Kis adalék a Google-fordító „szexizmusához” – mi is leteszteltük!

Elég szép pályát futott be a közösségi médiafelületeken az a bejegyzés, amely a Google fordítóprogramjának állítólagos szexizmusáról és nemi sztereotípiák szerinti fordítási gyakorlatáról rántotta le a leplet. A probléma forrása az – ha ezt lehet problémának nevezni –, hogy a magyar nyelvben nincsenek nemek, és ez mintegy választás elé állítja az angol nyelvre fordító Nagy Algoritmust, mert a személyes névmásokat kénytelen vagy „he”-nek, vagy „she”-nek fordítani.

És hát kiderült, hogy a fordító a nemekhez kapcsolódó, általánosan elterjedt előítéletek és úgymond hagyományos szerepek szerint szelektál (de az alliterációkra sajnos nem fogékony), amikor döntéseit meghozza. A nőkhöz olyasmiket társít, mint „szép”, „kedves”, „bevásárol”, „mosogat”, a férfiakhoz pedig azt, hogy „okos”, „erős”, „politikus”, „orvos”, ésígytovább.

Az utolsók lennénk, akik szeretnék védelmükbe venni a Google-t vagy bármelyik óriás techcéget, de alighanem logikus az a következtetés, miszerint a gép a felhasználók keresési szokásai alapján társít ezt vagy azt a nemekhez.

Node ez még nagyobb gond, ugye, mert a társadalom végzetes elmaradottságát, mocsári sötétségét tükrözi nemi szerepfelfogás terén. Mert ugyan a kibontakozó diskurzus általánosságban a sztereotipizálást ítéli el, nemtől függetlenül, de a reakciók kimondva-kimondatlanul mégiscsak a nők hátrányos megkülönböztetését, a patriarchális szemlélet triumfálását olvassák ki a „teszteredményekből”.

Úgy éreztük, a kísérlet nem bontotta ki a valóság minden részletét, ezért mi is leteszteltük a fordítót, némiképp más alapállásból, eddig valamiért nem használt példamondatokkal. És persze annak tudatában, hogy ez sem AZ igazság maga.

Az eredményt nem kommentáljuk.

Ha van kommentár, csak annyi: milyen jó, hogy a magyar nyelv gendersemleges!