El akartam menni mellette – minek foglalkozzunk minden fád matricapolitikus minden fád matricablöffenésével –, de valahogy a bőrömbe fúródott, mint a tövis.
Ugye, már a verebek is rémülten csipogják az ereszen: úgy dübörög az infláció kies kis hazánkban, mint egy száztagú manelebanda: 14 százalék felé közelít, és az előrejelzések szerint maratoni lesz a koncert. Lassan oda jutunk, hogy a levegőn kívül szinte mindent több pénzért veszünk, mint például tavaly ilyenkor.
És ez nagyon ijesztő. Főleg egy olyan országban, amelynek lakóit (a szerencsés kivételektől eltekintve) enyhén szólva nem veti fel a lej. Akkora az ijedelem, hogy a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu úr hársfatea szürcsölgetését ajánlotta Románia egész lakosságának, a lelki nyugalom visszanyerése érdekében. Hogy ez a poén mennyire cinikus épp a jegybankvezéri szájból, döntse el mindenki magának. Az viszont tény, hogy a hársfatea olcsó, még akkor is, ha duplájára drágul.
Annyiban viszont érintette az igazságot Isărescu úr, hogy ijesztő helyzetekben a felelős politikai elit általában igyekszik nyugtatni a kedélyeket. A felelőtlen (ostoba) politikai elit egyéb stratégiát követ: igyekszik másra kenni a szart.
Ezt tette Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök is, aki, felteszem, azt hiszi, hogy reggel, a tükör előtt egy felelős politikussal néz farkasszemet. Pedig nem. Egy ostoba politikus pókerarca tükröződik azon a felületen. Kiállt ugyanis a nép elé és ezt mondta: „Ne hibáztassuk a kormányt, a parlamentet, a politikai elitet. Putyin a hibás, aki ezt a háborút elindította Ukrajna ellen.”
Tetszik érteni? Az európai értékrend Nagy Károly-díjas lovagja, ez a fád matricapolitikus azt akarja megetetni a néppel (mondjuk, ez a nasi sem olcsó, hiszen Ionopot úr blöffögését is mi fizetjük), hogy az egész rohadt nagy politikusbanda afféle üdvhadsereg, amely nap mint nap a nép sorsának jobbításán fáradozik (ráadásul hibátlanul!) annak érdekében, hogy az Istenadta egy rosszabb világban hajtsa álomra fejét és egy jobb világban ébredjék. A Sátán (értsd, Putyin) a hibás mindenért, pont.
Érdekes módon Ionopot úr nem szólt hozzá a minap kipattant nemzetbiztonsági kockázatú hokihisztihez. Nem mintha az európai értékrend Nagy Károly-díjas lovagjának ez nem férne bele, csak nem volt rá szükség. Szólt, sivalkodott, üvöltött, hörgött helyette a román politikai és médiaszolgai üdvhadsereg. Tudják, akik semmiért sem hibásak.
Szürreálisan szép az is, ahogy Ionopot úr az alkotmánymódosítási tervre reagált. Azt mondta, hogy a kérdés a következő: a nép által választott államelnököt akarunk, aki nagy hatalommal rendelkezik, vagy a parlament által kijelölt államelnököt, aki amolyan protokollfigura. Nos, ahogy a jelenlegi politikai elit-üdvhadsereget elnézem, igazából tök mindegy. Ugyanis (ellentétben a sokat szidott Magyarországgal, ahol jelenleg csak ellenzék nincs) ebben a mioritikus hazában egyetlen felelős, nagy formátumú politikus sem áll a pályán. Se jobbra, se balra, se északon, se délen. Hát ezért tök mindegy.
Ugye, ijesztő? Háború van, infláció van, kurva drága a krumpli, a gáz, a minden, és akkor a tetejébe itt van ez a kisvárosnyi politikai nímand. Akik a sorsunkat intézik, nem mellesleg. Na de ne kapjunk rögtön pánikrohamot, kérem tisztelettel. Isărescu úr hársfateája mindig kéznél van.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.