Most akkor milyen film megy a mioritikus nemzeti tévében? A vészhelyzet? Vagy A fokozott vészhelyzet?

Egy átlagos román állampolgár, mint amilyen én vagyok, csak kapkodta a fejét az utóbbi napokban. Az egyre felelőtlenebb válságkormány olyan határozat- és nyilatkozat-szőnyegbombázással támadt Románia lakosságára, hogy lassan arra vágyom (lázálmaimban persze), legyek koronavírusos, mert akkor végre biztosan tudhatom, mire számítsak. Vagy mégsem?

Jó, véget ért a Mioritikus szükségállapot című karanténdráma, az akkoriban még (pár kivétellel) felelősnek tűnő válságkormány első katasztrófafilmje. Amelynek fő művészi eszköze a hitchcockit kenterben verő szüszpansz volt: mikor módosul (és vajon tényleg?) az éppen zajló jelenet. És ha igen, akkor hogyan? És ha nem, akkor hogyan nem? A film drámai csúcspontja érdekes módon mégsem a járványsiker (-kudarc), az életmentés, a halottak vagy gyógyultak száma, hanem a magyar Jágó cameo-szerepe volt, aki, szegény feje, nem ebbe a filmbe tartozik, de az álkisebbségi államelnök, bizonyos Klaus Ionopotchivanoc Iohannis valamiért úgy gondolta, az a pár perc nagyot lendítene a film sikerén. Jól gondolta. Egy többségi nemzet nyúlt a távirányító után. Végre valami, ami nem korona (vagy nem az a korona).

A vélt és valós sikeren felbuzdulva az egyre felelőtlenebb válságkormány összedobta (ezt már nem lehet elkészítésnek nevezni) a sikerfilm folytatását, melynek címe Mioritikus vészhelyzet. Irtó izgalmas volt nézni, amint a főbb szereplők kikiáltanak valamit, aztán kikiáltják az ellenkezőjét, aztán rájönnek, bármit kiáltanak ki, tök mindegy, ugyanis a kurva jogi forgatókönyvet nem lehet úgy átírni, ahogy nekik épp kacsóra áll. És a második rész valóban jobb lett az elsőnél, már amennyiben a felelőtlen válságkormány önmagához képest is mérhetetlen töketlenségét vesszük fokmérőnek. Az eredmény? A kikiáltott, de be nem vezetett vészhelyzetben kitört a hétvégi béke, a szabadság, a sör- és miccsvulkánok, szeretet-, optimizmus és hurráorgiák zajlottak a mioritikus főváros központjában. A tömegjelenetek némileg Miloš Forman Hair című musicaljének egyes hippi-összeborulós részeire emlékeztettek.

És akkor jött az újabb csúcspont, hétfő reggel. Nyilván, Ionopot urat nem lehetett újra bedobni, hogy nini, a magyar vírus lopja el Erdélyt, a haza meg sminkeli magát. Mást kellett kitalálni. És a felelőtlen román válságkormány miniszterelnöke ki is talált valamit. Persze, ő nem arról híres, hogy jó filmrendező volna. Viszont színésznek remek ripacs. Odaállt hát a placcra, beintett, aztán bemondta a non plus ultrát, amitől – nálam legalábbis – jó időre elszakadt a film. Azt mondta, hogy oké, akkor hétfőtől nem is a Mioritikus vészhelyzet című filmben vagyunk, hanem a Fokozott mioritikus vészhelyzet címűben. De miért? Csak. Mert megtehetjük. Van rá törvényi alapunk.

Oké, akkor inkább néznék egy háborús filmet.