Csütörtök este Sorin Cîmpeanu, a hazai közoktatás liberális és jó nagy plágiummal vádolt minisztere írt egy szép búcsúlevelet a Facebook-oldalán.

Bevezetőként csak annyit, hogy a közelmúltban száz szájból (politikai pártok, tanárok, újságírók, elsősorban a minisztert leleplező Emilia Șercan) elhangzott: mondjon már le, hiszen a sarokról is látszik, hogy plagizált. A vád természetesen nem ítélet, de jobb helyen ilyenkor úgy illik, hogy a gyanúba keveredett illető szépen lemond.

Nos, ez a kormány nem egy jobb hely, tehát egy ideig Cîmpeanu mester állta a sarat, összehordott hetet-havat, aztán most kapta a billentyűzetet s levelét megírta. Na de most tessék figyelni, mert rögtön az első mondat irtó pofátlanra sikeredett, idézzük:

„Úgy döntöttem, hogy saját elhatározásomból lemondok az oktatási miniszteri funkciómról.”

Bumm! Tehát nem azért mond le ez az ember, mert súlyos vádak érték és alapos a gyanú, hogy valóban plagizált. Hanem csak úgy, önszántából. Mert csütörtökön jó csütörtököt mondani.

A levél többi részéről szégyellünk is beszélni. Az immár volt miniszter tolja az üres blablát, amikor meg nem, lelkesen fényezi a saját tevékenységét.

Félreértés ne essék: nem állítja senki, hogy ez az ember nem ért el eredményeket munkája során. De ilyenkor talán nem ezt kéne habosra verni. Hanem az ember szép csendben összeszedi a cókmókot, leoltja a villanyt és becsukja maga után az ajtót.

Szóval, egyelőre ennyi biztos. Hogy ki lesz Cîmpeanu mester utódja? Azt meglátjuk holnap. Vagy jövő héten.