A mioritikus parlament ezekben a percekben söpörte le a pályáról az USR-s kisebbségi kormánycsírát. Csodás, nem? Emlékeztetőként: Dacian Cioloș urat éppen az a Klaus Iohannis álkisebbségi államelnök kérte fel kormányalakításra (a bizalmatlansági indítvánnyal elkaszált Cîțu-kormány helyére), aki aztán továbbra is Florin Cîțut, no meg a sajátjának tekintett liberális pártot támogatta.
Az ügyesnek képzelt húzás értelme: megmutatni, hogy lám, Romániában milyen szépen működik a demokrácia. A politikai csúcsfejek komolyan veszik a kormánybuktatást, az államfő egy igazi européert kér fel kormányalakításra. Persze közben végig tudni lehetett, hogy a többi parlamenti párt (PNL, PSD, RMDSZ, AUR) nem szavazza meg a kisebbségi kormányt. Szóval szépen lezajlott ez a színjáték is.
Az ügyesnek képzelt húzás háttere: a Cîțu-kormány bukását annak az akkoriban még USR–PLUS-nak a lázadása váltotta ki, amelynek nemrég megválasztott új elnökét Iohannis úr felkérte, hogy ugyan már alakítson felelős járványkormányt. Tehát Iohannis úr a felkéréssel nem tett egyebet, mint hogy alaposan megbüntette a lázadó pártot.
Az ügyesnek képzelt húzás eredménye: Romániában továbbra sincs működőképes kormány. Akkor viszont ki, mi kormányozza az országot? Ahogy elnézem, egyetlen felelős tényező maradt a porondon: a koronavírus-járvány. Na, hát ő tudja, mi a dolga. És teszi is. Nap mint nap érkeznek a sötét hírek a halálesetek számáról, a kórházak ajtajában lógó betegekről. Persze, mást is tesz a kormányzó járvány: megosztja a társadalmat és egyre nagyobb hisztériahullámokat generál. Oltottak vicsorognak oltatlanokra, oltatlanok vicsorognak oltottakra. Hihetetlen méreteket ölt a türelmetlenség, az agresszió, a kétségbeesésből fakadó intolerancia.
És erre mi lesz a teljes hosszában elbukott politikai elit válasza? Hát az, hogy ugyanannak a Klaus Iohannis úrnak az elnöklete alatt, aki pár hónappal korábban vidám pléhpofával bejelentette, hogy legyőztük a pandémiát, összehívnak egy villámgyűlést. A gyűlésen azok vesznek részt, akik az egész járványharcot elbaltázták, és fogózzanak meg, eldöntik, mi legyen a következő lépés, hogyan lehetne megbuktatni a Járvány nevű kormányt. Csakhogy ezt a kormányt spéci nem lehet piti politikai trükkökkel, bizalmatlansági indítványokkal, halva született kormányalakítási színjátékokkal térdre kényszeríteni.
És akkor mi jön? Újabb sürgősségi állapot? Bezárják megint a színházakat, mozikat, éttermeket? Esetleg az egész országot? Mellesleg, ez jó ötlet lenne, mert (magán)véleményem szerint a Románia nevű országot így nem érdemes nyitva tartani, csak nem éppen úgy kellene eljárni, ahogy a politikai fejek képzelik.
Szóval, jönnek az újabb megszorítások: szokás szerint kapkodva, szokás szerint későn, és újabb szokás szerint egy kormány nélküli hatalmi struktúra államelnöki szócsövén át ömlenek majd a fejünkre. Az ember csak ül és nem hisz a szemének: hogy lehet, hogy egy egysejtűnek sem nevezhető entitás koherensebben jár el, mint a ismert világ legértelmesebbnek tartott organizmusa?Pedig lám, így lehet. És akkor az is tételezhető, hogy amíg valami jobb nem akad, tényleg a járványnak kell kormányoznia ezt a nem-országot.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.