Hasznos jogi tanács románoknak: Hogy köszöntsd a magyarodat? Mars ki az országból!

Ez a szöveg akár egy pamflet is lehetne. Sajnos nem az. Arra ébredtem, hogy az egységes és oszthatatlan (és persze totálisan pártatlan) román Igazság egyik jeles szolgája azzal seperte le az asztalról az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemető előtti magyarellenes pogromkísérlet és temetőgyalázás ügyét, hogy:

a Ki a magyarokkal az országból! mondat (szájhabzó üvöltés) nem uszítás.

A jeles igazságszolga meg is indokolta a döntést: az említett mondat azért nem tekinthető uszításnak, mert az úzvölgyi temető előtt barátságosan üvöltöző, kődobáló, kaputörő román nackóhorda nem az egész romániai magyar közösséget kívánta kiebrudalni a mioritikus haza szent és sérthetetlen földjéről. Csak azokat a hőbörgőket, akik rendkívül provokatívan… imádkoztak.

Kicsit eltöprengtem azon, hogy ha a román igazságszolgáltatás szerint a fenti mondat nem uszítás, akkor vajon mi? Valamiféle buzdítás? Esetleg a hagyomány zsigeri mélységeiből feltörő jókívánság, mint az Egészségedre!? Vagy netán valamiféle köszöntés, a Jó napot! sajátosan hazai változata?

A viccen túl, sajnos nem. Inkább arról van szó, hogy ez a derék és pártatlan igazságszolga teremtett egy jogon túli precedenst. (Azért jogon túli, mert Romániában nem létezik precedensjog.) Amelyet bármikor elő lehet húzni. És amelynek segítségével bármikor meg lehet hajlítani az igazságot… ha magyarokról van szó. Elképzelem Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt, amint reggeli kávéját iszogatva olvassa a nagy hírt. Hiszen neki is volt már ilyen tapasztalata, amikor hírhedt performanszával kapcsolatban az igazság szolgái azt mondták, lehet, hogy kicsit gyűlölködött ugyan, de uszítani nem uszított. Hahó, chedveș romanoc, ha ez mind így van, akkor én is, ti is bármikor hivatkozhattok erre, ha épp magyargyűlölni szottyan kedvetek! Mert bárki bármit mond, lehet rá nyugodtan azt válaszolni, hogy bocs, csak egy csapatnyi imaprovokátorra értettem, ez pedig nem tekinthető uszításnak.

Egy másik következménye is van a fenti döntésnek, amely a jogba, igazságba, igazságosságba, igazságszolgáltatásba vetett bizalmat érinti. Mit érinti, vágja pofán! Ezek után (nem mintha ezek előtt könnyű lett volna, lásd például a „székely terroristák” ügyét) nehéz lesz úgy odaállni a román igazságszolgáltatás elé, hogy itt most tényleg pártatlanul, a tények, bizonyítékok valamennyire objektív vizsgálata alapján hozatik (igazságos) ítélet. És ha ez van, akkor ne csodálkozzon senki, ha a romániai magyar közösség a bűnözőit is igyekszik megvédeni. (A független-objektivitás zászlaja alatt gyülekező hasznos idiótákat kivéve, persze.) Nem állítom, hogy ez jó. Nem jó! De ha az elvileg pártatlan, független igazságszolgáltatás képes ilyen döntéseket hozni, akkor érthető.

Ja, a jeles igazságszolga érvelésében van egy másik passzus is, amely igen figyelemre méltó. Az uszítás eszerint csak akkor az, ami, ha egy bizonyos kategória (mozgássérültek, homoszexuálisok stb.) ellen hangzik el. A romániai magyar közösség viszont nem kategória. Hogy mi, azt nem tudjuk. De ha nem kategória, akkor ez esetben legfeljebb szabálysértésről beszélhetünk. Erről jutott eszembe, hogy a magyargyűlölő Ionopot államelnök egyik akciója kapcsán – melynek során nemet mondott az amúgy eléggé ostobán összefércelt gendertörvényre – írtam egy pamfletet, melynek lényege, hogy kiáltsuk ki az erdélyi magyar közösséget gendernek, mert akkor nem fognak többé csesztetni. Akkor ironizáltam. A román igazságszolgáltatás legújabb varázslata után kezdem komolyan gondolni a dolgot.