El akartam menni mellette – minek foglalkozzunk minden fád matricapolitikus minden fád matricablöffenésével –, de valahogy a bőrömbe fúródott, mint a tövis.
Ugye, már a verebek is rémülten csipogják az ereszen: úgy dübörög az infláció kies kis hazánkban, mint egy száztagú manelebanda: 14 százalék felé közelít, és az előrejelzések szerint maratoni lesz a koncert. Lassan oda jutunk, hogy a levegőn kívül szinte mindent több pénzért veszünk, mint például tavaly ilyenkor.
És ez nagyon ijesztő. Főleg egy olyan országban, amelynek lakóit (a szerencsés kivételektől eltekintve) enyhén szólva nem veti fel a lej. Akkora az ijedelem, hogy a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu úr hársfatea szürcsölgetését ajánlotta Románia egész lakosságának, a lelki nyugalom visszanyerése érdekében. Hogy ez a poén mennyire cinikus épp a jegybankvezéri szájból, döntse el mindenki magának. Az viszont tény, hogy a hársfatea olcsó, még akkor is, ha duplájára drágul.
Annyiban viszont érintette az igazságot Isărescu úr, hogy ijesztő helyzetekben a felelős politikai elit általában igyekszik nyugtatni a kedélyeket. A felelőtlen (ostoba) politikai elit egyéb stratégiát követ: igyekszik másra kenni a szart.
Ezt tette Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök is, aki, felteszem, azt hiszi, hogy reggel, a tükör előtt egy felelős politikussal néz farkasszemet. Pedig nem. Egy ostoba politikus pókerarca tükröződik azon a felületen. Kiállt ugyanis a nép elé és ezt mondta: „Ne hibáztassuk a kormányt, a parlamentet, a politikai elitet. Putyin a hibás, aki ezt a háborút elindította Ukrajna ellen.”
Tetszik érteni? Az európai értékrend Nagy Károly-díjas lovagja, ez a fád matricapolitikus azt akarja megetetni a néppel (mondjuk, ez a nasi sem olcsó, hiszen Ionopot úr blöffögését is mi fizetjük), hogy az egész rohadt nagy politikusbanda afféle üdvhadsereg, amely nap mint nap a nép sorsának jobbításán fáradozik (ráadásul hibátlanul!) annak érdekében, hogy az Istenadta egy rosszabb világban hajtsa álomra fejét és egy jobb világban ébredjék. A Sátán (értsd, Putyin) a hibás mindenért, pont.
Érdekes módon Ionopot úr nem szólt hozzá a minap kipattant nemzetbiztonsági kockázatú hokihisztihez. Nem mintha az európai értékrend Nagy Károly-díjas lovagjának ez nem férne bele, csak nem volt rá szükség. Szólt, sivalkodott, üvöltött, hörgött helyette a román politikai és médiaszolgai üdvhadsereg. Tudják, akik semmiért sem hibásak.
Szürreálisan szép az is, ahogy Ionopot úr az alkotmánymódosítási tervre reagált. Azt mondta, hogy a kérdés a következő: a nép által választott államelnököt akarunk, aki nagy hatalommal rendelkezik, vagy a parlament által kijelölt államelnököt, aki amolyan protokollfigura. Nos, ahogy a jelenlegi politikai elit-üdvhadsereget elnézem, igazából tök mindegy. Ugyanis (ellentétben a sokat szidott Magyarországgal, ahol jelenleg csak ellenzék nincs) ebben a mioritikus hazában egyetlen felelős, nagy formátumú politikus sem áll a pályán. Se jobbra, se balra, se északon, se délen. Hát ezért tök mindegy.
Ugye, ijesztő? Háború van, infláció van, kurva drága a krumpli, a gáz, a minden, és akkor a tetejébe itt van ez a kisvárosnyi politikai nímand. Akik a sorsunkat intézik, nem mellesleg. Na de ne kapjunk rögtön pánikrohamot, kérem tisztelettel. Isărescu úr hársfateája mindig kéznél van.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.