Kolozsvárnak van két stadionja. Az egyik a völgyben (a megyei tanács tulajdonában levő Aréna, a Kolozsvári U „otthona”), a másik a hegyen (a fellegvári CFR-stadion, amely a klubé). A balladák világában ez már eleve konfliktuális helyzetre utal: a hegyi vár a völgyi vár ellen, ugye. De Klúzsnapoka toleráns és multikulti tája nem baljós balladák földje, hanem a sokszínű közös-ülésé, mint tudjuk azt Emil Boc városbíró és más elöljárók folyamatos hozsannáiból.
És akkor nézzük, hogyan bontakozik ki mégis egy alapjában véve egyszerű esetből a potenciális vérugató ballada. Tehát, a hegyteteji CFR-stadion füve elsorvadt az idei aszályos évben, muszáj újrakertészkedni. Viszont ettől a fociélet nem áll le, a csapatnak valahol le kell játszania a hazai meccseket. A CFR urai a megyei tanács színe elé járultak és megkérdezték, lehetséges lenne az, hogy a völgyi Arénában játsszák az említett mérkőzéseket, amíg odafönt dolgoznak. A hír persze tüzes szárnyakra kapott: a Kolozsvári U báránylelkű szurkológárdája azonnal bégetni üvölteni kezdett, hogy a völgybe a hegyiek… csak a szurkolói testeken át!
A feszültséggel terhes fellegek gyülekeztének láttán a CFR jobbnak látta visszahúzódni a hegyre: illetékesék bejelentették, hogy oké, hagyjuk, inkább elmegyünk Medgyesre (ahol a legközelebbi, szabványoknak megfelelő stadion van). Erre már a bölcs Boc bíró is reagált mondván, hogy bölcs döntés, mert a hegy-völgyi fociügynek nem szabad egymás ellen fordítania a közösséget, ellenkezőleg, az egyesítés a cél. Tessék, kérdezheti bárki paraszti logikus polgár: az egyesítés ezek szerint azt jelenti, hogy különválasztjuk őket, sőt, hagyjuk, menjenek a szemük világába? Persze, itt a paraszti logikus magyar polgár is eltöprenghet kicsit: ha a különlét az egyesülés feltétele, akkor a derék román városvezér miért akadályozza következetesen, hogy a magyar közösség a saját külön nyelvét használja a nyilvános terekben? Na de mit ért a paraszti logikus polgár a gondolkodás művészetéhez?
A legfrissebb fejlemény az ügyben az, hogy a Kolozsvári U vezérei párbeszédre hívták a megyei tanácsot egy közleményben. Szép tisztán kimondják, gyertek beszélgetni, de… idézem: az Aréna-ügyben „a klub álláspontja nagyon világos és mit sem változott az elmúlt 103 év során. A sétatéri stadion eltéphetetlenül kapcsolódik magához a Kolozsvári U létéhez, és a klub nem alkuszik a történelméről.”
Nocsak! A történelemről nem alkuszunk, nem ismerős ez? Hát a multikulturális tolerancia európai gyöngyszemvárosában nem az kéne legyen a vezérelv, hogy minden közösség történelmet tiszteljük, de a jelenben létezhetnek hidak, amelyek valóban összekapcsolják a különböző történelmeket? Úgy tűnik nem. A hegyiek menjenek az anyjuk valagába! Ez a vár a völgyieké. Bár nem ők a vár igazi urai, hanem a megyei tanács.
Ez az a pont, ahol a paraszti logika hirtelen lebénul. És némi tétova ácsorgás után egy döccenés árán rájön (megint): a városvezetés által fennen hirdetett sokszínű-toleráns-okosváros Klúzsnapoka egy rohadt nagy hazugság.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.