Ciucă miniszterelnök és az 1919-ben Nagyváradra bevonuló román hadsereget éltető magyarok

Románia tábornok-miniszterelnöke, Nicolae Ciucă úr szerdán Nagyváradra látogatott. Több oka is volt rá: felavatott egy új sportcsarnokot, megnézett egy autópálya-szakaszt… és volt még egy esemény, amely történetesen éppen erre a napra esett. 103 évvel ezelőtt, 1919. május 20-án vonult be a Traian Moșoiu tábornok vezette román hadsereg Nagyváradra.

Megnéztem pár korábbi megemlékezést: a románok általában, ha tetszik, egymás közt intézték az ügyet. A legnagyobb rangú kormányhivatalnok, aki részt vett a nagyváradi megemlékezésen az utóbbi években, Gabriel Leș védelmi miniszter volt (2019-ben).

Picit más volt az idei helyzet, hiszen a miniszterelnököt nem lehet csak úgy eldugni egy ortodox templomba vagy valamilyen emlékmű mögé. Őt oda kell tenni a díszhelyre. Meg is történt. És a nagyváradi román bevonulásra vonatkozó megemlékezésen Ciucă úr mondott egy ilyet:

Aztán megismételte, kicsit részletesebben, hogy a román hadsereg nem tett egyebet, mint hogy felszabadította Nagyváradot a szovjet távirányítású magyar bolsevik uralom alól. Igen, egy kukkot sem ejtett Trianonról. Elképzelem a miniszterelnöki szózat íróit, hogy villogtak a fejükben a nemzetbiztonsági felkiáltójelek: nehogy már megemlítsük Trianont, éppen most, amikor a szomszédban dúló háború kapcsán egy óvatlanul elejtett szó is azonnal szikraesőt zúdíthat az érzelmek puskaporos hordóira. Meglett a szöveg, mindenki hátradőlt, nem lesz itt gond, a román hadsereg felszabadító volt, az ellenség bolsevik volt, szovjet háttérrel, ugye, amely rezsim utódját szidni, legyőzni manapság épp kötelező. A miniszterelnök felolvasta a szöveget, ahogy tudta – értem én, nem mindenki született rétor, viszont a szabatos beszéd tanulható, például plágiumgyanús gyakorlatok helyett. És kész, lapozzunk.

Na de most akkor szépen kérek minden olvasót, álljon meg egy pillanatra és képzelje el, milyen lelkesen tapsikoltak 1919-ben a nagyváradi magyarok, akiknek a fejében épp a világvége-óra ketyegett a Trianonban zajló küzdelmek közepette. Igaz, jó egy évig várni kellett még, amíg a döntés megszületett: a nagyváradiak kihulltak Magyarország határai közül. Szóval engedjék meg, hogy kételkedjem abban, hogy a magyarok örömmámorban úszva borultak a felszabadító román hadsereg nyakába.

Erről csak annyit még, hogy az 1919-es nagyváradi bevonulás a románok történelmének szerves része. Ezt értem. Azt is értem, hogy megemlékeznek róla. Ám attól még valószínűtlen dolgokat, vagy ha tetszik, hülyeségeket nem kell mondani. Mert az rendben van, hogy mi így értelmezzük a történelmet, ők meg úgy, az értelmezéseink pedig néha ferdítik is az eseményeket, de akkor legalább csináljuk okosan. Ne ostobán.

Apropó, történelem-értelmezés: a Krónika újságírója csütörtökön megkérdezte Hegedüs Csillát, az RMDSZ szóvivőjét, mit gondol Ciucă úr ominózus kijelentéséről. A szóvivő pedig vitte a szót rendesen, csak előtte megnyomta a hivatali bullshitgenerátor gombját. Tessék, első mondat:

Itt még igyekszem érteni, hogy a szóvivő asszonynak is ott villogtak a fejében a nemzetbiztonsági felkiáltójelek: a jelenlegi kényes helyzetben ne pofozzuk a románokat. Attól még a mondat fajtiszta bullshit: képzeljük el, hogy például az Anschlussra mondja ugyanezt a szóvivő. Hát nem mindegy ma, hogy ki örült akkor és ki nem? Szóval, bullshit. Nem is kicsi.

Második mondat:

Első ránézésre megint fején találta a szöget a szó vivője. Igen, a történelmi eseményeket tényleg lehet többféleképpen értelmezni. És igen, a történelemmel szakmailag a történészeknek (is) illik foglalkozni. Na de hahó, hányszor foglalkoztak fennkölt szózataikban a történelemmel derék (román, magyar, egyéb nemzetiségű) politikusaink? Például. Szóval, bullshit.

Harmadik mondat:

Megint csupa igazság. De az is igaz, hogy ezzel a mondattal elérkeztünk a totális politikai semmitmondás éteri szférájába: a szó vivője itt már nem aprózza el, fogja a bullshitet és belecsapja a ventilátorba.

Mondott még a szóvivő kicsit, de nem folytatom, nincs értelme. Nyilván lenne ötletem arra vonatkozóan mit lehetett volna elegánsan mondani a miniszterelnöki bullshitre: Ez a kijelentés nem volt szerencsés. Pont. De így is jól van. Fejlődünk, gyarapodunk szépen a szülőföldünkön. Ugyanúgy, ahogy a bullshit trágyadombja.