Feljelentem magam a futball- és magasb ítélőszékeknél

Töredelmesen bevallom, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság ideje alatt hozzáállásom megengedhetetlenül kirekesztő és diszkriminatív volt, igaz, csak gondolatban, de mint tudjuk, az a legsúlyosabb bűn. Minden egyes mérkőzésen, amelyen a magyar válogatott részt vett, fenntartások nélkül nekik szorítottam, ami kétségkívül kirekesztő magatartás, hiszen ezáltal minden más csapat ellen szurkoltam, amely pályára lépett a magyarokkal szemben, még akkor is, ha az ellenfelek játékának minősége ezt nem indokolta volna. Nem vitás, hogy menthetetlenül elfogult attitűdöm nem felel meg az Európai Labdarúgó-szövetség „egyenlő játékot” („equal game”) hirdető kampánya alapértékeinek, én ugyanis nem egyenlő játékot szerettem volna látni, hanem kifejezetten egyenlőtlent: azt akartam, hogy a magyarok mindig győzzenek, az ellenfeleik pedig kivétel nélkül veszítsenek. Sajnálatos módon a játék végül egyenlő lett, így lett aztán egyenlőtlen a mi kárunkra. Azt sem tagadhatom, hogy a mérkőzések némely feszült pillanataiban olyan verbális megnyilvánulásokkal adtam a környezetem tudtára heves érzeményeimet, amelyek a francia udvari etikett alapján talán túlzónak minősíthetők. Mentségemre szolgál, hogy a rivális csapat himnuszát nem fütyültem ki, a játékosokat pedig nem akadályoztam semmilyen módon hivatásuk gyakorlásában, részint mert magyarként tapasztaltam, milyen, amikor mások ízetlenkednek a himnuszom közben, másrészt pedig tipikus fotelszurkolóként, a képernyő előtt ülve ennek különösebb értelme és hatása amúgy sem lett volna. Kirekesztő magatartásomat tetéztem azzal, hogy miután a magyar válogatott elbúcsúzott a tornától, akkor sem szűntem meg önkényesen bizonyos csapatoknak szurkolni más csapatok ellenében, sőt – horribile dictu – olyan is előfordult, hogy némi kellemes megelégedettséggel nyugtáztam, ha az általam kevésbé szívelt együttes elveszítette a játszmát. Pironkodva kell beismernem azt is, hogy a mérkőzések alatt nem a világ vélt vagy valós társadalmi igazságtalanságai jártak az eszemben, csak egyszerűen élveztem a játékot, és szurkoltam, hogy az általam kedvelt csapat rúgjon már egy kurrva huncut gólt. Mindezekért további zártajtós meccsnézésekre ítélem magam.