Töredelmesen bevallom, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság ideje alatt hozzáállásom megengedhetetlenül kirekesztő és diszkriminatív volt, igaz, csak gondolatban, de mint tudjuk, az a legsúlyosabb bűn. Minden egyes mérkőzésen, amelyen a magyar válogatott részt vett, fenntartások nélkül nekik szorítottam, ami kétségkívül kirekesztő magatartás, hiszen ezáltal minden más csapat ellen szurkoltam, amely pályára lépett a magyarokkal szemben, még akkor is, ha az ellenfelek játékának minősége ezt nem indokolta volna.
Nem vitás, hogy menthetetlenül elfogult attitűdöm nem felel meg az Európai Labdarúgó-szövetség „egyenlő játékot” („equal game”) hirdető kampánya alapértékeinek, én ugyanis nem egyenlő játékot szerettem volna látni, hanem kifejezetten egyenlőtlent: azt akartam, hogy a magyarok mindig győzzenek, az ellenfeleik pedig kivétel nélkül veszítsenek.
Sajnálatos módon a játék végül egyenlő lett, így lett aztán egyenlőtlen a mi kárunkra.
Azt sem tagadhatom, hogy a mérkőzések némely feszült pillanataiban olyan verbális megnyilvánulásokkal adtam a környezetem tudtára heves érzeményeimet, amelyek a francia udvari etikett alapján talán túlzónak minősíthetők.
Mentségemre szolgál, hogy a rivális csapat himnuszát nem fütyültem ki, a játékosokat pedig nem akadályoztam semmilyen módon hivatásuk gyakorlásában, részint mert magyarként tapasztaltam, milyen, amikor mások ízetlenkednek a himnuszom közben, másrészt pedig tipikus fotelszurkolóként, a képernyő előtt ülve ennek különösebb értelme és hatása amúgy sem lett volna.
Kirekesztő magatartásomat tetéztem azzal, hogy miután a magyar válogatott elbúcsúzott a tornától, akkor sem szűntem meg önkényesen bizonyos csapatoknak szurkolni más csapatok ellenében, sőt – horribile dictu – olyan is előfordult, hogy némi kellemes megelégedettséggel nyugtáztam, ha az általam kevésbé szívelt együttes elveszítette a játszmát.
Pironkodva kell beismernem azt is, hogy a mérkőzések alatt nem a világ vélt vagy valós társadalmi igazságtalanságai jártak az eszemben, csak egyszerűen élveztem a játékot, és szurkoltam, hogy az általam kedvelt csapat rúgjon már egy kurrva huncut gólt.
Mindezekért további zártajtós meccsnézésekre ítélem magam.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Továbbá: egy tönkretett közlekedési lámpa javítása hónapokba telik, addig mindenki vigyázzon magára. És valaki elégette a szemetét s vele szinte egy egész erdőt.
Csíksomlyó évszázadok óta a magyarság egyik legfontosabb lelki találkozási pontja: a pünkösdi búcsú idején százezrek gyűlnek össze a Nyeregben, hogy közösen imádkozzanak és erősítsék meg hitüket.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Két ember életét vesztette egy közúti balesetben a Kovászna megyével szomszédos Buzău megyében, miután egy személyautó és egy haszongépjármű összeütközött.
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Schwartz Róbert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos alelnöke – közölte kedden Facebook-oldalán a szervezet.
Ittas sofőr okozott anyagi kárral járó balesetet Csíkszeredában kedden, de Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is alkoholos befolyásoltság alatt vezető sofőröket szűrtek ki a rendőrök – adja hírül a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.