Van, ugye, ez a hatalmas és nemzeti és mélyre és igen messzire ható mesterterv: a Képzett Románia. Van neki szép fehéres-kékes honlapja is, bárki megtekintheti. A mesterterv bemutatása azzal a mondattal kezdődik, hogy ki volt a kezdeményezője. (Értem én, fontos dolog ez, hiszen bármit ki lehet találni, de emberek is kellenek hozzá, ám azért talán mégsem ez a legfontosabb információ egy bemutató szövegben.) Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök, hát ki más? Méghozzá 2014-ben kezdeményezte, vagyis rögtön azután, hogy első mandátumába beiktatták.
Oké, de mi a célja a mestertervnek? Hát az, hogy az egész román társadalmat, cakkompakk, „az értékek alapjára helyezze”, továbbá „a teljesítményen, munkán, tehetségen, becsületen és feddhetetlenségen alapuló sikerkultúra kifejlesztése”. Jól hangzik, nem? De.
Most a kétezerhuszonkettedik év vége fele járunk. Ionopot úr mestertervének kezdeményezése óta eltelt nyolc év. Ó, de ne gondolja senki, hogy tétlenül teltek ezek az esztendők. Hiszen 10 000 szakértő dolgozott a mesterterven, legalábbis a terv körül rajzó minisztériumi és tanácsadói kommandók szerint. Igaz, hogy egyes egyetemi professzorok nem tudnak arról, hogy az egyetemi szakértőket megkérdezték volna, mitől lehetne Románia képzett. De ez nem számít, fő a 10 000: ennyi katonával nem egy, de 30 spártai hadsereget is le lehet győzni, legalábbis a hivatali kommunikáció szintjén.
Oké, de mi kell a mestertervhez, a rendkívül szakértő szakértők hadán és a jó kommunikáción kívül? Biza, pénz. Ezt szolgálta a 2011/1-es törvény, amelynek 8. cikkelyében ez áll: „A nemzeti oktatás finanszírozására a bruttó hazai termék legalább 6%-át biztosítják az állami, illetve az önkormányzati költségvetésből.” Ó, ez fantasztikus. Na de meglett? A fenét lett meg. Tessék, itt egy ékesen szóló ábra (1995-től 2021-ig):
De hát ez törvényellenes, mondhatja akárki. Az lett volna, de az épp kormányzó kormányok (és az egymást átlag évente váltó közoktatási miniszterek) minden évben hoztak egy jó kis sürgősségi rendeletet, megszavaztak egy jó kis módosítást, hogy a mundéron ne essen folt, de ugyanakkor nehogy már oda kelljen adni a törvény előírta összeget. 2014-től már a Képzett Romániára, ugye. Hogyne, fontos dolog a közoktatás, a munka, a becsület meg ezek az izék, de hogy pénzt áldozzunk rá, nehogy mán!
Mi több, Románia jelenlegi miniszterelnöke nemrég bejelentette: jól van, ezt az egész pénzes dolgot értelmezzük át, mégpedig úgy, hogy a kormány megígéri, hogy 2027-ig fokozatosan tolja a pénzt a képzett Romániába, amíg eléri az álomszázalékot. Ez azért őszintébb beszéd, nem?
Na de addig is, vajon mennyi pénz jut a költségvetésből a közoktatásra 2023-ban? (Ugye, a 2022-es szám 2.2% volt.) Friss az adat, még ropog: 2,1%! És akkor tessék még egy pillantást vetni a fenti ábrára. Ugye, hogy a legkisebb szám, mióta változott egyet a rendszer a mioritikus hazában? Ja, hogy most háború van, meg gazdasági válság, meg pandémia is volt... Oké, de 2020 előtt nem volt, csak dübörgő gazdaság, magasan szálló Románia és a Mesterterv.
Ez az a pont, ahol azt lehet mondani: köszönjük, nincs több kérdésünk. A Képzett Románia nevű mestertervnél egy döglött csirke jobban teljesít. (És valószínűleg becsületesebb meg feddhetetlenebb is.) Na de arra legalább jó, hogy a 10 000 szakértő egy ideig jól éljen belőle.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.