A múlt szombaton valaki (esetleg valakik) leöntötte az alig egy hónapja Szeben főterén felavatott Samuel von Bruckenthal-szobrot piros meg sárga meg kék festékkel. Mert hogy az illető szobor egy romángyilkosnak állít emléket.
A szoboravatást követő időszakban több csörte is lezajlott a hazai nyilvános terekben: a felháborodottak azt állítják, hogy Erdély kormányzója (1774–1787) is részt vett a Horea-féle felkelés vérbe fojtásában. Hiába magyarázták történészek is, hogy ez nem éppen így volt. Ilyen előzményekkel szinte borítékolható volt a festékes támadás.
Hasonló szoborgyalázások szenvedő alanya leginkább a kolozsvári Mátyás-szobor volt az utóbbi években (lásd, itt meg itt). Úgy tűnik, a festékszórók (feliratírók) nem és nem és nem akarják megérteni, amit az áltörténelem-csinálók hosszú évtizedek óta terjesztenek: halló, kedves románok, ne fröcsköljétek, mert hát ez a Matei, Matia, Mathiaș, ez román vót! Az áltörténelem-írás akadémiai bajnoka, Ioan-Aurel Pop mester szinte vért pisil, hogy újra meg újra bebizonyítsa: Hunyadi Mátyás hiába volt a magyarok királya, legalább annyira sült román, mint ő vagy akár George Simion.
Mátyás királlyal ellentétben Samuel von Bruckenthal báróról nem született kisebb könyvtárnyi áltörténelmi munka (még). Talán azért sem, mert a szobor „mögött” nincs nép. A szászokat ugyanis még Ceaușescu elvtárs idejében sikeresen eladták az európai piacon. Akik maradtak, nos, ők lényegében csak arra jók, hogy ki lehessen őket tenni Isten anyjának virágoskertjébe, mint a muskátlit: né, nekünk ilyenünk is van, hát nem szép?
Ha ehhez hozzácsapjuk, hogy Románia 1989 utáni történelme legsötétebb időszakában (pandémia + kormányválság + energiaárak, hogy mást ne mondjak) egy szász nemzetiségű román (bocs, elnök úr, ez van) tölti be az államelnöki tisztséget (egyre gyatrábban, nem mellesleg), akkor össze is áll a kép: az Európai Unió kisebbségvédő mintaállamában elvileg miért is ne lehetne felállítani egy 18. századi szász államférfi köztéri szobrát? Hát lássa a világ, mennyire toleráns a román nép a kisebbségekkel szemben (legalábbis akkor, ha nem magyar és ha már csak muskátli a kertben).
Na, hát most meglátták a rohadt nagy toleranciát. Nem mintha a szász származású románt (megint csak bocs, elnök úr) érdekelné az ügy: egy szót sem ejtett a szoborgyalázás kapcsán. Viszont azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Ioan-Aurel Pop vezette akadémiai áltörténelem-író műhelyekben buzgón hegyezik már a tollakat, hogy pengeélesen megrajzolják Samuel von Bruckenthal sötét, romángyilkos múltját. Ha már azt nem lehet eladni, hogy román volt.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.