Néha egy olyan triviálisnak tűnő esemény, mint egy labdarúgó mérkőzés, tisztábban tükrözi egy nemzet történelmének visszatérő, jellegzetes motívumait, mint tankönyvek sokasága.
A müncheni magyar–német meccs kicsiben olyan volt, mint az elmúlt fél évezred magyar történelme.
A magyarok szívvel-lélekkel, maximális erőfeszítéssel küzdöttek a túlerő ellen, helytálltak végig, megállították egy nagyhatalom gőzhengerét, sebeket ejtettek, lehetetlennek tetsző részgyőzelmeket arattak. Mindezt irtózatos ellenszélben, minden elvárást felülmúlva és azok ellenére; és az sem először fordult elő a történelemben, hogy az ellenfeleink morális piedesztált ácsoltak maguknak a harchoz a „barbárok” ellen. A magyarok a csatát konkrét értelemben végül vereség nélkül, felemelt fejjel zárták, mégis vesztesként vonultak le a pályáról.
Minden sikerült, csak a végső győzelem nem.
Annak, aki olvasta egykor az Egri csillagokat, és összeveti Dobóék várvédelmét a török hódoltság korának főbb folyamataival, ez persze nem újdonság.
Mégis: az az energia, amely felszabadult a küzdelemben, nem vész el, csak átalakul, és az eljövendő küzdelmekre való felkészülés legfőbb forrásává válik. Hát erről szól ez az egész, erről a „mégis”-ről. Nagyon magyar dolog ez, túlságosan is az. Hívhatjuk ethosznak is.
És minden ilyen mozzanatban benne rejlik a lehetőség és a remény, hogy nem válik fátummá.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.