Ludovic Orban az egy-két évtizeddel ezelőtt aktív politikusgeneráció egyik utolsó mohikánja. Ennek a generációnak a – tetszik, nem tetszik, de a jelenlegi politikusi gárdánál jóval karakteresebb és megjegyezhetőbb arcélű – képviselői igen kevés kivétellel kikoptak, kiöregedtek a közéletből. Egyesek véglegesen lejáratták magukat, mások csak úgy, valahogy a partszélre sodródtak és eltűntek a nyilvánosságból. Ott van például Călin Popescu Tăriceanu, Adrian Năstase, Crin Antonescu, Monica Macovei, Vasile Blaga, Ioan Rus, Ilie Sârbu, Ecaterina Andronescu, Victor Ponta és hosszasan sorolhatnánk sorolhatnánk az olyan neveket, akik tíz-húsz évvel ezelőtt meghatározó, döntő szerepet játszottak a romániai politikában és kormányzásban, de manapság szinte semmit nem hallani róluk.
Néhány kivételtől eltekintve – például Emil Boc volt miniszterelnök kolozsvári polgármesterként továbbra is fontos politikai szereplő, vagy Markó Béla volt RMDSZ-elnök, ha nem is a napi politika, de a romániai magyar nyilvánosság egyik ma is aktív figurája –
Politikai pályájának eddigi csúcsa a 2019 novemberétől 2020 decemberéig tartó miniszterelnöksége. Tavaly szeptemberig a kormányzó PNL elnöke is volt, az azóta szintén leváltott Florin Cîțu vette át a helyét.
Harminc éve tartó pályájával a háta mögött Orban továbbra is úgy gondolja, hogy teremhet még számára babár a romániai nagypolitikában. Alapított egy új pártot, és az elmúlt egy évben rendszeresen pedzegeti, hogy nem lenne ellenére Klaus Iohannis távozása után elfoglalni az államelnöki hivatalt a Cotroceni-palotában.
Azért részletezem ennyire, mert fontos, hogy egy olyan emberről van szó, akinek aktív résztvevőként régóta rálátása volt (van) a romániai politika nyilvános és kevésbé nyilvános történéseire és folyamataira.
Orban most interjút adott a Szabad Európának, amelyben van egy meglehetősen vérfagyasztó rész. Azt mondja:
a parlamentnek pedig – amely ugye a pártok képviselőiből áll – semmilyen ellenőrzése nincs fölöttük.
Érdemes hosszabban idézni az észrevételeit:
Majd arra a kérdésre, hogy a pártok mit tesznek, hogy megállítsák ezt a befolyást, Orbán azt mondja:
Nos, természetesen nem lehet annyira naivnak lenni, hogy a román politika elmúlt évtizedeit ismerve feltételezzük, hogy a titkosszolgálatok politikába való beavatkozása nem egyéb, mint összeesküvés-elmélet. Hogy ne említsük csak a néhány évvel ezelőtti lehallgatási botrányokat, amikor kiderült, hogy az ügyészi és bírói testületek és az igazságszolgáltatás más szervei titkos megállapodásokat kötöttek a SRI-vel, amely illegális lehallgatásokat végzett, amelyeket aztán felhasználtak az igazságszolgáltatásban, vagy amikor kiderült, hogy a hírtelevízió révén (is) nagy politikai befolyással rendelkező Sebastian Ghiță üzletember szoros kapcsolatot ápolt Florian Coldeával, a SRI operatív vezetőjével, aki nyakig benne volt döntő jelentőségű politikai döntések, pártelnöki sorsok, államfői pályák befolyásolásában.
Nyilván azt is fel lehet hozni, hogy Ludovic Orbanból a sértettség és a mellőzöttség beszél, amikor a fentieket elmondja. Viszont az is ugyanígy állítható, hogy
mert hogy mikor beszélhetne, ha nem most, amikor éppen marginalizáltsága miatt kevesebb rajta a kényszer vagy a nyomás.
(Arra is emlékezhetünk, hogy a börtönviselt Liviu Dragnea volt PSD-elnök – aki valójában nem csak a pártját, hanem az országot irányította – is egészen vad dolgokat mondott a Coldea-ügy kapcsán a titkosszolgálatok és a politikum összefonódásáról, hogy a SRI fontos állami kinevezésekbe avatkozott be, többek között kormányok összetételére, a főügyészek kilétére és pártelnökök megválasztására is befolyással bírt.)
Az a vérfagyasztó, hogy mindezeket olyan emberek mondják, mint Orban (vagy Dragnea), akiknek hosszú éveken át rálátásuk volt (van?) olyan dolgokra, folyamatokra, láncolatokra, motivációkra, amelyeknek talán igen kis részére derült eddig fény, és amelyekből csak sejthető, mekkora arányú „sötét anyag” volt és talán továbbra is van a romániai politika mélyén. Végül is – ahogy Ludovic Orban mondja –, a titkosszolgálat azért titkosszolgálat, mert titokban dolgozik, ugye.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.