Ez van nekünk Képzett Románia helyett. Képzelt Románia

Olvasom, hogy az az ember, aki ebben a pillanatban épp a haza oktatási minisztereként tevékenykedik, beült egy tévéstúdióba és elmesélte, hogy elvégzett egy kísérletet. Hát ez remek, gondoltam, hiszen annak idején, fizika és kémia órán mi is végeztünk kísérleteket. És bizony, tanulni csak úgy lehet, ha az ember néha kísérletezik.

Na de miről is szól ennek a miniszteri székben ülő embernek a kísérlete? Ugye, mostanában zajlott le az érettségi. És szokás szerint óvások voltak az első eredményhirdetés után. Na, hát ez az ember gondolt egyet és kettő helyett négy újrajavítást kért egyes megóvott dolgozatok esetében. És hát, ilyenek a kísérletek, néha nem az történik, amire várunk: jó pár esetben a négy javító bizottság négy különböző jegyet szült. Tetszik érteni? Magyarán: ahány javító bizottság, annyi eredmény.

Persze, az ember, aki épp a miniszteri székben ül, súlyosan ingatta a fejét és arról beszélt, hogy ez milyen súlyos dolog. És hogy ezen változtatni kell. És hogy változtatni fognak. Igen, de ki, kérdem halkan. Megnéztem a romániai oktatási miniszterek listáját (1989 után, nyilván): az ember tényleg seggre esik a számbelileg impozáns névsoron: az elmúlt 31 évben a kies hazának összesen 23 ilyen kísérletező minisztere volt, ha a nagy „osztályismétlőt”, Ecaterina Andronescut és az ideigleneseket nem vesszük. Ha igen, akkor harmincon felül. Vagyis évente egy.

Következtetés? Számomra világos. Ennek a szerencsétlen országnak a gyermekein (így többek közt az enyéimen is) 31 éve folyamatosan kísérleteznek bizonyos emberek. És értem én, hogy a kísérlet fogalmában benne van a kudarc. De azért megjegyezném egyrészt, hogy gyermekeken kísérletezni a legnagyobb barbárság (van rá múltbéli gyászos példa elég). Másrészt, ha ekkora a kudarcráta, akkor miért is csodálkozik a román hatalmi elit, hogy például az utóbbi másfél évben átlag négy óránként távozott egy orvos a mioritikus hazából. Végleg. És főleg: miért nem hagyják már abba a kísérletezést?

Ja, állítólag épp abbahagyni készülnek. Jön a mentőangyal, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök. Zsebeiből kikandikálnak a Képzett Románia program zseniális tervezetei. Kedves nép, lásd, jön a magas, fess, szőke, szász européer és egyetlen mestervágással megoldja a hazai közoktatás gordiuszi csomóját. Halkan mondom: a magas, fess, szőke, szász européer immáron hét éve vagdossa azt a fránya csomót és eddig egyetlen eredménye van a kaszabolásnak: időnként elégedetten bele lehet vigyorogni a kamerákba. És most, midőn ezeket a sorokat írom, ez a magas, fess stb. épp egy kormányülésre siet, ahol majd szépen odadobja a Nagy Kísérleti Tervet a politikusoknak. Akik majd apró fecnikre tépik. És kész.

Mi van még? A szar, amiben nyakig ülünk. És közben mindannyiunk fejében van egy kép arról a Romániáról, amelyben élni szeretnénk. Ez van nekünk Képzett Románia helyett. Képzelt Románia.