Nagy port kavart a romániai közélet sivatagában George Simion legújabb nyilvános performansza, melynek során az aranyos pártvezér a parlament plénuma előtt megszorongatta az energiaügyi miniszter nyakát és amolyan akciófilmes stílusban, közelről beleüvöltözte az arcába, hogy az illető úr tolvaj.
Azóta ügyészségi eljárás indult a nyakszorongató Simion ellen, a képviselőházban pedig szigorították a házszabályokat. Szinte automatikusan merül fel a kérdés az ember fejében: csak most szigorítottak? Hát hahó, a haza (és nem csak) legfőbb agoráin olyan csaták dúlnak néha, hogy a polgár csak áll és nézi, uram egek, hát kikre szavaztam én, bolond…
Ha vetünk egy pillantást a parlamenti agresszió világtérképére, kiderül, hogy egyáltalán nem ritka ez, még az úgynevezett civilizált világban sem. A műfaj szuperlatívusza (hollywoodi nagyjátékfilmje) a parlamenti tömegverekedés. Tessék, kontinensek szerint:
" target="_blank" rel="noopener">Moldovai Köztársaság. A sor nyilván nem teljes, és csak az utóbbi tíz év során lezajlott parlamenti kecseszkecskeneket tartalmazza.
Ami Romániát illeti, nem találtam frissebb nagy költségvetésű akciófilmeket. Egyéni performanszok viszont nálunk is akadnak bőven. Értem én, hogy a közelharc az agresszió leg… nos, erőteljesebb formája, viszont a politikai tahókultúra egyéb megnyilvánulásai legalább annyira durvák, megalázóak tudnak lenni. Lásd például Florin Iordache (PSD) hírhedt
" target="_blank" rel="noopener">Altă întrebare performanszát vagy középső ujjának
" target="_blank" rel="noopener">mutogatását a parlamenti pulpitusról; a géppuskás képviselő, Cătălin Rădulescu (PSD) orális
" target="_blank" rel="noopener">ámokfutását; Niculae Bădălău (PSD) parlamenti bizottsági mennyafaszomba-akcióját; Florin Roman (PNL) eksztatikus
" target="_blank" rel="noopener">ragaszkodását a mikrofonhoz a tavaly szeptemberi bizalmatlansági indítvány szavazásakor, amikor nemes egyszerűséggel kirántották alóla a széket; Diana Șoșoacă, George Simion és más AUR-vezérek számos monodrámáját, és persze, a sor itt is nagyon, de nagyon hosszú.
Na és akkor nézzük meg Simion mester legutóbbi testbeszélő aktusát közelebbről. Nem vitás, ilyen típusú (fizikai és verbális) agressziónak nincs helye, sem a parlamentben, sem azon kívül, sem a közbeszédben, sem azon kívül. Aki ilyet csinál, a vonatkozó törvények értelmében felel a tetteiért (jó esetben). A probléma ott kezdődik, amikor egyesek elkezdik keverni a szezont a fazonnal: azt hangoztatják (médiában, egyéb köztereken), hogy ez populizmus. Nem, ez nem az. Ez politikai tahóság. George Simionra és pártjára (de nem csak rájuk) kiválóan illik a hisztipárt elnevezés. A formáció gyakorlatilag a botránykeltésre, a hisztire építi karrierjét, amely – nem mellesleg – éppen felfele ível. Na de ne feledjük: ez az ív nem csak a sikeres botránykeltésnek köszönhető. Ha a román politikai sivatag nem lenne az, ami, vagyis némileg stabil, megbízható, bizalomgerjesztő alakulatok oázisai tarkítanák, akkor hiába hisztériázna egy politikai félműveltekből álló banda. A jelenlegi légkörben viszont ez a stratégia nagyon is működik. Tehát érzésem szerint az összes romániai pártnak (kormányon levőkkel, ellenzékkel, tokkal-vonóval) nagy szerepe van az AUR sikerében. Simion úr simán megköszönhetné nekik naponta az ingyen, bérmentve nyújtott segítséget. Az nyilván más kérdés, hogy mi történik, ha a fent vázolt hátszéllel Simionék pártja fellebben valamilyen magasabb polcra. Feltételezésem szerint az lenne a vég, ugyanis a félműveltek (vagy tán egészen nem azok) bandája belebukna a sikerbe. Nekik éppen ez a sivatagi cirkusz felel meg.
És a végén van egy fogadásom is: egészen nagy összeget mernék tenni arra, hogy a vadiúj, szigorított parlamenti házszabályok nem fogják Simionékat nyakon fogni. És nem csak őket: az összes politikai tahó továbbra is okádni fogja magából a fosvihart, ha úgy hozza a helyzet. Legfeljebb elesik némi kedvezménytől vagy épp kevesebbet verheti a száját. De addig gyűl benne a méreg.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Jean St'Ay
