Titkosszolgálatok a politikában – lehet, hogy nem anomália, hanem „a dolgok rendje”

Ludovic Orban az egy-két évtizeddel ezelőtt aktív politikusgeneráció egyik utolsó mohikánja. Ennek a generációnak a – tetszik, nem tetszik, de a jelenlegi politikusi gárdánál jóval karakteresebb és megjegyezhetőbb arcélű – képviselői igen kevés kivétellel kikoptak, kiöregedtek a közéletből. Egyesek véglegesen lejáratták magukat, mások csak úgy, valahogy a partszélre sodródtak és eltűntek a nyilvánosságból. Ott van például Călin Popescu Tăriceanu, Adrian Năstase, Crin Antonescu, Monica Macovei, Vasile Blaga, Ioan Rus, Ilie Sârbu, Ecaterina Andronescu, Victor Ponta és hosszasan sorolhatnánk sorolhatnánk az olyan neveket, akik tíz-húsz évvel ezelőtt meghatározó, döntő szerepet játszottak a romániai politikában és kormányzásban, de manapság szinte semmit nem hallani róluk.

Néhány kivételtől eltekintve – például Emil Boc volt miniszterelnök kolozsvári polgármesterként továbbra is fontos politikai szereplő, vagy Markó Béla volt RMDSZ-elnök, ha nem is a napi politika, de a romániai magyar nyilvánosság egyik ma is aktív figurája –

Ludovic Orban az elmúlt politikai idők egyik utolsó aktív résztvevője és alakítója.

Politikai pályájának eddigi csúcsa a 2019 novemberétől 2020 decemberéig tartó miniszterelnöksége. Tavaly szeptemberig a kormányzó PNL elnöke is volt, az azóta szintén leváltott Florin Cîțu vette át a helyét.

Harminc éve tartó pályájával a háta mögött Orban továbbra is úgy gondolja, hogy teremhet még számára babár a romániai nagypolitikában. Alapított egy új pártot, és az elmúlt egy évben rendszeresen pedzegeti, hogy nem lenne ellenére Klaus Iohannis távozása után elfoglalni az államelnöki hivatalt a Cotroceni-palotában.

Azért részletezem ennyire, mert fontos, hogy egy olyan emberről van szó, akinek aktív résztvevőként régóta rálátása volt (van) a romániai politika nyilvános és kevésbé nyilvános történéseire és folyamataira.

Orban most interjút adott a Szabad Európának, amelyben van egy meglehetősen vérfagyasztó rész. Azt mondja:

a titkosszolgálatok „láthatatlan keze” ott munkál a pártokban,

a parlamentnek pedig – amely ugye a pártok képviselőiből áll – semmilyen ellenőrzése nincs fölöttük.

Érdemes hosszabban idézni az észrevételeit:

Majd arra a kérdésre, hogy a pártok mit tesznek, hogy megállítsák ezt a befolyást, Orbán azt mondja:

Nos, természetesen nem lehet annyira naivnak lenni, hogy a román politika elmúlt évtizedeit ismerve feltételezzük, hogy a titkosszolgálatok politikába való beavatkozása nem egyéb, mint összeesküvés-elmélet. Hogy ne említsük csak a néhány évvel ezelőtti lehallgatási botrányokat, amikor kiderült, hogy az ügyészi és bírói testületek és az igazságszolgáltatás más szervei titkos megállapodásokat kötöttek a SRI-vel, amely illegális lehallgatásokat végzett, amelyeket aztán felhasználtak az igazságszolgáltatásban, vagy amikor kiderült, hogy a hírtelevízió révén (is) nagy politikai befolyással rendelkező Sebastian Ghiță üzletember szoros kapcsolatot ápolt Florian Coldeával, a SRI operatív vezetőjével, aki nyakig benne volt döntő jelentőségű politikai döntések, pártelnöki sorsok, államfői pályák befolyásolásában.

Nyilván azt is fel lehet hozni, hogy Ludovic Orbanból a sértettség és a mellőzöttség beszél, amikor a fentieket elmondja. Viszont az is ugyanígy állítható, hogy

nem véletlenül éppen most, amikor a pálya szélére került, beszél nyíltabban ezekről a ronda dolgokról,

mert hogy mikor beszélhetne, ha nem most, amikor éppen marginalizáltsága miatt kevesebb rajta a kényszer vagy a nyomás.

(Arra is emlékezhetünk, hogy a börtönviselt Liviu Dragnea volt PSD-elnök – aki valójában nem csak a pártját, hanem az országot irányította – is egészen vad dolgokat mondott a Coldea-ügy kapcsán a titkosszolgálatok és a politikum összefonódásáról, hogy a SRI fontos állami kinevezésekbe avatkozott be, többek között kormányok összetételére, a főügyészek kilétére és pártelnökök megválasztására is befolyással bírt.)

Az a vérfagyasztó, hogy mindezeket olyan emberek mondják, mint Orban (vagy Dragnea), akiknek hosszú éveken át rálátásuk volt (van?) olyan dolgokra, folyamatokra, láncolatokra, motivációkra, amelyeknek talán igen kis részére derült eddig fény, és amelyekből csak sejthető, mekkora arányú „sötét anyag” volt és talán továbbra is van a romániai politika mélyén. Végül is – ahogy Ludovic Orban mondja –, a titkosszolgálat azért titkosszolgálat, mert titokban dolgozik, ugye.