Harminc év telt el a forradalom óta, de még ennyi idő után sem sikerült Bukarestben egy olyan emlékezetpolitikát kialakítani, amely helyén kezeli a sorsformáló eseményeket és méltó módon emlékezik meg az áldozatokról. Ha ez kialakult volna, akkor senkinek sem jutna eszébe bulival ünnepelni a forradalmat, tudván, a diktatúra megdöntésének komoly ára volt: mintegy ezer ember meghalt, háromezren pedig megsérültek. A Ceaușescu-házaspár kivégzése nem egy olyan pillanat, amelyet ellenérzés nélkül ünnepelni lehetne, de az elmúlt évtizedek visszarendeződései és a vétkesek felelősségre vonásának elmulasztása sem hozza meg a kedvet az önfeledt szórakozáshoz.
Mindezt tudnia kellene egy olyan intézménynek, mely nevében hordozza a forradalmat. A Román Forradalom Intézete viszont nem érzi ezt, máskülönben nem könnyűzenei koncertekkel szeretné ünnepelni a forradalom évfordulóját. A mintegy 100 ezer euróból megszervezett eseményre december 22-én kerül sor a bukaresti George Enescu-téren, és fellép többek között a Vunk, a Holograf és Andra is. Sőt, Petre Roman felesége is, Silvia Chifiriuc.
Még csak nem is ez a legkínosabb ebben az egészben, hanem az, hogy az intézet igazgatója az a Gelu Voican Voiculescu, akit Ion Iliescuhoz hasonlóan emberiesség elleni bűncselekménnyel vádol a katonai ügyészség a forradalom perében. Az intézet tiszteletbeli elnöke pedig az a Ion Iliescu, akinek már harminc éve a börtönben lenne a helye.
A Román Forradalom Intézetének akciója másokban is megütközést keltett, a civilek egy ellenrendezvénnyel készülnek, melyen felolvassák az áldozatok neveit, miközben elsétálnak a forradalom bukaresti helyszíneire. Ők írják azt, hogy szabad országban élünk, miután sokan az életüket áldozták ezért. Így mindenki szabadon eldöntheti, hogy otthon marad, csatlakozik a megemlékezőkhöz, és az áldozatok hozzátartozóival együtt megsiratja a hősöket, vagy egy hamis ünnepségen vesz részt, melyet azok a szégyentelenek szerveznek, akik felelősek a vérontásért.
Jóérzésű ember számára ez nem túl nagy dilemma.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.