Miközben ez a szerencsétlen ország az összes többi problémája mellett egy nehezen átlátható káoszban vergődik a járványhelyzet miatt, s az istenadta nép bizalomgerjesztő gesztusokra, intézkedésekre vár, csütörtökön ismét bebizonyosodott (ki tudja hányadszor), hogy semmi ilyesmire nem számíthatunk az aktuális politikai elit részéről.
Olyan sokszor gondoltuk már azt, hogy kész, ennél lejjebb nem süllyedhetünk, de be kell látnunk: derűlátók voltunk. Csütörtökön egy újabb bizonyítékát láthattuk annak, hogy öltönyöséket csak és kizárólag a meleg székecske érdekli, meg a pártocskájuk sikere a közelgő voksmeccsen, magasról tesznek ők a mi szaros koronánkra. Is.
Miután az alkotmánybíróság egyértelművé tette, hogy az előrehozott választások terve elúszott, a liberálisok fogták magukat, és pár perccel a bizalmi szavazás előtt rávették Florin Cîțut, hogy adja vissza a miniszterelnöki megbízatást, pedig nagyon úgy nézett ki, az ellenzék is rájött arra, a jelenlegi válsághelyzetben nincs idő lacafacázni, az országnak kormányra van szüksége.
Az egy dolog, hogy Cîțu csupán egy rövid Facebook-posztban indokolta meg a döntését – értelme annak sem volt –, de később előállt a párt vezérlajhárja, Klaus Iohannis államfő és valami olyan mérhetetlen cinizmussal, arroganciával és mellébeszéléssel reagált a történtekre, mintha köze nem lenne ehhez a játszmához, mintha korábban nem ő tanította volna be a lépésrendet a csicskáinak. „Véget kell vetni a politikai játszmáknak!”, „Az emberek egészsége mindennél fontosabb!”, „Felelős döntést hozott a visszalépő jelölt!” – tényleg, Herr elnök úr, mindenkit betegnek néz?
Szóval vírus ide, járvány oda, miközben körülöttünk minden egyes európai állam kormánya próbál felelős döntéseket hozni, határozottan fellépni, nekünk ez jutott: a belpolitikai válság tovább mélyül, az országnak továbbra sincs egy emberarcú, proaktív kormánya, és újabb értékes napok telnek el, míg fontosék kitalálják, milyen szögbe kell beállni, hogy úgy tűnjön, mintha dolgoznának. Iohannis amúgy pénteken ismét magához szólítja a parlamenti pártok képviselőit, hétfőn pedig ismét Ludovic Orban feje köszön ránk minden címoldalon.
A PSD pedig kér egy kávét.
Mindenkinek jó éjszakát!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.