Nem tudták? Na, akkor most már tudják. És ezt nem én mondom, a kis kisebbségi, akinek fingja nincs a nagypolitikáról. Dehogy! Ezt maga a nagy Európai Tanács ex-elnöke, továbbá a nagy Európai Néppárt jelenlegi elnöke mondta. Eltalálták: a nagy Donald Tusk! (Khm, a romániai kisebbségi problémák nagy-nagy ismerője.)
Az történt, hogy a mi drága álkisebbségi államelnökünk a szerdai szent napon kapott egy díjat. A neve Coudenhove-Kalergi Európa-díj, és olyanok kapják, akik éjt-nappá téve elemeznek alaposan az egységes és békés és szeressük-egymást-gyerekek Európa projekt sikeréért.
A bukaresti díjátadón megjelent ez a Donald Tusk is, és úgy körbenyalta a mi drága jó Szászunk seggét, hogy azt öröm volt hallgatni. (Figyelem, kontextusból gonoszul és populistán és illiberálisan kiragadott részek következnek!)
Hogy az egyszerű és szép emberek (ez igen, táti!) éljenzik és ölelgetik őt. Bezzeg mást nem, ugye.
Hogy az egyszerű és szép emberek (bocs, megtetszett a szófordulat) követik őt annak ellenére (sic!), hogy az igazságot mondja nekik! (Jó, itt le lehet fordulni a székről a röhögéstől.) Értik? Igazat mond nekik, és mégis követik őt! (Még egyszer!)
Hogy ő védi azokat az értékeket, amelyeket oly sokan (OLY SOKAN, emelte fel hangját a nagy Tusk, az értéktagadó nyugati szomszéd irányába fordítva fejét) megtagadnak. És hogy ez milyen bátor és hősi dolog, bizony, bizony.
Hogy ő megtalálta a kulcsot a nép szívéhez (na és most próbálják maguk elé képzelni Iohannis urat, amint egy kulccsal nyitogatja a nép szívét), továbbá nem engedett a populizmus csábításának. (A politikai erény szobra ez a Klaus, nem?)
Na és akkor a kedvencem: hogy ő egy kisvárosból származik, egy etnikai kisebbség tagja és igen (!!!), a kisebbségek nézeteit is képviseli.
Ööö, ehhez nem tudok kommentárt fűzni. Csak nézem és követem a mi drága jó Elnökünket, ragyogó szemekkel, sarkig nyitott szívvel, előre, az egységes és békés Európába!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.