Emil Boc egy működő Romániát akar, a francba!

Olvasom, hogy a kincses város multikultiba áztatott polgármestere, Emil Boc olyan beszédet mondott, hogy azt bizony Demagógosz is kölcsönkérné, ha élne. Tessék csak nézni, így kezdte:

Ez kérem, egyenes beszéd! Ugye, ott van a rétori egót Grál-kehelyként rejtő névmás-alany, aztán ott van a sziklaszilárd, felhorgadó, virilis akaratot kifejező állítmány, aztán ott van a mindenki számára világosan körülhatárolt tárgy (mert, ugye, a működő Románia olyan, mint például egy működő százas szög) és végül, de egyáltalán nem utolsósorban ott van a hozzáadott érték, az a karakán, néplélekből táplálkozó, közületek-vétettem-veletek-vagyok bukéjú kiszólás: a francba!

Megnéztem egy kifejezésszótárban, milyen magyar fordításai vannak a „fir-ar să fie” kifejezésnek, és ezeket találtam: a fenébe!, a pokolba!, az istenit!, szent szar!, csessze meg!, bassza meg! Szép, nem? A néplelkű polgi.

De mondta tovább is a Rétor, tessék (zárójelben a saját kommentjeim):

És akkor most tessék megfogózni, mert következik a rétori mesterkérdés:

Hát a fenébe is polgármester úr, tényleg, mi olyan nagy dolog ebben? Tessék esetleg eltöprengeni ezen, két szikrázó néplelkű szónoklat között. Mert bizony, igaza van, polgármester úr, az istenit neki, nem olyan nagy dolog ez. Csak a pokolba, ehhez először fel kellene számolni az évtizedek alatt maga köré gyűjtött politikai klientúrát, például. És valóban ki kellene tekernie a szanaszét burjánzó hivatali bürokrácia nyakát, hogy cseszné meg! Továbbá olyan közoktatási és munkakörnyezetet kellene teremtenie, a francba, ahol a gyermekek és a dolgozók nem azon törik a fejüket, hogyan lehetne minél előbb itt hagyni ezt a nem létező országot. Ja, és olyan légkört kellene teremtenie, polgármester úr, az istenit neki, ahol a polgár bizalommal tud viszonyulni a kínnal-keservvel megválasztott képviselőihez. Na és persze, arról sem kellene megfeledkeznie, polgármester úr, bassza meg, hogy bizonyos tájakon (például az ön hőn szeretett városában is) élnek olyan emberek, akiknek nem román az anyanyelvük, de attól még adófizető állampolgárok, és talán, fir-ar să fie, nem kellene őket a multikulturalizmus tüllfüggönye mögül újra meg újra megalázni.

Tetszik érteni, polgármester úr, a pokolba is?