Emil Boc egy működő Romániát akar, a francba!

Lőtér

Szerző: Jean St'Ay
2021. december 03., 13:18

Olvasom, hogy a kincses város multikultiba áztatott polgármestere, Emil Boc olyan beszédet mondott, hogy azt bizony Demagógosz is kölcsönkérné, ha élne. Tessék csak nézni, így kezdte:

„Én egy működő Romániát akarok, a francba!”

Ez kérem, egyenes beszéd! Ugye, ott van a rétori egót Grál-kehelyként rejtő névmás-alany, aztán ott van a sziklaszilárd, felhorgadó, virilis akaratot kifejező állítmány, aztán ott van a mindenki számára világosan körülhatárolt tárgy (mert, ugye, a működő Románia olyan, mint például egy működő százas szög) és végül, de egyáltalán nem utolsósorban ott van a hozzáadott érték, az a karakán, néplélekből táplálkozó, közületek-vétettem-veletek-vagyok bukéjú kiszólás: a francba!

Megnéztem egy kifejezésszótárban, milyen magyar fordításai vannak a „fir-ar să fie” kifejezésnek, és ezeket találtam: a fenébe!, a pokolba!, az istenit!, szent szar!, csessze meg!, bassza meg! Szép, nem? A néplelkű polgi.

De mondta tovább is a Rétor, tessék (zárójelben a saját kommentjeim):

„Egy olyan Romániát akarok (bassza meg!), amely nem idegesíti az állampolgárt minden nap (az istenit neki!), egy olyan Romániát, amely a jól végzett munkán alapszik (ionopot chivanoc, Herr Klaus, a pokolba is!), ahol senki sem áll a törvény fölött (csak én meg a klientúrám, meg a szent szar!), egy olyan Romániát, ahol tiszteletben tartják a szerződéseket, a munkálatokat jól és időben végzik el (hogy csesznék meg!), egy olyan Romániát, ahol nincs bürokrácia és posvány (értitek, a fenébe is?!), egy olyan Romániát, ahol az embert jól megfizetik az elvégzett munkáért (bassza meg a szent szar, az istenit nekije!).”

És akkor most tessék megfogózni, mert következik a rétori mesterkérdés:

„Mi olyan nagy dolog abban, hogy legyen egy működő Romániánk?”

Hát a fenébe is polgármester úr, tényleg, mi olyan nagy dolog ebben? Tessék esetleg eltöprengeni ezen, két szikrázó néplelkű szónoklat között. Mert bizony, igaza van, polgármester úr, az istenit neki, nem olyan nagy dolog ez. Csak a pokolba, ehhez először fel kellene számolni az évtizedek alatt maga köré gyűjtött politikai klientúrát, például. És valóban ki kellene tekernie a szanaszét burjánzó hivatali bürokrácia nyakát, hogy cseszné meg! Továbbá olyan közoktatási és munkakörnyezetet kellene teremtenie, a francba, ahol a gyermekek és a dolgozók nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél előbb itt hagyni ezt a nem létező országot. Ja, és olyan légkört kellene teremtenie, polgármester úr, az istenit neki, ahol a polgár bizalommal tud viszonyulni a kínnal-keservvel megválasztott képviselőihez. Na és persze, arról sem kellene megfeledkeznie, polgármester úr, bassza meg, hogy bizonyos tájakon (például az ön hőn szeretett városában is) élnek olyan emberek, akiknek nem román az anyanyelvük, de attól még adófizető állampolgárok, és talán, fir-ar să fie, nem kellene őket a multikulturalizmus tüllfüggönye mögül újra meg újra megalázni.

Tetszik érteni, polgármester úr, a pokolba is?

Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.