Mekkorát fordult a világ szűk másfél év alatt! Mindannyian emlékszünk arra, hogy az épp járványlázban égő, megoldásokért kapkodó pátria első embere, Klaus Iohannis micsoda primitív és agresszív magyarellenes beszédet nyomott le élő adásban arról, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) a parlamentben épp odaveti Erdélyt a magyaroknak.
A parlamenti választások óta azonban úgy alakultak a dolgok, hogy a nagyszebeni politikai robotra – vagy ahogy mi szeretjük nevezni, az álkisebbségi államfőre –
így már nem lehet ionopotchivanokozni, azóta már tetszetős gesztusok kellenek. És láss csodát, premier: hősünk idén áprilisban magyarul is boldog húsvéti ünnepeket kívánt (a magyar közösséget valamiért korábban mindig elfelejtette köszönteni).
Ma pedig a Románia Csillaga érdemrend tiszti fokozatát adományozta Markó Bélának 70. születésnapja alkalmából, „a magyar nyelvű írott kultúrához való kivételes hozzájárulása, valamint a demokrácia és az etnikumok közötti párbeszéd erősítéséért tett erőfeszítéseinek elismeréseként”.
mi ezt a kettőt számoltuk össze. De ezek is érzelem- és mélységmentes gesztusoknak tűnnek egy olyan figurától, aki pár hónappal korábban nyíltan alázta meg a teljes magyar közösséget, szemrebbenés nélkül.
Senki ne értse félre: nem arról akarunk itt értekezni, hogy az érdemrend nem került jó helyre. Csak hát a rendeletet egy olyan spíler írta alá, akitől anno a magyar közösség is sokat várt, már amikor a bürgermeister felköltözött Bukarestbe, aztán végig kellett néznünk, amint pontosan ugyanúgy simul bele a Dâmbovița-menti tájba, és olykor ugyanazzal a pimasz opportunizmussal kapja elő azt a bizonyos magyar kártyát, mint az összes többi öltönyös köpönyegforgató az elmúlt három évtizedben...
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.