Most akkor kezdjünk el mi is, romániai magyar négerek, szobrokat döntögetni?

" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> Old Mărgelatuk szép számmal, akik a barátaink. Akik kiállnak mellettünk, értünk. Egy részük történelmi alapon (mert hogy függetlenül attól, mit hoztak a vészterhes századok, itt tipródtunk együtt Erdély földjén), mások haladó alapon, egy kalap alá véve bennünket a szexuális és egyéb kisebbségekkel.

Na de nézzük, mit is tehetnénk mi, erdélyi magyar négerek ebben a játékban, ha olyan toleránsak, egyenlőségpártiak és haladók lennénk, mint fejlettebb négertársaink:

1. Nekiállhatnánk döntögetni például Vitéz Mihály szobrait szerte a vidéken. Mert hát magyarokat gyilkolászott halomra. Az mellékes, hogy nem csak. És az uralkodó nemzeti mítosz szerint leigázta Erdélyt. Hát halló, ki az a picit is tudatos erdélyi magyar néger, aki e magyar vérben tökig gázoló tömeggyilkos szobrának láttán ne ragadna kötelet? És a sor hosszan folytatható lenne.

2. Elkezdhetnénk követelni, hogy a mioritikus haza minden oktatási intézményében vezessék be a kötelező magyarnéger-kvótát. Mert az mégis felháborító, hogy vannak olyan óvodák, iskolák, egyetemek Romániában, ahol egyetlen magyar néger sem teljesít közszolgálatot!

3. Ugyanezzel a követeléssel élhetnénk például a hazai filmgyártás terén is. Persze, amint jeleztem, vannak olyan, látszólag nyitott romániai fehér szakmabeliek, akik ezt maguktól megtették, megteszik, vagyis foglalkoztatnak romániai magyar néger színészeket, filmes szakembereket produkcióikban. De mi ez, ha nem egy privilegizált helyzetből érkező gesztus, afféle leereszkedő, vagyis megalázó tett, amellyel lényegében nem csinálnak mást, mint hogy megerősítik a rendszer intim részét képező rasszista viszonyulást? Kötelező kvótát, de azonnal! Minden román filmben foglalkoztassanak két romániai magyar néger színészt (egy nőt, egy férfit, persze itt baj lesz, mert az LGBT-jogok továbbra is sérülhetnek), illetve négy szakembert. Minimum!

4. Tekintsük most a települések, utcák, természeti és egyéb objektumok elnevezését. Mindenütt (ahol épp van, épp nem festették le) a romániai magyar néger elnevezés a romániai román fehér alatt található a táblákon. Hát nem iszonyúan megalázó helyzet? Milyen privilégium alapján áll fenn ez a status quo? Követelhetnénk, hogy azonnal helyezzék minimum egymás mellé a feliratokat! De abba is belemegyünk, hogy például egy hétig a néger felirat legyen felül, egy hétig meg a fehér. Ami még elengedhetetlen az egyenlőség szempontjából: ha egy romániai magyar néger például Moldvába látogat, nem is tud mit kezdeni a sok egzotikus elnevezéssel. Követelhetjük tehát azt is, hogy Románia minden településének, utcájának, természeti és egyéb objektumának adjanak néger nevet is. Hogy miért? A válasz egyszerű: amerikai néger sorstársainkkal ellentétben nekünk, romániai magyar négereknek sikerült valahogy megőriznünk a saját anyanyelvünket.

5. Végül, persze nem utolsósorban, létrehozhatnánk a MNAZ-t, vagyis a Magyar Néger Autonóm Zónát. De nem ám pár háztömbnyit, dehogy! Mondjuk, kezdhetnénk egy megyényi földdel. Aztán szépen kiterjeszthetnénk a határokat addig, amíg elérjük az egalitarista mérce szerint megállapított mértéket.

A gondolatkísérletet lehetne folytatni, de megállok. És felteszem azt a rendkívül költői kérdést, hogy vajon miért nem élünk ezekkel a lehetőségekkel mi, romániai magyar négerek? Hát azért, mert múltban rekedt, izolacionista, szegregacionista, bezárkózista, intoleránsista, antiegalitarista, elmaradásista, törzsista banda vagyunk.