Kolozsvárnak van két stadionja. Az egyik a völgyben (a megyei tanács tulajdonában levő Aréna, a Kolozsvári U „otthona”), a másik a hegyen (a fellegvári CFR-stadion, amely a klubé). A balladák világában ez már eleve konfliktuális helyzetre utal: a hegyi vár a völgyi vár ellen, ugye. De Klúzsnapoka toleráns és multikulti tája nem baljós balladák földje, hanem a sokszínű közös-ülésé, mint tudjuk azt Emil Boc városbíró és más elöljárók folyamatos hozsannáiból.
És akkor nézzük, hogyan bontakozik ki mégis egy alapjában véve egyszerű esetből a potenciális vérugató ballada. Tehát, a hegyteteji CFR-stadion füve elsorvadt az idei aszályos évben, muszáj újrakertészkedni. Viszont ettől a fociélet nem áll le, a csapatnak valahol le kell játszania a hazai meccseket. A CFR urai a megyei tanács színe elé járultak és megkérdezték, lehetséges lenne az, hogy a völgyi Arénában játsszák az említett mérkőzéseket, amíg odafönt dolgoznak. A hír persze tüzes szárnyakra kapott: a Kolozsvári U báránylelkű szurkológárdája azonnal bégetni üvölteni kezdett, hogy a völgybe a hegyiek… csak a szurkolói testeken át!
A feszültséggel terhes fellegek gyülekeztének láttán a CFR jobbnak látta visszahúzódni a hegyre: illetékesék bejelentették, hogy oké, hagyjuk, inkább elmegyünk Medgyesre (ahol a legközelebbi, szabványoknak megfelelő stadion van). Erre már a bölcs Boc bíró is reagált mondván, hogy bölcs döntés, mert a hegy-völgyi fociügynek nem szabad egymás ellen fordítania a közösséget, ellenkezőleg, az egyesítés a cél. Tessék, kérdezheti bárki paraszti logikus polgár: az egyesítés ezek szerint azt jelenti, hogy különválasztjuk őket, sőt, hagyjuk, menjenek a szemük világába? Persze, itt a paraszti logikus magyar polgár is eltöprenghet kicsit: ha a különlét az egyesülés feltétele, akkor a derék román városvezér miért akadályozza következetesen, hogy a magyar közösség a saját külön nyelvét használja a nyilvános terekben? Na de mit ért a paraszti logikus polgár a gondolkodás művészetéhez?
A legfrissebb fejlemény az ügyben az, hogy a Kolozsvári U vezérei párbeszédre hívták a megyei tanácsot egy közleményben. Szép tisztán kimondják, gyertek beszélgetni, de… idézem: az Aréna-ügyben „a klub álláspontja nagyon világos és mit sem változott az elmúlt 103 év során. A sétatéri stadion eltéphetetlenül kapcsolódik magához a Kolozsvári U létéhez, és a klub nem alkuszik a történelméről.”
Nocsak! A történelemről nem alkuszunk, nem ismerős ez? Hát a multikulturális tolerancia európai gyöngyszemvárosában nem az kéne legyen a vezérelv, hogy minden közösség történelmet tiszteljük, de a jelenben létezhetnek hidak, amelyek valóban összekapcsolják a különböző történelmeket? Úgy tűnik nem. A hegyiek menjenek az anyjuk valagába! Ez a vár a völgyieké. Bár nem ők a vár igazi urai, hanem a megyei tanács.
Ez az a pont, ahol a paraszti logika hirtelen lebénul. És némi tétova ácsorgás után egy döccenés árán rájön (megint): a városvezetés által fennen hirdetett sokszínű-toleráns-okosváros Klúzsnapoka egy rohadt nagy hazugság.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.