Olvasom, hogy bosszúhadjárat indult a kolozsvári magyar bábszínház kezdeményezői ellen. Egy világosítót kirúgtak, egy bábszínész ellen fegyelmi eljárást indítottak, és az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács is szimatol a Puck Bábszínház magyar tagozata elleni diszkrimináció ügyében, ahol az említett színész a hírek szerint hogy, hogy nem, feljelentett minőségben szerepel. Ja, persze, más gondok is vannak ott, csőstül.
És akkor ismét eszembe jut az RMDSZ városprogramja – igen, amelyet a helyhatósági választások előtt dobtak a közösség elé büszkén –, amelyben előkelő helyet foglal el a Puck Bábszínház ügye. Ilyen szavak találhatók a vonatkozó részben: elsorvasztja, ellehetetleníti, diszkriminatív, megalázó (ez a román vezetőségre vonatkozik). Meg olyanok is, hogy: közösséget vállal, támogatjuk, részt vállal (ez az RMDSZ-re vonatkozik).
Hát akkor, kedves RMDSZ, most nagyon, de nagyon ki kéne állni valamilyen pódiumra, utcára, hordóra, bárhová. A szeptemberi kampányhecc idején ezt írtam a városprogrammal kapcsolatban:
Na, a lelkes(edő) énem most ordít: Hahó, RMDSZ, egy ember elvesztette az állását, egy másikat épp meghurcolnak! Rohadtul itt az ideje, hogy a tisztelt párt és/vagy érdekvédelmi szervezet közösséget vállaljon, támogasson és rész vállaljon. Mert most már nem babra megy a játék!
Ja, hogy épp elkezdődött a parlamenti választási kampány? Ja, hogy erre most nem lesz ideje a tisztelt pártnak és/vagy érdekvédelmi közösségnek? Ej, mekkora pech! (Mert mivel is állhatna elő a jelöltcsapat: áldozatos munkával sikerült elérni, hogy egy bábszínházi munkatársat kirúgtak és egy másikat meghurcolnak?) Bár, hadd jegyezzem meg (ja, a lelkes(edő) énem): nagyon szeretnék most az egyszer árnyékra vetődni. Mert lehet, hogy a kerekek már javában forognak. Lehet, hogy a világgá kiáltott önálló Kolozsvári Magyar Bábszínház már épp születendőben van, nagy vajúdások között. Ha így van, respekt! De ha nincs így… akkor szégyelld magad, bábszínházat játszó RMDSZ! Vacak egy előadást sikerült tető alá hoznod!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.