Mire jó az oltásigazolvány a hat ezrelékes járványküszöb fölött?

Röviden: nagyjából semmire.

Kicsit hosszabban: Kolozsvár éppen a szerdai szent napon lépte át a hat ezrelékes (vagy ha tetszik, vörös) küszöböt. Ez egyben (a betonba öntött rendelkezések szerint) azt is jelenti, hogy megint bezárnak a színházak, mozik, kocsmák, éttermek, betiltják a magánrendezvényeket, koncerteket, sporteseményeket, fesztiválokat (oké, ami volt, megvolt, ugye). És hétvégén (péntektől vasárnapig) hatkor zárnak a boltok, nyolctól pedig kijárási tilalom lesz. Az iskolák sorsa egyelőre (még) a levegőben lóg, az illetékesek épp improvizálnak.

Tehát, amennyiben a betonintézkedések érvénybe lépnek, a helyzet ez lesz: aki volt olyan… milyen is… tudatos polgár?, hogy beoltatta magát, zavartalanul járkálhat egy kísértetvárosban. Moziba, színházba, koncertre nem mehet, kocsmába, étterembe szintén nem. Konkrétabban: mi az oltásigazolvány előnye? Bolyonghatunk az utcán hétvégén este nyolc után is (hidegben, esőben, szélben), esetleg kárörvendően nevetgélhetünk a beoltatlanokon, akik ezt nem tehetik meg. Oké, elmehetünk beoltott barátainkhoz látogatóba, saját felelősségű nyilatkozat nélkül. Hurrá! (Beoltatlanokhoz nem, mert tudjuk, megmondták, a beoltottak simán megfertőzhetik a többit.)

És itt térnék vissza a totálisan megbukott járványkormány szupermen miniszterelnökének, Florin Citunak egy korábbi kijelentésére, miszerint hej, a beoltottak járhatnak majd szabadon, amerre nekik tetszik. Tetszik érteni? Hát, köszi szépen, de talán nincs kedvem beoltottként a zimankóban álldogálva elmélkedni azon, milyen jó nekem.

A fentiek alapján talán látszik már, mennyire szánalmasan megbukott ez a járványkormány. Mert ha azt akarta elérni, hogy a beoltottaknak nyújtott privilégiumokkal oltakozásra biztassa a beoltatlanokat, hát… egy másik „politikus-óriást” idézve: ezt elkúrta. De nagyon. Ezt is. Mert ha ilyen sok és hú, de jelentős előny származik abból, hogy valaki beoltja magát, akkor mi a fenének tegye meg?

Na de mi lehet itt a megoldás? Őszintén reménykedem abban, hogy az úgynevezett polgármester-demokrácia (Bakk Miklós szövegéből vettem kölcsön a kifejezést) járványügyben is működésbe lép. Egyrészt az érintett nagyvárosok (Kolozsvár, Temesvár stb.,) vezetői beteszik a lábukat a vörös küszöbre és igyekeznek valamilyen előnyösebb egyezségre jutni a bukott járványfejesekkel. Magyarabbul: megpróbálják kivenni (legalábbis részben) a döntést a teljesen megbukott kormány kezéből. Ja, hogy ez lázadás? Hát ha az, akkor az. Másrészt, helyileg igyekezzenek felpörgetni az oltáskampányt, ha már a bukott járványkormánynak annyi pénz beleölése árán nem ment.

Amúgy pedig őszintén mondom: aki teheti, oltassa be magát. Tényleg véd. Akkor is, ha az erről szóló igazolás jelen pillanatban kábé annyit ér, mint a használt vécépapír.