Életemnek egyetlen percében sem ingott meg bennem az a szilárd meggyőződés, hogy a tanévnyitók fölöslegesek, haszontalanok és fárasztók. Diákok, szülők és titokban a pedagógusok is mindig akkor lélegeztek fel megkönnyebbülve, amikor vége lett ezeknek a rettenetes rendezvényeknek, viszont amelyeket valamilyen oknál fogva minden évben kényszeresen megrendeznek. Itt, Kelet-Európában még merevebben, még mazochistábban.
Mert ugyan kinek volt jó minden évben rettenetes viseletekbe (csipkés gallérokba, rakott szoknyákba, torokszorító ingekbe, élre vasalt fekete nadrágokba, borzasztó egyennyakkendőkbe és még sorolhatnám, mibe) kiöltöztetve ott állingálni valami levegőtlen sportteremben, templomban, esetleg szemerkélő esőben az iskolaudvaron, összezsúfolódva, várva, hogy mikor lesz már vége, édesistenkém, mikor lesz már vége! ennek a kényszerfoglalkozásnak.
Az igazgató minden évben elmondta béna beszédét, majd jött a pap és megáldotta a tanévet(!!!). Ezután a szülői bizottság és a diákok képviselői beszéltek, fejezték ki abbéli reményüket, hangsúlyoztak arra vonatkozóan, hogy, ésígytovább.
És aztán jött az esemény fénypontja, a politikus, aki mindig a szívén viselte a közösség, az oktatás, a jövőnk sorsát, aki éjt nappallá téve, aki önfeláldozóan, aki hathatós erőfeszítésekkel, aki rendületlenül.
Levezetésül Lacika hegedült egy kicsit, Évike elénekelt egy népdalt és vééégre, két-két és fél óra elteltével mindenki vigyorogva ment dolgára, tudva, hogy legalább a tanévzáróig nem kell részt vennie ilyen eseményeken.
Na, a koronavírus idén jól betett a tanévnyitóknak, én pedig nem tudok ezen szomorkodni. A diákok sem, és gyaníthatóan a pedagógusok sem bánják. Valószínűleg titokban az igazgató is örül.
A politikus a legnagyobb vesztese ezeknek az időknek, két hét múlva választások, kellene tolni a kampányt, erre még iskolakezdési szpícset se lehet mondani. Nem érzek vele együtt, bocs.
Pár napja mondta a lányom: „nem lesz tanévnyitó, helyette a Sétatéren találkozunk az oszival”. Hát mi lehetne ennél normálisabb tanévnyitás?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Ukrajna előbb-utóbb elveszíti majd azokat a nyugati területeit, amelyek korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartoztak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
A körforgalomban való közlekedés gyakran okoz nehézséget a járművezetőknek, az egyik leggyakoribb dilemma pedig, hogy kell-e indexelni a kereszteződésbe való behajtáskor. A rendőrség videóban adott egyértelmű választ.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?