A hírablakon kinézve, röviden azt válaszolnám: mindkettő.
Na de nézzük, mi történik. Olaf Scholz német kancellár vasárnap bejelentette: a szövetségi kormány százmilliárd eurós pénzügyi alapot hoz létre az ország védelmi képességeinek fejlesztésére, továbbá minden évben a hazai össztermék (GDP) két százalékát meghaladó összeget fog védelemre fordítani. (Hogy miért pont most, ebbe nem mennék bele, taglalják majd a témát a virálisan szaporodó online háborúszakértők.)
Eltelt egy nap és mit ad Isten, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis, Románia álkisebbségi államelnöke bejelentette: kedves románok, növelnünk kell a román állam védelmi képességeit, ezért muszáj a vonatkozó költségvetés értékét a nemzeti össztermék 2 százalékáról 2,5 százalékra emelni.
Azon túl, hogy a két kijelentés kapcsán rögtön eszembe jut a nyugati fény másolása, a német-álszász tengely, a körülményekre való tekintettel reflexszerűen bólintok. Hát persze, muszáj!
És akkor most elképzelek egy remélhetőleg teljesen elméleti helyzetet: háború van. És mozgósítás. És behívók. És bevonulók. És parancsok. Egyszerűbbek, bonyolultabbak. Tessék, tizedes, itt a térkép, vezesse a csapatát innen oda. És a tizedes nézi a térképet, de nem tudja értelmezni. Mert funkcionális analfabéta.
Kedves elnök úr, teljes mértékben megértem az ön aggodalmát a haza védelmi képességeit illetően, a körülményekre való tekintettel pláne! Azt viszont nagyon nem tudom megérteni, a bombasztikus kijelentéseken és semmibe zuhanó terveken túl miért nem aggódik a haza közoktatási képességeinek szétbombázott állapotáért. Megnéztem egy 2020-ra vonatkozó statisztika eredményeit: eszerint Románia a nemzeti össztermék 3,7 százalékát fordítja például arra, hogy a későbbi tizedes olvasni tudja a térképet. És Németország, a nyugati fény birodalma? A vonatkozó szám ott 4,7 százalék. Nem olyan nagy a különbség, ami a pőre numerológiát illeti (Persze, ha az ember megnézi, mekkora az a nemzeti össztermék, mindjárt más a helyzet.) Viszont az a gyanúm, 20 százalékot is lehet áldozni a közoktatásra, ha a rendszer, amelybe a pénzünket bele tetszik gyúrni, kedves elnök úr, kedves kormány… már megbocsássanak, de szar. És még messzebbről bűzlik a halom, ha abba is belegondolunk, hogy milyen a jelenlegi oktatási miniszter, milyenek a pártos funkcionáriusok, milyen maga a kormány és… végül, de nem utolsósorban, milyen ön, kedves elnök úr.
Ha ebbe a mély kútba belenéznék és történetesen (ad absurdum maximum) én lennék Románia elnöke, kicsit kirázna a hideg attól a gondolattól, kiknek is adnék puskát, térképet, ultramodern harci kütyüket a kezükbe. És azon is elgondolkodnék, hogy talán először a fejekben kéne rendet tenni (illetve kellett volna kábé 30 éve, na de az elmaradás nem csak az ön bűne, kedves elnök úr), s csak utána az arzenálban. Mert ha a fejekben rend lenne, akkor a tizedes simán olvasni tudná a térképet. És annyi semmiből termett online háborúszakértő se lenne (sokan közülük magasan képzettek, papíron legalábbis), akik mindent tudnak a háborúról, csak épp a híreket olvasni nem.
Ön erre széttárja a karját: mit tehetünk, most muszáj! Értem. 30 éve mindig valami más volt muszáj. Klientúrát, karriert építeni, lopni, szopni, nyalni, így van. Értem. Éljen!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.