Milyen legyen a „Képzett Románia” közoktatási szintje, ha 1990 óta egy osztálynyi miniszter váltogatta egymást?

Románia közoktatásért felelős minisztere, Sorin Cîmpeanu úr plágiumgyanú okán kilopakodott bársonyszékes irodájából. És a Cotroceni-palota valamelyik irodájából azonnal érkezett a helyére a „Kiművelt Románia” (România Educată) nevű államelnöki bullshit-vízió koordinátora és egyben Ionopot úr tanácsadója, egy Ligia Deca nevű hölgy. Aki olyan hajbókolva vette át a kinevezést, mint valami lovagnő a királyi dicséretet egy kardos-köpenyes kalandfilmben.

Feltettem magamnak a kérdést: hányadik közoktatási miniszter ez a hölgy a rendszerváltás óta? Megnéztem. És el is hűltem rendesen. De eszembe jutott az is, hogy lehet, ez egy olyan tárca, ahol akkor működnek jól a dolgok, ha a miniszterek úgy adogatják egymásnak a kilincset, mint a hétvégi lazítók a kocsmavécében. Tehát amolyan szúrópróbaszerűen megnéztem néhány európai ország közoktatási minisztereinek névsorát (1990 és 2022 között). Kizárólag a számokat figyeltem és azt, hogy egy ember hányszor járta meg az adott minisztériumot a jelzett időszakban. Tessék:

Magyarország: 14 miniszter (Hiller István kétszer, Magyar Bálint kétszer).

Németország: 10 szövetségi miniszter.

Nagy-Britannia: 19 miniszter. (Oké, az idei kormányvihar okán három miniszter is váltotta egymást, most jön majd a negyedik.)

Franciaország: 13 miniszter (Jack Lang kétszer).

Olaszország: 19 miniszter, az épp lezajlott parlamenti választásokat követően most jön a huszadik.

Lengyelország: 19 miniszter.

Szerbia: 19 miniszter.

És akkor nézzük a hazai termést. A listán összesen 32 ember neve szerepel, az ideiglenes szolgálattevőkkel együtt. (A megbukott Cîmpeanu és a kinevezett Deca között ügyvivő Sebastian Burduja ugyan kimaradt, de mindegy is.) Ha utóbbiakat levonjuk, marad 28. És ha ehhez hozzácsapjuk még, hogy Ecaterina Andronescu összesen négyszer (!) irányította a hazai közoktatás hajóját, Sorin Cîmpeanu meg kétszer, akkor marad 24 (vagyis egy egész osztály). És ezzel Románia a tesztcsoport abszolút rekordere. Annak ugyan nem néztem utána, hogy a többi országban hány tanügyér lépett le a pódiumról lopás plágium miatt (egy eset, a német Annette Schavan plágiumügye bejárta az európai sajtót, a hölgy le is mondott 2013-ban), de az köztudott, hogy a hazai prérin nem kevesebb, mint hét közoktatási miniszter keveredett plágiumbotrányba, köztük a bársonyszéken négyszer is ücsörgő Ecaterina Andronescu. Egyetlen miniszter akadt, aki emiatt mondott le. Ugye, Câmpeanu úr azt nyilatkozta, hogy önszántából veszi a kalapját.

És akkor: nem, nem igaz, hogy egy kiemelten fontos terület (a közoktatás) irányításáért felelős testület akkor működik jól, ha gyakran váltogatják egymást a fejek a nyakon. Ellenkezőleg: a folyamatosan gajdolt „Képzett Románia” mantrának akkor lenne némi esélye a – nos, ha nem is a megvalósulásra, de a kialakulásra –, ha némi stabilitás lenne tetten érhető az érintett minisztérium élén és odabent, a színfalak mögött.

Van ilyesmi? Azt mondom, nincs. És akkor mi van? Hát az van, hogy a rendszerváltás óta eltelt lassan 33 év alatt 24 miniszter üldögélt az irodában, akik közül hét (több mint egyharmad tehát) lopott vagy lopás gyanújába keveredett.

És azt is mondom, hogy egy olyan országvezetés, amely ilyen rekordokkal büszkélkedik, újra meg újra meg fog bukni. Minden olyan tantárgyból, amelynek nincs köze a lopáshoz. Ami önmagában is tragédia lenne, viszont az a legszomorúbb, ez az államvezetés a mi, vagyis a polgárok vállaira nehezedik. Cipeljük, mint Krisztus a keresztet.