Románia közoktatásért felelős minisztere, Sorin Cîmpeanu úr plágiumgyanú okán kilopakodott bársonyszékes irodájából. És a Cotroceni-palota valamelyik irodájából azonnal érkezett a helyére a „Kiművelt Románia” (România Educată) nevű államelnöki bullshit-vízió koordinátora és egyben Ionopot úr tanácsadója, egy Ligia Deca nevű hölgy. Aki olyan hajbókolva vette át a kinevezést, mint valami lovagnő a királyi dicséretet egy kardos-köpenyes kalandfilmben.
Feltettem magamnak a kérdést: hányadik közoktatási miniszter ez a hölgy a rendszerváltás óta? Megnéztem. És el is hűltem rendesen. De eszembe jutott az is, hogy lehet, ez egy olyan tárca, ahol akkor működnek jól a dolgok, ha a miniszterek úgy adogatják egymásnak a kilincset, mint a hétvégi lazítók a kocsmavécében. Tehát amolyan szúrópróbaszerűen megnéztem néhány európai ország közoktatási minisztereinek névsorát (1990 és 2022 között). Kizárólag a számokat figyeltem és azt, hogy egy ember hányszor járta meg az adott minisztériumot a jelzett időszakban. Tessék:
Magyarország: 14 miniszter (Hiller István kétszer, Magyar Bálint kétszer).
Németország: 10 szövetségi miniszter.
Nagy-Britannia: 19 miniszter. (Oké, az idei kormányvihar okán három miniszter is váltotta egymást, most jön majd a negyedik.)
Franciaország: 13 miniszter (Jack Lang kétszer).
Olaszország: 19 miniszter, az épp lezajlott parlamenti választásokat követően most jön a huszadik.
Lengyelország: 19 miniszter.
Szerbia: 19 miniszter.
És akkor nézzük a hazai termést. A listán összesen 32 ember neve szerepel, az ideiglenes szolgálattevőkkel együtt. (A megbukott Cîmpeanu és a kinevezett Deca között ügyvivő Sebastian Burduja ugyan kimaradt, de mindegy is.) Ha utóbbiakat levonjuk, marad 28. És ha ehhez hozzácsapjuk még, hogy Ecaterina Andronescu összesen négyszer (!) irányította a hazai közoktatás hajóját, Sorin Cîmpeanu meg kétszer, akkor marad 24 (vagyis egy egész osztály). És ezzel Románia a tesztcsoport abszolút rekordere. Annak ugyan nem néztem utána, hogy a többi országban hány tanügyér lépett le a pódiumról lopás plágium miatt (egy eset, a német Annette Schavan plágiumügye bejárta az európai sajtót, a hölgy le is mondott 2013-ban), de az köztudott, hogy a hazai prérin nem kevesebb, mint hét közoktatási miniszter keveredett plágiumbotrányba, köztük a bársonyszéken négyszer is ücsörgő Ecaterina Andronescu. Egyetlen miniszter akadt, aki emiatt mondott le. Ugye, Câmpeanu úr azt nyilatkozta, hogy önszántából veszi a kalapját.
És akkor: nem, nem igaz, hogy egy kiemelten fontos terület (a közoktatás) irányításáért felelős testület akkor működik jól, ha gyakran váltogatják egymást a fejek a nyakon. Ellenkezőleg: a folyamatosan gajdolt „Képzett Románia” mantrának akkor lenne némi esélye a – nos, ha nem is a megvalósulásra, de a kialakulásra –, ha némi stabilitás lenne tetten érhető az érintett minisztérium élén és odabent, a színfalak mögött.
Van ilyesmi? Azt mondom, nincs. És akkor mi van? Hát az van, hogy a rendszerváltás óta eltelt lassan 33 év alatt 24 miniszter üldögélt az irodában, akik közül hét (több mint egyharmad tehát) lopott vagy lopás gyanújába keveredett.
És azt is mondom, hogy egy olyan országvezetés, amely ilyen rekordokkal büszkélkedik, újra meg újra meg fog bukni. Minden olyan tantárgyból, amelynek nincs köze a lopáshoz. Ami önmagában is tragédia lenne, viszont az a legszomorúbb, ez az államvezetés a mi, vagyis a polgárok vállaira nehezedik. Cipeljük, mint Krisztus a keresztet.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.
És vigyázzunk: új csalási módszer terjed az interneten!
Sofőrök millióinak kell mélyebben a zsebükbe nyúlniuk, ha a kormány valóban kivet egy új típusú adót a szennyező járművekre. Márpedig nagyon kevés a valószínűsége, hogy ne lépjék meg.
A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.
Megnőtt az utóbbi időben az Electrica Furnizare elleni, számlázási problémákkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi panaszok száma. Az áramszolgáltató vállalat gyakran már a fogyasztóvédelmi hatósággal sem kommunikál, és ezért újabb bírságokat kapott.
„Gazdát” cserélt az Erdély és Havasalföld legrövidebb, de legzsúfoltabb összeköttetését tehermentesítő autópályaterv.
Két kiskorút kellett kimenteni egy vizes területről Maros megyében, az állapotuk stabilizálásán jelenleg is dolgoznak a mentőegységek.
Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.
… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.