Életemnek egyetlen percében sem ingott meg bennem az a szilárd meggyőződés, hogy a tanévnyitók fölöslegesek, haszontalanok és fárasztók. Diákok, szülők és titokban a pedagógusok is mindig akkor lélegeztek fel megkönnyebbülve, amikor vége lett ezeknek a rettenetes rendezvényeknek, viszont amelyeket valamilyen oknál fogva minden évben kényszeresen megrendeznek. Itt, Kelet-Európában még merevebben, még mazochistábban.
Mert ugyan kinek volt jó minden évben rettenetes viseletekbe (csipkés gallérokba, rakott szoknyákba, torokszorító ingekbe, élre vasalt fekete nadrágokba, borzasztó egyennyakkendőkbe és még sorolhatnám, mibe) kiöltöztetve ott állingálni valami levegőtlen sportteremben, templomban, esetleg szemerkélő esőben az iskolaudvaron, összezsúfolódva, várva, hogy mikor lesz már vége, édesistenkém, mikor lesz már vége! ennek a kényszerfoglalkozásnak.
Az igazgató minden évben elmondta béna beszédét, majd jött a pap és megáldotta a tanévet(!!!). Ezután a szülői bizottság és a diákok képviselői beszéltek, fejezték ki abbéli reményüket, hangsúlyoztak arra vonatkozóan, hogy, ésígytovább.
És aztán jött az esemény fénypontja, a politikus, aki mindig a szívén viselte a közösség, az oktatás, a jövőnk sorsát, aki éjt nappallá téve, aki önfeláldozóan, aki hathatós erőfeszítésekkel, aki rendületlenül.
Levezetésül Lacika hegedült egy kicsit, Évike elénekelt egy népdalt és vééégre, két-két és fél óra elteltével mindenki vigyorogva ment dolgára, tudva, hogy legalább a tanévzáróig nem kell részt vennie ilyen eseményeken.
Na, a koronavírus idén jól betett a tanévnyitóknak, én pedig nem tudok ezen szomorkodni. A diákok sem, és gyaníthatóan a pedagógusok sem bánják. Valószínűleg titokban az igazgató is örül.
A politikus a legnagyobb vesztese ezeknek az időknek, két hét múlva választások, kellene tolni a kampányt, erre még iskolakezdési szpícset se lehet mondani. Nem érzek vele együtt, bocs.
Pár napja mondta a lányom: „nem lesz tanévnyitó, helyette a Sétatéren találkozunk az oszival”. Hát mi lehetne ennél normálisabb tanévnyitás?
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.
Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.
Három, közlekedési szabálysértést elkövető sofőrrel szemben indítottak büntetőeljárást a rendőrök szeptember 13-án Hargita megyében. Két esetben ittas sofőrt azonosítottak, egy 18 éves fiatal pedig jogosítvány nélkül ült a kormány mögé.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.