Megint felrobbant a romániai közoktatás kertvégi budija és persze, a magyarokra is fröccsent a trágyalé

Néha azon kapom magam, hogy imádkozom: Istenem, add, hogy ne nyúljanak semmihez a hazai közoktatás felelős rombolói döntnökei. Mert habár az épület úgy inog ósdi ólomlábain, mint valami részeg véndiák a 40 éves érettségi találkozón, még mindig jobb így, mintha ezek a rontópálok (anisiék, câmpeanuk, ki tudja, miféle névtelen miniszteri zsebrákok) elkezdenék fejszével szabni, karóval varrni. A legújabb bomba, amely az oktatási minisztérium kertvégi budijában felrobbant, Sorin Câmpeanu zsebéből hullott ki. Ez az úr, aki nem mellesleg közoktatási miniszter és feltehetően a téma nagy szakértője (nem!), úgy kelt fel a hétfői szent vakációs napon, hogy márpedig ez így nem jó. Hogy a romániai diákoknak ilyen kurva sok vakációjuk van! Há’ de nézzünk szét, emberek! És itt következik a román politikai elit egyik kedvenc kiszólása (immáron vagy 200 éve): máshol (értsd, a fejlett világban) bezzeg másképp van! Ott bezzeg nincs annyi vakáció! Ott bezzeg többet ücsörögnek az iskolában a gyerekek! (Ja, még pandémia idején is, kedves miniszter úr.) Na és akkor itt álljunk meg egy percre. Más népek jó tapasztalatait, megoldásait, eredményeit tanulmányozni, netán átvenni nem ördögtől való dolog. Miután persze az illetékesek megvizsgálták azt is, hogy milyen mértékben alkalmazható az a jó eredmény a helyi viszonyok között. És nagy a sanda gyanúm, hogy ismét valami olyasmi készül (már ha egyáltalán készül, és nem megint valami szájfosásról van szó), aminek az alkalmazhatóságát a sánta kutya se ellenőrizte. Ahogy ez a mi kis hazánkban igen gyakran előfordul. Na de majd ellenőrzik közben. Ahogy szokták. És ha mellémegy valami, hát majd egymásra mutogatnak. Ahogy szokták. Van itt még valami, amitől a kés megáll a levegőben. A múlt héten Románia egyik ex-miniszterelnöke – amelyből az utóbbi 10 évben Romániának 19 is volt, ha jól számoltam, és ez biza azt jelenti, hogy kies hazánk Európa talán leghaladóbb országa, amennyiben elérte (ellentétben például a fekete bárány Magyarországgal), hogy egyetlen kormányfő se alakíthasson ki diktatúrát stabil kormányzást –szóval Sorin Grindeanu úr belecsapott a levesbe, hogy hát ez nem fair: a magyar diákok pozitív diszkriminációban részesülnek, mivel a nyolcadikosok román képességvizsgáján más tételeket kaptak, mint a többség. És persze kéri a másik nagyágyút, ezt a Câmpeanut, hogy a fent említett diszkriminatív intézkedést korrigálja. És itt megint – ki tudja hányadszor – eltöprengek azon, hogy a Jóistenbe nem érik fel ésszel ezek a román géniuszok, mi a legelemibb (nagynemzeti) érdekük. A helyükben én úgy oktatnám a román nyelvet a kisebbségi diákoknak, mint valami nyelviskolában. Gyerekbarátul, szórakoztatón, szórakozva. És akkor tuti, hogy többen tanulnának meg románul. Méghozzá anélkül, hogy azt éreznék, valakik románkönyvnyi papírgalacsinokat akarnak lenyomni a torkukon. Persze, ez utópia. A valóság a frusztráción alapuló egynyelviségi arrogancia, továbbá a fejetlenségen alapuló törvénykezési káosz. Ebből pedig csak egyet lehet jól megtanulni. Hogyan játsszuk ki a kretén szabályokat. Gratulálok, Câmpeanu, Grindeanu, Anisie és egyéb urak, hölgyek. Bonthatják a pezsgőt ott, a kertvégi budiban.