Nagy port kavart a romániai közélet sivatagában George Simion legújabb nyilvános performansza, melynek során az aranyos pártvezér a parlament plénuma előtt megszorongatta az energiaügyi miniszter nyakát és amolyan akciófilmes stílusban, közelről beleüvöltözte az arcába, hogy az illető úr tolvaj.
Azóta ügyészségi eljárás indult a nyakszorongató Simion ellen, a képviselőházban pedig szigorították a házszabályokat. Szinte automatikusan merül fel a kérdés az ember fejében: csak most szigorítottak? Hát hahó, a haza (és nem csak) legfőbb agoráin olyan csaták dúlnak néha, hogy a polgár csak áll és nézi, uram egek, hát kikre szavaztam én, bolond…
Ha vetünk egy pillantást a parlamenti agresszió világtérképére, kiderül, hogy egyáltalán nem ritka ez, még az úgynevezett civilizált világban sem. A műfaj szuperlatívusza (hollywoodi nagyjátékfilmje) a parlamenti tömegverekedés. Tessék, kontinensek szerint:
" target="_blank" rel="noopener">Moldovai Köztársaság. A sor nyilván nem teljes, és csak az utóbbi tíz év során lezajlott parlamenti kecseszkecskeneket tartalmazza.
Ami Romániát illeti, nem találtam frissebb nagy költségvetésű akciófilmeket. Egyéni performanszok viszont nálunk is akadnak bőven. Értem én, hogy a közelharc az agresszió leg… nos, erőteljesebb formája, viszont a politikai tahókultúra egyéb megnyilvánulásai legalább annyira durvák, megalázóak tudnak lenni. Lásd például Florin Iordache (PSD) hírhedt
" target="_blank" rel="noopener">Altă întrebare performanszát vagy középső ujjának
" target="_blank" rel="noopener">mutogatását a parlamenti pulpitusról; a géppuskás képviselő, Cătălin Rădulescu (PSD) orális
" target="_blank" rel="noopener">ámokfutását; Niculae Bădălău (PSD) parlamenti bizottsági mennyafaszomba-akcióját; Florin Roman (PNL) eksztatikus
" target="_blank" rel="noopener">ragaszkodását a mikrofonhoz a tavaly szeptemberi bizalmatlansági indítvány szavazásakor, amikor nemes egyszerűséggel kirántották alóla a széket; Diana Șoșoacă, George Simion és más AUR-vezérek számos monodrámáját, és persze, a sor itt is nagyon, de nagyon hosszú.
Na és akkor nézzük meg Simion mester legutóbbi testbeszélő aktusát közelebbről. Nem vitás, ilyen típusú (fizikai és verbális) agressziónak nincs helye, sem a parlamentben, sem azon kívül, sem a közbeszédben, sem azon kívül. Aki ilyet csinál, a vonatkozó törvények értelmében felel a tetteiért (jó esetben). A probléma ott kezdődik, amikor egyesek elkezdik keverni a szezont a fazonnal: azt hangoztatják (médiában, egyéb köztereken), hogy ez populizmus. Nem, ez nem az. Ez politikai tahóság. George Simionra és pártjára (de nem csak rájuk) kiválóan illik a hisztipárt elnevezés. A formáció gyakorlatilag a botránykeltésre, a hisztire építi karrierjét, amely – nem mellesleg – éppen felfele ível. Na de ne feledjük: ez az ív nem csak a sikeres botránykeltésnek köszönhető. Ha a román politikai sivatag nem lenne az, ami, vagyis némileg stabil, megbízható, bizalomgerjesztő alakulatok oázisai tarkítanák, akkor hiába hisztériázna egy politikai félműveltekből álló banda. A jelenlegi légkörben viszont ez a stratégia nagyon is működik. Tehát érzésem szerint az összes romániai pártnak (kormányon levőkkel, ellenzékkel, tokkal-vonóval) nagy szerepe van az AUR sikerében. Simion úr simán megköszönhetné nekik naponta az ingyen, bérmentve nyújtott segítséget. Az nyilván más kérdés, hogy mi történik, ha a fent vázolt hátszéllel Simionék pártja fellebben valamilyen magasabb polcra. Feltételezésem szerint az lenne a vég, ugyanis a félműveltek (vagy tán egészen nem azok) bandája belebukna a sikerbe. Nekik éppen ez a sivatagi cirkusz felel meg.
És a végén van egy fogadásom is: egészen nagy összeget mernék tenni arra, hogy a vadiúj, szigorított parlamenti házszabályok nem fogják Simionékat nyakon fogni. És nem csak őket: az összes politikai tahó továbbra is okádni fogja magából a fosvihart, ha úgy hozza a helyzet. Legfeljebb elesik némi kedvezménytől vagy épp kevesebbet verheti a száját. De addig gyűl benne a méreg.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Vasárnap több mint 18 millió román állampolgárt várnak az országszerte reggel 7 órakor megnyitott közel 19 ezer szavazóhelyiségbe, hogy a 14 államelnökjelölt valamelyikére szavazzon.
Beköszöntött a tél csütörtökön Székelyföld-szerte, a legtöbb helyen meg is maradt a hótakaró. A kérdés most az, hogy meddig tart: várható-e újabb lehűlés, havazás.
Schengen-tag lehet Románia január elsejétől, miután megállapodás született a témában – jelentette be pénteken Budapesten Orbán Viktor magyar és Marcel Ciolacu román miniszterelnök.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Jean St'Ay
