy jó tanuló gyereknek pár hét alatt romlik az iskolai teljesítménye. Ez önmagában is felvetheti a kérdést: vajon mi történik a gyerekkel? Az is egy lehetséges jel lehet, hogy sokat lóg, kerüli az iskolát, vagy furcsa társaságba keveredik, elkezd későn haza járni. Az ilyen változások mindig kérdéseket vetnek fel, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Az sohasem árt, ha beszélgetünk a gyerekkel. Ha eddig nem beszélgettünk vele, akkor lehet, hogy már késő. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, és a gyerekkel együtt megoldást keresni.
 

Vannak Kolozsváron jó addiktológus szakemberek?

Igen, csak nem terepen dolgoznak, inkább a kutatásban vesznek részt, ami szintén hasznos lehet. Vannak nagyon jó kollégák az iskolákban, akikkel szorosan dolgozunk együtt, és ők pontosan tudják, hogy mit kell tegyenek, ha egy diák esetében felmerül a drogozás gyanúja. Minden iskolában van iskolapszichológus, bátran lehet hozzájuk fordulni.

Ideje lenne félre tenni a pszichológusokkal szembeni fenntartásokat. Nincs az az ember, aki minden problémáját egyedül meg tudja oldani. A makacsság vagy érzelmek lenyelése nem vezet sehová. A szakembereket titoktartás kötelezi, így bármit el lehet mondani nekik, egyetlen kivétellel tekintenek el ettől, ha öngyilkosság veszélye áll fenn.
 

Részben érintettünk már a hatóságok szerepét. Viszonylag friss hír, hogy egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében nem fogják büntetni a dizájnerdrogok tulajdonlását, fogyasztását. Mi kellene változzon annak érdekében, hogy visszaszorítsák a kábítószer-fogyasztást, vagy hogy ne a legdurvább szerekhez nyúljanak a fiatalok?

Fogalmam sincs, hogy mi lehet a megoldás, a hatóságok kellene tudják, hogy mit miért tesznek. A droghasználókat eddig sem büntették, ha saját és egyszeri használatra szánt, kisebb mennyiségű szert találtak náluk, legfeljebb bevitték, és kihallgatták őket. A terjesztés az más tál tészta, nem tudom pontosan, hogy mennyi adag kell egy lefülelt személynél legyen ahhoz, hogy az terjesztésnek minősüljön.   

Annak nem sok értelme van, hogy egy droghasználót börtönbe zárjanak, a büntetés nem veszi el a kedvét attól, hogy újra drogozzon. A kábítószerfüggőt nem lehet megijeszteni, mert ha kap egy büntetést, azt kifizeti, vagy, ha kiskorú, kifizetteti a szülővel. A terjesztőket és a dílereket viszont jól meg kellene büntetni, hogy finoman fogalmazzak. Durván fogalmazva egy gyilkossággal arányos börtönbüntetést érdemel az, aki, még ha indirekt módon is, de hozzájárul egy függő kicsinálásához.