Mi az az „őspara” és mért mondja, hogy azért kezdett el írni, mert „félt, hogy mások kövérek”? Mit jelent az ember életében, ha 1956-ban született? Garaczi László Kolozsváron beszélt mindezekről.
Azon ritka írók közé tartozik, akik irodalomból, írásból élnek meg – így vezette fel László Noémi az Álljunk meg egy szóra estsorozat legújabb vendégét, Garaczi Lászlót a kolozsvári Bulgakov kávéházban. Garaczi munkássága tényleg elég sokszínű: amellett, hogy „alapjáraton” író, költő, műfordító, az alkalmazott irodalmi műfajokban is otthonosan mozog, a színházi és rádiós munkáktól a forgatókönyvírásig. Mint mondja, nem csak anyagi okokból próbált ki annyi mindent, hanem mert érdeklik a nem szépirodalminak tekintett műfajok szabályai, működési elvei, és úgy gondolja, ezek egy részét tudja hasznosítani szépírói munkásságában is.
Derültséget okoz azzal, hogy elmeséli: írói karrierjét prózával kezdte, mégpedig 9-10 évesen, egyenesen egy indiános nagyregénnyel, J. F. Cooper modorában. „A probléma az, hogy néhány oldal után elakadtam, mert a hőseimet rögtön csatába vezettem, és korán el is hulltak. Egy karakter maradt, de vele nem tudtam mit kezdeni” – magyarázza.
Az úri közönség derül...
Garaczi egyébként nem akármilyen évben született: 1956-ban, a forradalomkor alig néhány hónapos volt, és az ezzel kapcsolatos történések – a környéken zajló véres összecsapások, a falakon még évtizedekig „díszelgő” golyónyomok története – részei a családi legendáriumnak.
A kommunista diktatúra később is meghatározó élményévé vált, és köze van ahhoz, hogy problémásnak tekinti a felnövést, a felnőtt-létet. Mint mondja, a diktatúra infantilitásba kényszeríti az egyént, mert az állam megmondja, mit szabad és kell tenni, erre pedig az a legadekvátabb válasz, ha az ember eleve vállalja ezt a „gyerekszerepet”. Egy diktatúrában nem lehet teljesen komolyan venni a életet – fejtegeti –, igaz, egy demokráciában sem feltétlenül. A kettő között mégis ég és föld a különbség: ő még emlékszik arra, hogy fiatalként milyen volt állandóan hatósági retorziótól tartani, ha „nem megfelelő” módon beszéltél vagy viselkedtél.
Ezt a felnövéstől való félelmet nevezi „ősparának”; László Noémi pedig mindjárt szembesíti is azzal, hogy ezt írta a Pompásan buszozunk! című lemúr-regényében: „azért lettem író, mert féltem, hogy mások kövérek” – vagyis meghatározó volt számára az a korai tapasztalat, hogy nem tud csatlakozni a sikeres, elégedett, szép, „kövér” emberek világához.
... és Garacziék is jól érzik magukat|Fotók: Szabó Tünde
A már említett, életrajzi elemekből is építkező lemúr-sorozatának egyfajta „betetőzése”, összefoglalója az új könyve, a Wünsch híd, amely kicsit olyan, mintha valóban hidat képezne három korábbi mű – a Mintha élnél, a Pompásan buszozunk! és az Arc és hátraarc – „tartópillérei” fölött. „Emlékezéspróbák, az emlékezésre tett kísérletek ezek”, mondja Garaczi: újra és újra elmondani valamit, amit már elmondtunk korábban, másként.
A következő könyve viszont másként építkezik majd, és egyetlen korszakra koncentrál: a 80-as évek budapesti undergroundjának világába kalauzolja a reménybeli olvasót.
Amely olvasó remekül szórakozhatott, mert Garaczi írásainak mégiscsak a nyelvi humor az egyik legfőbb védjegye. Az est házigazdája lajstromba is szedett – párokba rendezve – néhány vérbeli „garaczilacis” fogalmat, úgymint:
Bácsi bácsi és Bácsi néni, végtelen dioptriás szemüveg és továbbfejlesztett maddox-módszer, dolmányos vérdudu és gyökérszájú neonhal, jól dolgozó dolgozó és Utca utcai kapitányság, halállomány és a halál tusa, gyorsító vasded és a vágy titokzatos trágya, Prométeusz Ipari Szövetkezet és Független Ajakír Felszabadítási Front, elektromos temetés és kender, kender, de szép tábla kender, vagy vagy-vagy vagy, vagy nem vagy vagy-vagy.
És hogy mindezek mit jelentenek? Attól tartunk, ehhez el kell olvasni Garaczit.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.