Örömhír a román demi-demokrácia kifogástalanul könnyed erkölcsű elitkörei számára: dübörögve fejlődő hazánk, e makulátlan jogállam álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopot Iohannis éppen felmarkolt egy díjat valahol Németországban. Nem, nem a sokat emlegetett és kicsit vitatott Nagy Károly-díjat. Egy másikat. Amelyet történetesen I. Ottó német-római császárról neveztek el. Aki a maga idejében tényleg nagy volt: többek között összehozta a Német-római birodalmat (egységesített tehát, a maga módján), ja, és megfenyítette a kóborló magyarokat, nem is egyszer.
Ezt az enyhén szólva nem túl ismert díjat kétévente olyan személy(iség)eknek adják, akik úgymond, sokat tesznek az európai egységért, illetve az európai gondolkodás (vajon ez mi fán terem?) népszerűsítéséért. És mi tagadás, a drága Ionopot elnök úr tényleg sokat tesz. Értsd, sűrűn bólogat mindenre, amit az EU társadalommérnökei mondanak. Teszi ezt úgy, hogy a háta mögött ott van egy 86,45 százalékban ortodox nép (vagy nemzet, ahogy tetszik, bár eme egységesnek és oszthatatlannak kikiáltott nemzet oldalában van azért pár kényelmetlen tövis, például Európa legnagyobb őshonos nemzeti kisebbsége), amely nem feltétlenül és nem mindig gondolkodik az erkölcsi relativizmuson nyugvó uniós sokszínűség mentén. De ez mellékes: a lényeg, hogy a szász származású államelnök imázsát építeni kell. És akkor tessék, Nagy Klaus, itt van neked egy Nagy Ottó! Meg egy Nagy Károly! Igaz, hogy a Nagy Károly-díj odaítélése után Nagy Klaus füttyentett egyet a templomban, ama híres-hírhedt performanszakor, midőn kijelentette, hogy a PSD a magyarokkal együtt lopja Erdélyt, hogy Orbán Viktor kezébe adja. És ez a performansz még Németországban is vetett pár hullámot: a német sajtó egy része szerint talán mégse kellett volna odaadni a díjat egy ilyen alaknak. De hiába, az európai gondolkodás germán (?) hősei kijelentették, hogy á, Nagy Klaus nem is olyan nackó, csak politikus.
Az Ottó-díj átvételekor Iohannis pont azt csinálta, amit EU-s barátai elvártak tőle. Kijelentette, hogy bizony, csúnya dolog az nacionalizmus, az elszigetelődés, ejnye-bejnye, nem ez a jó út, a jó út a közös menetelés (nyilván az EU lángelméinek értékes útmutatásai szerint). Mire a laudátorok kedvesen megmondták a világnak, hogy lám, ez a Nagy Klaus milyen nagy européer, és milyen nagy barátja Németországnak. Meg az EU-nak, persze.
És a mostanihoz hasonló ceremónia hamarosan megismétlődik, amikor Nagy Klausunk átveszi a már odaítélt, ám a világjárvány okán kicsit késleltetett Nagy Károly-díjat is. Amikor megint el fogja mondani, hogy ő mekkora européer (értsd, nagyon nem nackó), továbbá hogy a közös európai út az egyetlen járható. Igazi autópálya. Amilyenből idehaza, Romániában alig van.
Mit is mondhatunk erre. Amit mindig, hasonló esetben. Ezek a történések valamilyen bodros felhőn zajlanak. Messze, magasan a valóság fölött.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Kormányt buktatna szeptemberben az Alfa Kartell szakszervezeti szövetség. Újabb nyúlfarknyival bővülhet az észak-erdélyi autópálya.
Orbán Viktor miniszterelnök a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem hagyományos előadása után idén is maradt a színpadon, hogy válaszoljon a közönség több esetben igencsak személyes jellegű kérdéseire.
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Nem hétköznapi „szurkoló” tűnt fel az FK Csíkszereda stadionjának lelátóján.
A rendőrségtől a gyermekvédelemig számos hatóság akcióba lendült, miután a héten felkerült a TikTokra egy videó, amelyen az látható, hogy a Szeben megyei Erzsébetvárosban egy nő megpróbálja kiűzni a démonokat a lányából.
Megérkezett Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja szélsőséges egyesület vezetője néhány szimpatizánsával együtt Tusványosra, ahol nem engedték be őket a tábor területére.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.