Tudják, 2017 óta van ilyen hivatalos nap is a mioritikus ünnepi kalendáriumban. Amikor az ortodox többség az indiánoknak tapsol. Na, ez a nap idén éppen szerdára esett. Reggel óta függök az elnöki hivatal honlapján, illetve Klaus Iohannis román kisebbségi szász államelnök Facebook-oldalán szótlanul, mint ama gyümölcs a fán. Szótlanul azért, mert annyira izgultam, vajon mit mond majd kedvest, szépet nekünk. A nagy csodavárás közepette bemondtam pár tippet. Tessék:
a. Minden jót kívánok a kisebbségeknek az ő napjukon. A magyaroknak nem, mert ők folyton úgy viselkednek, mintha többségben lennének. Oké, ma megtehetik, ez az ő napjuk, de holnap számolunk.
b. Arra gondoltam (alaposan), hogy ez a nap illő alkalom arra, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjek Tőkés Lászlótól, amiért elvettem tőle a kitüntetését. Itt van a zsebemben, ha ráér, nézzen be a palotámba, visszaadom ott helyben.
c. A legfontosabb értékek az európai értékek. És az európai értékek a legfontosabb értékek.
d. A nemzeti kisebbségek színes színfoltokat térképeznek Románia térképén.
e. A PSD tönkretette az országot. Bocs, ezt nem ide.
f. Kedves kisebbségi románok. Ezennel hivatalosan felkérlek benneteket arra, dolgozzunk együtt Románia felvirágoztatásáért!
h. Az európai értékek… ja, ezt már mondtam?
i. Was sagst du, Mutti?
És eljött a fél hat, és tádámm, le kellett emelnem a kalapom. Az elnök úr ugyanis létrehozott (kétlem ugyanis, hogy írta) egy üzenetet, amelyet odaadott az egyik beosztottjának, aki elment és egy ilyen indiánünneplő fővárosi rendezvényen felolvasta. Megnyugodtam. Hát mégsem felejtette el az elnök úr, hogy lényegében ő is indián, amikor épp nincs piros-sárgakék harci színekre pingálva a feje.
Ami az üzenet tartalmát illeti, nos, a lényeglátó tippjeim nem jöttek be. Az összes bullshit viszont igen. Ja, egy dologra nem tippeltem, pedig mondta. Nevezetesen azt, hogy: ez az ünnep a román politikai vezetés politikai akaratának kifejeződése annak érdekében, hogy megfelelő módon meg lehessen ünnepelni a kisebbségek hozzájárulását egy szabad és hazájuk iránt lojális polgárok lakta Románia felépítéséhez. Értik, ugye?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.