Sose voltam túl jó matekes (és máris elnézést is kérek, nehogy azt higgye a tudós közösség, diszkriminálok), de a fenti egyenlet, akárhogy számolom, nem jön ki. Legalábbis nekem, a közepesen rossz matakesnek.
Vannak viszont nálam sokkal hozzáértőbbek. És nem, nem a tiszteletre méltó matematikus koponyákra gondolok. Hanem a társadalmi számtanészekre, akik a közösségi matek általuk axiómának kikiáltott direktíváit kitalálják, illetve buzgón ismételgetik, mint kisdiák a szorzótáblát. Ma reggel szemembe akadt a hazai progresszív-haladó sajtó egyik jeles elemzőjének cikke, amelyben a társadalmi matekzseni egy az egyben levezeti, hogy az LMBTQI-ellenes kampány nem egyéb, mint a hibrid háború egy formája, és ami még borzasztóbb: lám, már az igazán européer és haladó szellemű Romániában is dúl. Szegény Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök hiába tesz meg mindent, hogy a mioritikus haza jobban színben tűnjön fel a fejlett Nyugat ideológiai törvényszéke előtt – értsd, például hiába vesz át európai hősöknek járó díjakat annak ellenére, hogy gond nélkül letolvajozza a komplett (romániai) magyar közösséget, ha úgy hozza a magasabb érdek, hiába tünteti ki a lángoló agyú haladás (nem véletlenül éppen) lengyel bajnokát, Donald Tuskot – ha idehaza a többek közt általa szoptatott, pelenkázott, nevelgetett liberális politikai elit nagy része a feledés börtönére ítélt múlt hagyományoktól, hittől, klasszikus családmodelltől bűzlő latrinájában dagonyázik.
Mi történt? Ugye, a Nemzeti Liberális Párt éppen elnökválasztás előtt áll. A sárga sarokban Florin Cîțu jelenlegi miniszterelnök melegít, a még sárgább sarokban pedig a Ludovic Orban ex-miniszterelnök, a párt jelenlegi elnöke. Na és a jó Orban úr azt találta mondani a minap, hogy a pártnak a nemzeti hagyományokat, az egyházat, a (klasszikus) családot, meg a népet kellene támogatnia. Persze, ez a szokásos kampánymaszlag. De éppen elég volt ahhoz, hogy a stréber kisdiákoknak habzani kezdjen a szája. Persze, a fent említett cikk matekzseni szerzője is elsorolja a szokásos ideológiai kampánymaszlagot, miszerint mindenkinek joga van azon értékekben hinni, amelyek vonzóbbak számára, legyenek azok konzervatívok, liberálisok, tradicionalisták, progresszívek. Hiszen nincs abszolút igazság, sokfélék vagyunk, blabla. De miért, sikolt itt fel az européer jó tanuló, miért keverjük a hitet, a hagyományt a politikába?
Na és itt álljunk meg, mint a vészfékezett vonat. A tudós szocio-számtanész szerint csak és kizárólag a hagyományt, hitet, klasszikus családmodellt valló emberek (köztük a sötét, populista politikusok) keverik össze a politikát azzal, ami nem az. Egyetlen kivétellel (amikor azt mondja, hogy a trumpista rendszer az obamista rendszerre érkezett, mintegy válaszképp) arról beszél, hogy ezek a diktatúrák (Magyarország, naná, aztán Lengyelország, Olaszország és tessék, most már a jobb sorsra érdemes, mellesleg szinte totál ortodox Románia is) csak úgy lettek. A semmiből.
Nos, kedves számtanész úr (és társai, fajra, színre, nemre, genderre stb. való tekintet nélkül): én teljes mértékben egyetértek azzal, hogy mindenki éljen hite, világnézete, politikai meggyőződése, satöbbije szerint. Azzal az álvaksággal (de nevezhetném progresszív diktatórikus rosszindulatnak is) azonban nagyon nem, amikor előáll valaki és azt állítja, hogy vannak rosszak, akik rosszat akarnak, mégpedig azért, mert rosszak, és azért rosszak, mert rosszat akarnak. Ahelyett hogy jót akarnának, vagyis azt, amit a jók mondanak, mert ők jók, hiszen a jót mondják. Mikor utoljára olvastam róla, ez az Európának nevezett entitás, ha ugyan nem tévedek, még mindig nemzetekből állt (még ha ettől gyomorrontásuk is van egyes lángoló agyú mindenistáknak). Ha márpedig ez így van, akkor elnézést, de nem fogadunk el axiómaként minden olyan matematikai fantázia-képletet, amelyet néhány progresszív szocio-matematikus valahol kitalál.
Apropó, mi is a diktatúra? Szerintem az, amikor a társadalmi matematikusok elit kommandója, amely magát valamilyen okból kifolyólag a szabadság, egyenlőség, testvériség, jogállamiság Bermuda-négyszög tétel atyjának, anyjának, szülőjének képzeli magát, a legkülönbözőbb eszközökkel rá akarja erőltetni az Igazságot egy egész kontinensre, miközben arról áradozik a koktélpartin, hogy mindenki úgy él, ahogy neki tetszik.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.