És hogy ne legyek annyira sejtelmes, mint annak idején Merániai János esztergomi érsek, midőn a II. András neje, Merániai Gertrúd meggyilkolására vonatkozó, legendásan kétértelmű mondatát papírra vetette, tessék, kiteszem a vesszőt:
Azt is hadd tegyem hozzá, nem valami VIP-gyilkosságra készülő maszkos martalócbandának címeztem ezt az írást. Már a virológus hajlamú verebek is azt csipogják az éppen csöpögő eresz alatt, hogy itt a koronavírus-járvány ötödik hulláma. És hamarosan jön a napi 25 000 új fertőzött, a megtelő kórházak, a szomorúan végződő súlyos esetek száma is nőni fog…
De nem folytatom a felsorolást, hanem inkább megállok picit és megpróbálom magam beleképzelni a helyzetbe, amelynek én is szenvedő alanya vagyok. Nagyanyám mesélte, hogy a II. világháború idején elég gyakoriak voltak a légiriadók. Az emberek eleinte rettenetesen megrémültek, kapták a motyót és futottak le az óvóhelyre, pincébe, ki hova bírta. Aztán telt a háborús idő és a nép lassan megszokta a szirénák vijjogását. Ha épp kávézott (már ha volt kávé), befejezte a rítust és csak aztán kapta a motyót stb.
Valahogy így vagyunk mi is a járvány hullámaival, csak a szirénákat ma tévékből, monitorokról ránk süvöltő járványügyi szakemberek, kormányilletékesek helyettesítik. Lassan két éve tart a pandémia: volt részünk sürgősségi állapotban, általános karanténban, oltáskampányban, új variánsokban, szinte mindenben (remélem, legalábbis), ami egy „vírusháborúval” jár.
És ha az ember hozzászokik valamihez, akkor hajlamos meginni a kávéját, mielőtt kapja motyóját és lefut az óvóhelyre. Ami adott esetben azt eredményezi, hogy ha jön a bomba, bumm és szervusz, világ! Ezért mondom halkan azt, hogy aki még nem tette meg, de teheti és úgy gondolja (értsd, nem kötelező), az oltassa be magát, mert ennél jobb „óvóhelyet” jelen pillanatban nem ismerünk.
Amit viszont határozottan és hangosan mondok: aki teheti és úgy gondolja, viselje azt a fránya maszkot, mert tényleg jobb lesz neki is és mindenki másnak, aki a környezetében van. Nem csak a két éve tartó pillanat mumusvírusa ellen véd, de a szokásos bestiák ellen is tartja a frontot (grippa pl.). Tudjuk, a maszkviselés éppen megint kötelező bent is, kint is. De ha tehetjük, ne azért viseljük a maszkot, mert kötelező. Inkább azért, mert rémesen egyszerű módja az (ön)védelemnek. És ha megtesszük, akkor a megszokás közepette sem kell (annyira) szorongani, időnként kétségbe esni, dühöngeni, egymást szidni, és máris jó lesz… vagy ha nem jó, bár egy picit jobb.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.