Csorog a festék az erdélyi (nem román) szobrokon

A múlt szombaton valaki (esetleg valakik) leöntötte az alig egy hónapja Szeben főterén felavatott Samuel von Bruckenthal-szobrot piros meg sárga meg kék festékkel. Mert hogy az illető szobor egy romángyilkosnak állít emléket. A szoboravatást követő időszakban több csörte is lezajlott a hazai nyilvános terekben: a felháborodottak azt állítják, hogy Erdély kormányzója (1774–1787) is részt vett a Horea-féle felkelés vérbe fojtásában. Hiába magyarázták történészek is, hogy ez nem éppen így volt. Ilyen előzményekkel szinte borítékolható volt a festékes támadás. Hasonló szoborgyalázások szenvedő alanya leginkább a kolozsvári Mátyás-szobor volt az utóbbi években (lásd, itt meg itt). Úgy tűnik, a festékszórók (feliratírók) nem és nem és nem akarják megérteni, amit az áltörténelem-csinálók hosszú évtizedek óta terjesztenek: halló, kedves románok, ne fröcsköljétek, mert hát ez a Matei, Matia, Mathiaș, ez román vót! Az áltörténelem-írás akadémiai bajnoka, Ioan-Aurel Pop mester szinte vért pisil, hogy újra meg újra bebizonyítsa: Hunyadi Mátyás hiába volt a magyarok királya, legalább annyira sült román, mint ő vagy akár George Simion. Mátyás királlyal ellentétben Samuel von Bruckenthal báróról nem született kisebb könyvtárnyi áltörténelmi munka (még). Talán azért sem, mert a szobor „mögött” nincs nép. A szászokat ugyanis még Ceaușescu elvtárs idejében sikeresen eladták az európai piacon. Akik maradtak, nos, ők lényegében csak arra jók, hogy ki lehessen őket tenni Isten anyjának virágoskertjébe, mint a muskátlit: né, nekünk ilyenünk is van, hát nem szép? Ha ehhez hozzácsapjuk, hogy Románia 1989 utáni történelme legsötétebb időszakában (pandémia + kormányválság + energiaárak, hogy mást ne mondjak) egy szász nemzetiségű román (bocs, elnök úr, ez van) tölti be az államelnöki tisztséget (egyre gyatrábban, nem mellesleg), akkor össze is áll a kép: az Európai Unió kisebbségvédő mintaállamában elvileg miért is ne lehetne felállítani egy 18. századi szász államférfi köztéri szobrát? Hát lássa a világ, mennyire toleráns a román nép a kisebbségekkel szemben (legalábbis akkor, ha nem magyar és ha már csak muskátli a kertben). Na, hát most meglátták a rohadt nagy toleranciát. Nem mintha a szász származású románt (megint csak bocs, elnök úr) érdekelné az ügy: egy szót sem ejtett a szoborgyalázás kapcsán. Viszont azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Ioan-Aurel Pop vezette akadémiai áltörténelem-író műhelyekben buzgón hegyezik már a tollakat, hogy pengeélesen megrajzolják Samuel von Bruckenthal sötét, romángyilkos múltját. Ha már azt nem lehet eladni, hogy román volt.