Hogy lesz egy adminisztrációs hülyeségből magyar mumusozással fűszerezett „homofób” áldozathiszti?

Négy napja robbant a legújabb LGBTQ-botrány Romániában. Ugyanis a bukaresti főpolgármesteri hivatal nem engedélyezte az Accept Egyesület által szervezett szokásos melegfelvonulást (Bucharest Pride) a kért helyszínen. Voltak érvek is, ha jól emlékszem, két darab. Az egyik totál releváns: az egyesület 10 000 résztvevővel számolt, márpedig ezt a vonatkozó járványügyi rendelkezések tiltják. Pont. A másik érv érzésem szerint marhaság: hétvégén az adott helyszín sétálóutcaként fungál, ezért amúgy is sok ember lenne ott. Persze, de ha az egyesület betartja az 500 résztvevős határt, mennyivel is lennének többen az emberek? A hülyeséget azzal sikerült tetéznie a hivatalnak, hogy ugyanazon a helyszínen, ugyanaznap engedélyezte a szintén szokásos Noua Dreaptă szélsőjobber banda felvonulását is. Ez egyrészt nem szép dolog, tisztelt Testület, másrészt rém ostoba lépés, hiszen borítékolható volt a botrány.

Na de ami történt, arra… ja persze, hogy számítottunk, ismerve a globális „közhangulatot”. Az Accept totális hisztériában tört ki, a Facebook-on orbáni (sejthető, nem a Székelyföldön épp a minap magyarfaló „jó” Orbanról van szó) cenzúrát sikoltott, meg történelmi elnyomást, tüntettek egy kicsit a bukaresti főpolgármesteri hivatal előtt, a progresszív sajtó döbbent cikkekben beszélt az állítólagos bojkottról. (Ha rosszmájú akarok lenni, azt is mondhatom, hogy ja, mindenki akkor és azt a magyar kártyát kapja elő egy vélt vagy valós nehéz helyzetben, amikor és amelyiket tudja.)

Aztán persze, az egyesület képviselői szépen, civilizáltan elmentek a főpolgármesteri hivatalba, szépen, civilizáltan megbeszélték a dolgot és minden oké lett. Jön szombaton a bukaresti Pride, az eredeti helyszínen, probléma egy szál se. Hogy is mondjam: így kell a dolgokat a helyükön kezelni. Ha a polgármesteri hivatal hülyeséget csinál, el kell menni, asztalra csapni, korrekciót követelni és hű, de hihetetlen: el lehet érni a célt.

De hogy ehhez miért kellett eljátszani a (hamis) áldozatot, ráadásul a magyar mumust is elővenni, aztán pont olyan baromságokat mondani, mint a polgármesteri hivatal, fel nem foghatom. Milyen orbáni cenzúráról beszéltek, kedves egyesületi gondolkodók? Hiszen a Budapest Pride zavartalanul lepörgött-forgott a közelmúltban (is). És megint: milyen orbáni cenzúrát emlegettek? Ha jól tudom, például a melegek bejegyzett élettársi kapcsolata vagy 12 éve működik Magyarországon. És Romániában? Szóval ezt a bunkó álhisztériát talán hagyni kéne. Persze nehéz, értem én, mert hát a fél Európa (az öreg kontinens felvilágosult-haladár feléről beszélek) ezen pörög. Kicsi gerinc, kicsi erkölcs kellene hozzá, tisztelt Egyesület!

Ha jól emlékszem, kettő kivételével minden kolozsvári Pride felvonuláson részt vettem. Mert én is kisebbségi vagyok, csak más. És a Pride elvileg a diverzitásról szól. Egy alkalommal szóba elegyedtem az egyik beszélővel, egy holland város alpolgármesterével. Beszélgettünk erről-arról, hogyan lehetne elérni alapvető célokat ebben a keményen ortodox országban. És érdekes módon egyetértettünk abban, hogy nem a kívül viselt bugyi és az áldozathisztéria a megoldás, hanem egy koherens lobbitevékenységet végző érdekképviselet. Ez jó hat éve volt. Koherens lobbitevékenységet most se nagyon látok, kívül viselt bugyit és áldozathisztit annál inkább. Hahó, föl kéne már ébredni, tisztelt LGBTQ-érdekképviselet!

Ja, és akkor még valami, mert erősen bántja az orrom a bűze. Egy ideje minduntalan szemembe akad, hogy mit izélünk mi, magyarok, hát képzeljük el, hogy a mi jogainkat tapossák sárba, hát vegyük már észre, hogy ugyanolyan kisebbség vagyunk mi is. Először is: köszi, megmondók, elég rég észrevettük, hogy kisebbségbe szorultunk és még most is simán tiporják a jogainkat, ha úgy hozza a magasabb érdek. Aztán: tényleg tele már a hócipőm ezzel az összehasonlítgatással. Hogy rövid és direkt legyek: nem, nem vagyunk ugyanolyan kisebbség. Majd, ha az LMBTQ-közösség fel tud mutatni falvakat, városokat, ne adj Isten, régiókat, egyházakat, politikai alakulatokat, amelyek koherens lobbitevékenységet (is) tudnak végezni, na, majd akkor lesz ugyanolyan kisebbség, mint mi. Bocs!

Addig is kívánom, hogy az LMBTQ-közösség érje el azokat a célokat, amelyeket elérhet ebben az országban. Továbbra is szurkolok neki. Pride-on és azon kívül is.