Párbaj a napon: az egyik oldalon az utcára vonuló román kormány, szembe vele az utcán levő valóság

Olvasom, hogy Florin Cîțu miniszterelnök úr olyan magabiztosan beszél a hazai oltáskampány egyik fő céljáról, mint aki épp most szállt ki az időgépből, miután ellátogatott a közeljövőbe és látta, hogy június elsején ötmillió román állampolgár csápol boldogan az egészségnek, a belengetett lazításoknak, a visszatérő normalitásnak, no meg a kormánysikernek.

Az említett magabiztossághoz enyhe tavaszi részegséghez hasonlítható lelkesedés is társult. A miniszterelnök úr többek közt ezt mondta:

Jövő héttől egyfajta utcai kormányülést csinálunk, ahol mind ott leszünk, beszélünk az állampolgárokkal és válaszolunk a kérdéseikre, miután megkapják az oltást.

Tetszik érteni? Ezúttal nem a nép, az ellenzék, az aktivisták, a magyarok vonulnak az utcára, hanem a kormány. Vele szemben pedig ott áll majd a valóság a maga hús-vér, élni akaró formájában. Persze, a kormány csak a valóságnak azon részével áll majd szóba, amelyik szépen beoltatta magát előtte. Ami egyébként teljesen logikus, csakhogy…

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ felmérése szerint Románia szép csendben lecsúszott ama lista aljára (27 hely a 30-ból), amely aszerint rangsorolja az európai országokat, hogy a 18 év fölötti lakosság hányadrészét oltották be legalább egy dózisnyi vakcinával.

Ennek fényében pedig nem egészen értem a kormány hurráoptimizmusát, amikor azon örömködik, hogy újabban naponta több mint 100 000 embert oltanak be és naná, hogy meglesz az ötmillió beoltott polgár június elsejéig.

Ugyanis, ha megnézünk egy oltási grafikont, kiderül, hogy az elmúlt napok oltási rekordjai a második dózist beszerző polgároknak köszönhetők. Akik persze, hogy elmennek oltakozni, ha már megkapták az első adagot. Az első oltásra jelentkezők száma a „rekordnapok” idején is átlag 50 000 körül mozgott. Márpedig ha ezt a számot vesszük alapul (ugye, a második dózist beszerzők elfogynak, kisétálnak a rendszerből), akkor hamarabb támadnak fel a holtak, mint hogy három hét alatt meglegyen a varázslatos ötmillióból hiányzó 1,4 millió.

És akkor az jut eszembe, hogy jóval többre lenne itt szükség, mint utcai kormányülésekre, ahol jól fésült, viszont irtó rossz bizalmi indexszel rendelkező kormánytagok magyarázzák majd a nem is tudom mit, éppen azoknak, akik oltakozni voltak. Nem nekik kellene magyarázni, miniszterelnök úr! Hanem például azoknak, akikhez szinte semmiféle információ nem jut el. És főleg nem egy választási kampányfogásra emlékeztető utcai kormánydzsembori keretében. Mert tudja, miniszterelnök úr, ebben a párbajban elképzelhető, hogy a valóság fog jól irányzott golyót küldeni a kormány fenekébe.